101679. lajstromszámú szabadalom • Húrus hangszer

_ Megjelent 1931. évi január hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI JrHhK SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 101679. SZÁM. — IX/d. OSZTÁLY. Húros hangszer. Moor Emánuel zenész Mont Pélerin sur Vevey (Svájc). A bejelentés napja 1930. évi április hó 16-ika. Németországi elsőbbsége 1929. évi április hó 17-ike. A találmány húros hangszerekre, még pedig úgy vonós hangszerekre, pl. bármiféle nagyságú és fajtájú hegedűkre, mint . pengető hangszerekre, pl. mandolinokra, 5 gitárokra stb. vonatkozik. A találmány célja e hangszerek elkészítésének olcsóbbátétele ós megszokott hangkarakterüket megtartva, egyúttal hangjuk tömörségének növelése. Ezt úgy érjük el, hogy a 10 fedőlapot egyértelműen és egységesen domborított, a hangszer hosszmeneti középsíkjához képest szimmetrikus két részre osztjuk, ami a rezonáló fenéklapok feszültségének fokozását teszi lehetővé. A 15 feszültségnövelést még a rezonáló test olyan kialakításával is elősegítjük, melynél a hangszer teste az áll felöli, illetve alsó végén a tradicionális hangszerekhez képest magasabb és a nyak felé, legalább is 20 a szokásos hangszermagasságig, fokozatosan alacsonyodik. E kialakítása révén külömbözik a találmány szerinti hangszer régebbi hangszerektől, melyeknél ugyan a rezonáló test 25 az egyik végétől a nyakig állandóan laposodik, de a fedőlap nincs ketté osztva és a fedőlapon és a fenéklapon domborodás sincs. További megkülömböztető mozzanat, hogy a találmány szerinti hangszer -30 test domborított rezonáló részei különkülön egységesen vannak megerősítve, nem pedig hullámalakban, amint szokásos. A mellékelt rajz a találmány szerinti 35 hangszer két foganatosítási alakját példaképpen szemlélteti. 1. ábra hegedű oldalnézete, a 2. ábra felülnézet a hegedű fedőlapja felöl, a 40 3. és 4. ábrák pedig a keresztmetszet két külömböző alakját szemléltetik, melyeknél e fenéklap domborulata külömböző. Az ábrázolt hegedű (a) fedőlapja a hangszer hosszmeneti középsíkjához képest szimmetrikus helyzetű, kifelé dom- 45-borodó, egységes görbületű két (h, i) részből áll, melyeket egyenletes vastagságú ; falemezekből készítünk és középen, barázdát hagyva, összefogunk. Az összeenyvezést a (k) léc segélyével végezhetjük. A 50 hangszer (b) feneke szintén egyforma vastag falemezből van és egységes görbületű, még pedig az 1—3. ábrákon kifelé domború. A hangszer fedő- és fenéki apjai felülnézetben piskótaalakúak, vagyis a láb 55 közelében enyhe behajlások vannak. A fedélt és a feneket a (d) oldallap köti öszsze egymással, mely előnyösen egyenletes vastagságú fasávból áll, mely hosszára nézve megosztott lehet és szélességét a fe- 60 dél és a fenék piskótaalakjának megfelelően egyenlőtlenül szabjuk. A rezonálótest magassága, amint az 1. ábrán látható, az áll-résznél nagyobb, mint a szokásos hegedűnél. Ezáltal a fedélrészek és a fenék 65 domborulata nagyobbodik, ami e részek nagyobb feszültségének előnyével jár. A rezonálótest a magasított áll-résztől kiindulva folyton csökken, még pedig legalább is a tradicionális hegedű nyakánál 7a mért magasságig, aminek célja, hogy a magas fekvésekben, a megszokott módon, a hangokat könnyebben foghassuk és könnyebben játszhassunk. A (h) és (i) fedélrészek görbülete, mindegyik részt kü- 75 lön-külön tekintve, lényegesen nagyobb a tradicionális hegedűénél. Ez nem csak nagyobb feszültséget eredményez ezekben a részekben, hanem ezáltal a hangszer széle is vékonyodik, úgyhogy a sarkos oldala- 80