101369. lajstromszámú szabadalom • Tömlőkötés
Megjelent 1930 . évi november hó 15 -én . MAGYAR KI R ALY I ^^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 101369. SZÁM. — Ve/l. OSZTÁLY. Tömlőkötés. Eriiielbauer Miksa gyáros Hagren (i/Westfalen). A bejelentés napja 1929. évi december hó 20-ika. A találmány tárgya tömlőkötés, amelynél a tömlővég csonkakúpalakú, üreges testek közé van befogva. Ismeretes már ilyen tömlőkötéseknél a belső és külső 5 szorítókúpot a nagyobb nyílással a tömlő felé fordítani és a belső helytálló szorítókúpot a tömlő felé vékonyodó vezetőkúppal ellátni, továbbá a külső szorítókúpot lazán, eltolhatóan vagy csavarolhatóan 10 elrendezni. Két tömlő összekötésére való tömlőkötéseknél az összekötőszerv közepében el rendezett karima, vastagodás vagy efféle által már gondoskodva van arról is, hogy 15 az összekötendő tömlővégek ütközőt találjanak és így az összekötőszervre egyenlő hosszú véggel legyenek rátolva. A találmány szerinti tömlőkötésnél is meg vannak a fentebb említett, ismert 20 jellemzők. Az ismert tömlőkötésektől azonban lényegében abban különbözik, hogy az összekötőszerv közepében lévő karima, vastagodás stb. célszerűen hengeralakú csőesonkká van kiképezve, ame-25 lyen a laza szorítókúpok a tömlővégeknek a felhúzása alatt helyet találhatnak, úgy hogy azok a tömlővégek felhúzásánál nincsenek útban és így a felhúzást nem akadályozzák, illetve nem nehezítik meg. 30 Az említett csőcsonk egyúttal, magában véve ismert módon, az összekötőszervre felhúzandó vagy feltolandó tömlővégek számára a húzást, illetve tolást határoló ütközőként szolgál. E kiképzés előnye a 35 következőkből tűnik ki: A külső laza szorítókúpoknak az ugyancsak már ismeretes feltolható szorítógyűrűkkel szemben az az előnyük, hogy a tömlővéget lényegesen nagyobb felületen 40 fogják be, ennek folytán nagyobb a szorítóhatásuk és a befogott tömlővég alakváltozása és megrongálódása nem következik be. Ha az egyik tömlővéget az összekötőszervre rátoljuk, akkor lehetséges — ha az összekötőszerv közepében karima 45 nincs — először egy tömlővéget az összekötőszervre és azután a hozzátartozó külső szorítókúpot a tömlővégre tolni. A másik tömlővégnek az összekötőszervre való rátolása előtt azonban a második szorító- 50 kúpot előzőleg az összekötőszervre rá kell tolni. Ha emellett ezt a második kúpot a feltolandó tömlővégnek az útjából teljesen nem távolítjuk el, akkor ez a tömlővégnek a feltolását először is nagyon 55 akadályozza, azonkívül pedig még az is könnyen előfordulhat, hogy — ha véletlenül a tömlőfal vastagabb, mint amilyennek azt a tömlőkötés méretezésénél számításba vettük — a tömlővéget egyszerre 60 úgy az összekötőszervre, mint a másik laza szorítókúp alá is kell tolni. Ez utóbbi azonban a tömlővégnek az összekötőszervre való rátolásánál szükséges kitágulási képességét megakadályozza, mi- 65 által a tömlővégnek rendes felhúzása meg lesz nehezítve, sőt lehetetlenné lesz téve. A tömlővég felhúzásához azonban mindenesetre jelentékenyen nagyobb erőre lesz szükség. Ha ezzel szemben a laza 70 szorítókúpot a találmány szerint a felhúzandó tömlővég útjából teljesen eltávolítjuk, akkor a munka kényelmes és hatásos elvégzésének lehetősége meg van adva, a tömlővéget az összekötőszerv meg- 75 felelő részére (csőcsonkra) rátolhatjuk, mire a szorítókúpot a ráfordítandó erő teljes kihasználásával a tömlővégre rátoljuk. A találmány szerint továbbá az össze- S0
