101359. lajstromszámú szabadalom • Végtelen járótalp járóművekhez

A lánctag alaplapja vagy talprésze szintén előnyösen ellátható függőleges síkban kötő ütközőfelületekkel bíró ütközőkkel. Ezek az ütközők az oldallemcze-5 ken kiképzett függőleges ütközők kiegyensúlyozására valók, úgy, hogy mlndes egyes összekötő csapot négy ütköző tehermentesít: kettő függőleges, kettő pedig vízszintes. A talprészen levő ütközők 10 célszerűen ékalakuan vannak kiképezve-, úgy, hogy a szomszédos lánctagokat egymással harántirányban összekötik, miáltal a (b) alatt leírt mozgások kikiiszöböltetnek. A talprészen kiképzett ütközők 15 közül egyik pozitív, másik negatív. A talprész mindegyik végén egy-egy nyúlvány és egy egy kivágás van kiképezve, mimellett a kivágás és nyúlvány . a tag két végén szemben helyezkedik el. 20 A függőleges ütközőfelületekkel bíró ütközők amellett, hogy segítik a vízszintes ütközőket a lefelé ható teher felvételében, megakadályozzák a járótalpnak oldalt való elcsavarodási törekvését is (vagyis 25 feleszik a csapokra ható (a) alatti erőket). Az utóbbi jelenség csupán vízszintes ütköző felületekkel bíró lánctagoknál a járótalpra szerelt járómű egyszerű irányváltozásakor is bekövetkezik, ugyanis ek-30 kor a lánc tagjainak hossztengelyei egymással vízszintes szöget bezárva igyekeznek elhelyezkedni, amit ily kiképzés mellett a csapokon kívül csupán a vízszintes ütköző felületek közti súrlódás aka-35 dályoz. meg, az utóbbi azonban gyakran nem elegendő. A találmány szerinti járótalp további tulajdonsága, hogy a lánctagokat összekötő csapok vagy kötőcsavarok, ill. az 40 ezeket befogadó, a tagokban kiképzett furatok úgy vannak kiképezve, hogy a csapok vagy csavarok az egymás mellett fekvő oldallapok két furata közül az egyikbe játékkal, a másikba szorosan il-45 lenek. A leírt elrendezésnek a célja, hogy a csapátmérőnél tágabb furat útján lehetővé válják a tagok ütközőfelületei esetleges apróbb pontatlanságainak kiegyen-50 lítődése, anélkül, hogy a terhet vagy az a, b, c alatt ismertetett erőket a csapnak kellene felvenni. E szempontból ugyanazt az eredményt lehetne elérni, ha a csap minden furatban kotyogna, de abban az 55 esetben a csapok zörögnének s kopnának s bekövetkezhetne az az eset is, hogy a csap ágyazásával szöget bezárva helyezkednének el, ami természetesen a csap s a furat korai nagymérvű kikopását eredményezné. 60 A 248839. sz. angol szabadalomban leírt s a jelen találmány tárgyát tevő járótalplánctagoknál a gördülő pálya, Sí Z R Z d járótalpnak azon része, amelyen a dobok gürdülnek, a kötőcsapok síkja alatt je- 65 lentékeny mélyen van elrendezve, aminek az az eredménye, hogy azon pontokon, ahol a járótalp a dobokról leválva a talajjal kerül érintkezésbe, ill. ahol a talajról a dobra felgöngyölödik, a dob és a 70 lánctagok között csuszamlás lép fel. A járótalpnak a dobon levő részén ugyanis, a lánctagok szétnyílva helyezkednek el s a gördülő pályán rések támadnak, amelyek bezáródnak, amidőn a lánctagok, a talaj- 75 jal érintkezve, zárt helyzetükbe kerülnek. Nyilvánvaló, hogy eközben van egy helyzet, amelynél az elülső dob egy olyan lánctaggal érintkezik, amely zárt helyzetében s egy vagy több olyannal, amely 80 szétnyílt helyzetében van. Ha az ily hely zetben levő lánctagok között bármiféle relatív mozgás lép föl, úgy az oly súrlódási erőket idéz elő, amelyek a lánctagokat szétválasztani vagy összetömöríteni 85 igyekszenek, aszerint, hogy azok a dobra lel- vagy arról legöngyölődnek. Ezek az erők természetesen a kötőcsapokat veszik igénybe. Ez a dobon való csuszamlás s az általa 90 előidézett, a csapokra ható erők a találmány szerint szintén kiküszöbölhetők. E célból a találmány szerinti járótalp további kiviteli alakjánál a gördülő pálya csekély távolságban fekszik a kötocsapo- 95 kat befogadó furatok tengelyei alatt, aminek megfelelőieig a lánctagok és a dob közötti kerületi relatív mozgások, a csuszamlások csupán elenyésző mértékben vagy egyáltalában nem lépnek fel. IOÍ A jelen találmány különösen előnyösen alkalmazható taligákhoz és talicskákhoz, kézikocsikhoz és más hasonlókhoz. A találmánynak talicskákhoz való alkalmazásánál a járótalp egység egy a járótalpat io» hordozó, a talicska tengelyére billenthetően szerelt kerékkeretbőil áll, mimellett a talicska tengelye célszerűen a talicska keretéhez erősített konzolokra van szerelve. A lengő kerékkeret egy pár egyszerű m vagy kettős kerékből vagy tárcsából áll, amelyeket egy közepén a talicska tengelyére lengethetően felerősített lengő kar köt össze. Nyilvánvaló, hogy olyan esetekben, nj amidőn nagyobb terhek viteléről van szó,