101230. lajstromszámú szabadalom • Önműködő szabályozó készülék vasúti és hasonló kocsifékhez
— 7 -ha kívánatos, például egy kis axiális golyóscsapágy is alkalmazható, ami azonban meglehetősen felesleges volna, különösen akkor, ha a (30b) végfelülete dom-5 ború formát kap. Ha a forgattyút a véghezvitt csavarás után megint visszahozzuk normális helyzetébe és összekapcsoljuk a működtető berendezéssel, a (22b, 40) kapcsoló megint egybekapcsolódik. Í0 Már a törzsszabadalomban és a fent leírt kiviteli alakokkal kapcsolatban kimutattuk, hogy akkor, ha a csavarozásnak forgatható része a vele kapcsolt részekkel a fékfeszültség felvétele céljából al-15 kalmazott ütközővel szemben, bizonyos játékot hagyva van elrendezve, megengedhető, hogy a kapcsoló a nem önzáró csavarorsóval bíró készülékeken az előtt az időpont előtt kapcsolódjék egybe, 20 amelyben a dugattyú már megtette a féktuskó normális mozgásközének megfelelő útját és amelyben a készüléknek mozgásnövelése ellen való végleges elreteszelése történik meg. Mindazonáltal le-25 hetséges, hogy önzáró csavarorsóval bíró készülékeken is a csavarozás forgatható része számára hasonló módon axiális játékot biztosítsunk. Olyan készülékeken, amelyekkel a mozgásköznek csak kiseb-90 bítése eszközölhető, a kapcsolót természetesen csak abban a pillanatban szabad egybekapcsolni, amelyben a fékdugattyú a féktuskó normális mozgásközének megfelelő útját már megtette. Ha az ilyen 35 készüléken a kapcsoló arra való, hogy a fékfeszültség leírt módon szétkapcsolja, akkor ezzel azt az előnyt érjük el, hogy a fékdugattyúnak a kapcsoló csúsztatásához a fókfeszültségnek és a csavarozás 40 forgatható része ebből következő elreteszelésének bekövetkezése után elcsavarodás ellen semmi erőt nem kell igénybe vennie. A kapcsoló ebben az esetben akkor is csúszhatik, ha például körmös kap-45 csoló, vagy másféle, positív egybekapcsolódású kapcsoló alakjában van kiképezve és hajtóereje egy értékre van korlátozva, megfelelően a csavarozás forgatható része elforgatással szemben való el-50 lenállásának olyan íekí'eszüíiség esetében, mely az engedékeny alkatrész erejének felel meg és amely mellett a kapcsoló szétkapcsoltatik. Míg a működésnek ez a módja a törzs-55 szabadalom és az 1—4. ábra szerinti kiviteli alakokon csak önzáró csavarorsó alkalmazása mellett volt lehetséges, addig a 4. ábrában bemutatott kiviteli alaknak egyszerű módosításával nem önzáró csavarorsó alkalmazása esetén is elérhet- 60 jiik, amint példaképpen az 5. ábra mutatja. A (31) hüvely hengeres (35) meghosszabbításán (1. 4. ábra) (35b) ütközőkarima van elrendezve, mely a (34) gyűrűn (4. ábra) levő (34a) ütköző- 65 felülettel működik együtt. A (35b) ütközőkarima és a (34a) felület közötti távolság, ha a fék oldott állapotban van, kisebb a két (30a) és (31a) felület közötti távolságnál. 70 A készülék működési módja mindvégig körülbelül ugyanolyan, mint a 4. ábrával kapcsolatban leírt működésmód, de a következő eltérésekkel: ha elképzeljük, hogy a féket akkor húzzuk meg, amikor a inoz- 75 gásköz túlkicsi, az ez esetben túlkorán fellépő fékfeszültség, éppen úgy, mint előbb a (13) rúgót, össze fogja nyomni és a (40) kapcsolórészt a (22b) résszel való kapcsolatából ki fogja vonni, miközben 80 az utóbb nevezett résznek a (39) ütközőfelülete nekifekszik a (38) támasztókarimának, s a (3) cső ekkor szokásos módon szabad lesz ahhoz, hogy a (14) golyóscsapágyon foroghasson. A (3) cső forgása 85 mindaddig folytatódik, míg a (38) támasztókarima annyira el nem távozott áz (5) fültől, hogy a (34a) felület nekifekszik a (35b) ütköző karimának. Az ezzel a nekifekvéssel fellépő ellenállás meggá- 90 tolja a (3) cső további elfordulását, minek következtében a fékfeszültség fokozódihatik és a (13) rúgót annyira összenyomja, hogy a (30) tartógyűrű a (30a) és a (31a) felület között fennmaradó játé- 95 kon át eltolódik és e két felület szorosan egymásnak fekszik. A (3) cső most további elfordulás ellen el van reteszelve és legutolsó tengelyirányú mozgása folytán a (40) kapcsolórész is kikapcsolódott 100 a (22b) kapcsolórészből s ugyanekkor a (35b) karima közbelépése megakadályozza a (13) rúgót abban, hogy a (14) golyóscsapágyra, a (26b) fékgyűrűre és a (22b) kapcsölórészre nyomást gyakorol- 105 jon. Sem a kapcsoló, sem a fékgyűrű nem fejt ki tehát ebben a helyzetben a (20a) hüvely és a (21á) forgattyú forgásával szemben ellenállást, minek következtében a féknek e célra nem kell erőt igénybe 110 vennie. Hogy a (3) cső elfordulása ellen minél biztosabb elreteszelést érjünk el, úgy a (34a) felület és a (35b) ütközőkarima, mint a (30a) és a (31a) felület kúpos, rovátkos 115 vagy ehhez hasonló kivitelű is lehet. Ami a 4. és 5. ábra szerinti kiviteli alakokat illeti, meg kell jegyeznünk, hogy