102134. lajstromszámú szabadalom • Hajtórúdelrendezés csillagalakban elrendezett hengerű, belsőégésű motorokhoz

— 2 — kiképezni. Később látni fogjuk, hogy a kenés ezek dacára mégis miként van biztosítva. A 2. ábrában látható, hogy a hajtó-5 rudak által átadott (11, 12, 13) erők (10) eredője nem megy a hajtórúdfej geometriai tengelyén keresztül és ekként igyekszik a hajtórúdiejet saját tengelye körül a (14) nyíl irányában elforgatni, 10 mely mozgásnak a (6, 6', 6") forgattyúk tengelyei ellenállának. A (10) erőnek nagysága, iránya és (OA) karja pillanatról pillanatra változik, de nyilvánvaló, hogy minél nagyobb a hengerek 15 száma, annál inkább közeledik a (10) erő nyomatéka egy állandó értékhez. Például egy tizenkét hengerű, kétütemű motornál, mely gyakorlatilag még megvalósítható, a (10) erő nyomatéka elég kevéssé 20 változik. Jelentékenyen csökkenteni is lehet ezt a nyomatékot az (OA) kar változtatásával. Evégből elegendő a segédhajtórudak (7) tengelyeit a járással ellenkező irányban bizonyos szög alatt fel-26 ékelni [a (14) nyíl a járás irányát is mutatja] olykép, hogy bármely dugattyú holtpontjában a főtengelynek, a hajtórúdfejnek, a segédhajtórúd csuklójának és a segédhajtórúd lábcsuklójának meg-30 felelő tengelyei ne essenek egy egyenes vonalba és hogy a segédhajtórúd által átvitt erő ennek folytán igyekezzék a hajtórúdfejet saját tengelye körül a (10) erőnek a 2. ábrában feltüntetett irányá-35 val ellenkező irányban forgatni. Az (OA) kar tehát kisebbedik és, ha akarjuk, teljesen nullává válik. Akkor az (5) csuklók és a (6) forgattyúknak tengelyei (8) fogas kerekeikkel együtt teljesen teher-40 mentesítve vannak. Fennebb kijelentettük, hogy meg fogjuk magyarázni, hogy az (5) csuklók kenését a csuklóknak feltétlenül kölcsönzendő jelentékeny játék dacára mi mó-45 don biztosítjuk. Ezt a módot a 3. ábra tünteti fel. A forgattyúkar (15) csapja a (16) és (17) peremekkel van kiképezve, melyekbe az (5) csapágy játék nélkül van beillesztve, míg sugárirányban a nagy 50 (84) játék van meghagyva. A kenés nyomás alatt történik a (18, 19) és (20) vezetékeken, illetve lyukon keresztül, amikor is a peremek szoros illeszkedése meggátolja az olaj elfolyását. Hogy ezek a pe-55 remek odasülését meggátoljuk, a (21) csavarorsóval mereven összekötött (17) peremet eléggé vékonyra készítjük, hogy rugalmas legyen ós az (5) csapágy csészéjének tengelyirányú tágulását megengedje. Világos, hogy bármely más rugal- 60 inas szerkezetet használhatunk. A 4. ábrában feltüntetett foganatosítási alaknál a forgattyúkarnak (15) csapja és (5) csapágya közé egy vagy több (22) kenőgyűrűt helyezünk, melyekben (23) 65 furatok vannak kiképezve ós melyeknek bizonyos játékuk van. De ebben az esetben egyedül a teljes játék fontos, míg mindegyik gyűrűnek játéka az egész játéknak a gyűrűknek 1-gyel szaporított 70 számával való osztásának eredménye. Eme elrendezés a lehetséges lökések csökkentését eredményezi, mert minden egyes olajréteg ezeknek a lökéseknek ellenáll és az elszűkült vezetékekben szétterül. 75 A hajtórudak eme elrendezésésének főelőnye, a mozgások azonossága, azonban nem az egyedüli, mely figyelmet érdemel. Ennek az azonosságnak ténye lehetővé teszi, hogy nem kell többé nyugtalan- 80 kodni a hajtórúdfej tengelye és a segédhajtórudak csuklótengelyei közti távolság miatt, mely a szokásos elrendezésnél az eltérést okozza. Ennek folytán semmi akadálya sincs többé annak, hogy a haj- 85 tórád fején egy igen erős golyós vagy görgős csapágyat helyezzünk el, amikor is hajtórúdfejnek inkább átmérőjét veszszük nagyobbra, mint szélességét avégből, hogy szabad hosszát csökkentsük. 90 Ebből a célból arra is törekszünk, hogy a főtengelynek (24) csapágyát (1. ábra) lehetőleg közel hozzuk. Ebből a célból ajánlatos a forgattyúkart egy koronggal helyettesíteni és ezen a korongon nagy 95 (de szintén keskeny) golyós csapágyat alkalmazni. Minthogy másrészt mindennek dacára hasznos, hogy a segédhajtórudak tengelyei ne legyenek nagyon távol egymástól, hogy a gép tömör legyen 100 és mivel továbbá a hajtórúd fején a tengelyirányban rendelkezésre álló tér igen korlátolt, a segédhajtórudak számára nem henger-, hanem gömbcsuklókat alkalmazunk, miáltal az oszcillációs köz- 105 pontok közelebb jutnak egymáshoz és jobb kenés válik lehetővé, amint azt az alábbiakban még látni fogjuk. De akkor, minthogy az egész elrendezés akár áthatlanná válik az olajjal szemben (mivel a 11C gömbalakú hordfelületek szelepet képeznek), akár kevés kenést igényel (mivel a főforgattyúcsapok golyós csapágyakban nyugszanak), a kifröccsenést elkerülhetjük (mivel a hengerek független adago- 11 lássál láttatnak el olajjal) és a forgatytyúszekrényben oly légkeringést létesíthetünk, mely a forgattyúszekrénynek