101230. lajstromszámú szabadalom • Önműködő szabályozó készülék vasúti és hasonló kocsifékhez

— 2 -1'iiggő (9) támasztőkarima között, miértis a (4) anya a kapcsoló bekapcsolt állapotában mindaddig, míg a (-7a) ütköző érintkezésbe nem került a (12) karimával, a 5 kapcsolónak mindkét irányú forgó mozgását követni igyekszik. Amíg a kapcsolót a mozgásközt csökkentő irányban forgatjuk el, cz a törekvés nem káros, mert hiszen a (9, 7, 6) házat és a törzsszabada-10 lom szerinti (4) anyát a (17) csatlóberendezés az elfordulásban való részvételre kényszeríti. A kapcsolónak ellenben ellenkező irányban való forgatásakor nem szabad a házat és az anyát vele együtt 15 forgatni és törekvésüket ily irányú forgásban való részvételre meg kell akadályozni, nehogy az elvégzett mozgásközcsökkentést megfelelő visszaforgatással megszüntessük. 20 A készülék 1. ábra szerinti kiviteli alakjának működése nagyjából ugyanaz, mint a törzsszabadalom szerinti készüléknek. A (6a) ütköző a kapcsoló oldott állapotában nekifekszik a (12) karimának és pe-25 dig a (13) és (24) rúgó összegezett erejével. Amikor a kapcsoló bekapcsolódik, úgy, mint a korábbi esetben, a (9) támasztó karima tehermentesül a (13) rúgó ereje alól és ezzel a (6a) ütköző is, mely 30 azonban továbbra is nekifekszik a (12) karimának a (24) rúgó erejével. A (24) rúgó ereje célszerűen a (13) rúgóéval egyenlő lehet, úgy hogy a rudazatban lévő esetleges kezdőfeszültségnek meg-35 szüntetésére képes és ennek ellenére az ütköző felületet olyan erősen képes a (12) karimához szorítani, hogy elfordításssal szemben bizonyos ellenállást érünk el. Az esetben, ha a (15, 22) kapcsoló csúszóan 40 van kiképezve, forgató erejének természetesen akkorának kell lennie, hogy az említett ellenállást is képes legyen legyőzni, ha a mozgásköz kisebbítésére van szükség. Amíg a kapcsoló bekapcsolt állapotban 45 van, de a fékfeszültség még nem lépett fel, a fékrudazat kezdő feszültsége tehát riem képes a (9) támasztó karimát a (16) peremnek nekiszorítani és ennek következtében a háznak azon törekvése, hogy 50 a kapcsoló forgását mindkét irányban kövesse, akkor van megszüntetve, amint egyidejűleg az anyának és a háznak nem kívánt visszaforgása útjába egy positív ellenállást iktatunk. E tekintetben tehát 55 a törzsszabadalomban ismertetett készülék hátrányai ki vannak küszöbölve. A pótrúgó alkalmazása azonban mindenképpen bizonyos veszélyt rejt magában, t. i. abban az esetben, midőn a (17, 18) esatló berendezés, avagy a rúgó vala- 6 milyen oknál fogva megszűnnék működni. A törzsszabadalom szerinti készüléken a (15, 22) kapcsoló és vele a (16) ütköző minden esetben eltolódik a (12) karima felé úgy, hogy a fékfeszültség fellé- 6. pésekor a (7a) ütköző a nevezett karima felé vezettetik és a készüléket kicsavarodás ellen elreteszeli. Ennek egyetlen következménye az lenne, hogy az önműködő szabályozás megszűnnék és a készülék 71 mint szilárd vonórúd működnék. Ha ellenben a készülék olyan, mint az 1. ábrában feltüntetett, a fékfeszültség ilyen esetben előbb kénytelen összenyomni a (24) rúgót, azonban ha ez megtörtént, a (6a) ütköző- 7; felület a (12) karimától elhúzódik s a háa ekkor szabadon elfordulhat, mert csak a (25) ííolyóscsapágyra támaszkodik. Ennek következménye a készülék kicsavarodása lenne, amennyire a törzsszabadalomban 8( ismertetett (2, 4) csavarozás csak engedik, ennek pedig az lehetne a következménye, hogy a dugattyú elérheti véghelyzetét anélkül, hogy fékezőerő lépne fel, vagyis a fékhatás elmaradna. 8Í A veszély elhárítására a 2. (vagy a 3.) ábrában bemutatott kiviteli alak alkalmazható, mely szintén eleve bekapcsolt kapcsolóval van elgondolva. A 2. ábrában látható elrendezés hason- 9( Lít a fent leírt kiviteli alakhoz, de a következő eltérésekkel: A lent leírt készüléktől abban különbözik, hogy a (22a) kapcsolórész nem közvetlenül, hanem csatlóberendezés közbe- 9! iktatásával van a (20) anyával összekötve s így ez esetben az 1. ábrával kapcsolatban leírt (24) rúgó a hozzátartozó szerkezeti részletekkel elmaradhat. A csatlóberendezés ebben az esetben a l( zárófogakkal ellátott (17) gyűrűből, mely a (20) anyán pl. ékekkel és hornyokkal eltolhatóan, de nem elforgathatóan van elrendezve ós a kapcsolónak (22a) hajtőidén lévő, megfelelő (22b) zárófogkoszo- i< rúból áll, mely koszorú együttműködik a (15a) meghajtott kapcsolóféllel, mely tengelyirányban eltolhatóan, de nem elforgathatóan a készülékházzal van összekötve. Ez az utóbbi kapcsolat oly kivitelűnek kép- l: zelhető el, hogy a (15a) kapcsolófél kiálló (15b) lécekkel van ellátva, melyek a készülékház megfelelő hornyaiban eltolhatók s amelyek egyúttal ütközőül szolgálnak a házban elrendezett, a fent leírt (9) i karimának megfelelő (9a) támasztőkarima számára. Megjegyezzük azt is,