101678. lajstromszámú szabadalom • Síkfenekű önkiürítőkocsi
_ Megjelent 1931. évi január hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 101678. SZÁM. — V/b. OSZTÁLY. Síkfenekű önkiürító'kocsi. Meyer Artúr mérnök Hamhurgr és Dierks Ottó kereskedő Altona-Bahrenfeld. A bejelentés napja 1930. évi február hó 18-ika. . A találmány akár vasúti, akár közúti használatra szánt, sikienekű önkiürítőkoesira, vonatkozik és célja, hogy a kocsi teljes rakományát külön búktatóerők 5 igénybevétele nélkül, jóformán tisztára a teher önsúlya segélyével üríthessük ki, a kocsinak akár egyik, akár a másik oldalára. E cél szolgálatában a találmány lényege abban áll, hogy azok az önr.ia-10 gukba.il ismeretes, esszecsukló támasztékok, amelyek a kocsiszekrényt hordják, nyugalmi állásukban máris elő vannak készítve öisszecsukló állásukba, úgy, hogy mihelyt kioldjuk a támasztékok rögzíté-15 sét, akkor a rakomány súlya oly értelmű forgató nyomatékot idéz elő, amely aszerint, hogy melyik koesioldalon oldottuk ki a támasztékokat, bal- vagy jobbfelé üríti ki a kocsit. A támasztékokat csa-20 pókkal, vagy egyéb biztosító szervekkel rögzítjük, amelyek úgy a támasztékok felső, mint azok alsó rúdjain is keresztülhatolnak. Oly célból, hogy a rakomány oldalt 25 bukhassék ki a. kocsiból, a kocsi oldalfalai, önmagában ismeretes módon, kilen díthetöen csatlakoznak a merev homlokfalakhoz és esuklótag köti össze azokat egymással. 30 Egyrészt ezen esuklótag, másrészt pedig a kocsi buktatott oldalával ellené,tes oldalon a záróbütyköknek nekifeszülő ke esioldalfal, oly nyomatékot idéz elo, amely a kiürült kocsiszekrényt, önmagá-35 ban ismeretes módon, nyugalmi helyzetébe visszahozni igyekszik. Ha az; oldalfalak elegendő nehezekre vannak szabva és az összeesukló rudazatot rögzítő zárócsapok önműködően csukódnak, akkor a találmány segélyével azt is elérhetjük, 40 hogy a kocsiszekrény, kiürülése után, önműködőlég visszajut kezdőállásába, és a rögzítőcsapok is önműködőlég visszacsappannak az összecsukló táimasztórudazatDa ós ezt biztosítják. 45 A rajzok a találmány szerinti kocsi egyik kiviteli példáját vázlatos keresatínetszeitekben tüntetik fel. Az 1. ábra a kocsi nyugalmi helyzetét, a 2 ábra pedig a kiürítés, pillanatát mu- 50 tatja. A kocsiszekrényt, (e) fenekénél fogva, négy (!) és (m) rúd támasztja meg, amelyek a felső (i) és az alsó (k) csuklókban végződnek. Az összeesuklói támasztórúd- 55 pár, a (h) tartóval és az (e) fenékkel egyetemben, trapézalakú vázat alkot, amely függőleges irányú erőkkel szerriben stabil. Oly célból, hogy ezt a vázat a kocsitengelyhez haránteső, vízszintes irá- 60 nyú erőkkel szemben is stabillá tegyük, a lálmasztékok az alsó (k) csuklónál szögletbe hajlanak. A szögletzár a (h) tartóra mereven felerősített (p) szárakon fékszik fel. A kocsi hossztengelyének irányába 65 eső, vízszintes irányú erőket maga a kocsi fenék, az alvázzal mereven összekötött (a) homlokfalakra, vagy pedig ha a kocsiszekrény egészben merev test gyanánt nyugszik a támasztékokon, akkor 70 egy megfelelő, az alvázzal mereven összekötött, tartószerkezetre viszi át és ott ve szi fel. Így a szerkezet mindenképpen tökéletesen stabil. \f 75
