101230. lajstromszámú szabadalom • Önműködő szabályozó készülék vasúti és hasonló kocsifékhez

hogy a (20) anya és a (22a) kapcsolófél között (26) íékgyűrű nyer alkalmazást, melyet alkalmas módon, pl. ékekkel és hornyokkal tengelyirányban eltolhatóan, 5 de nem elforgathatóan a (11) rúddal kötünk össze. Eonek a kiviteli alaknak mozgáscsökkentő vagy nagyobbító működése nagyjában ugyanolyan, mint a törzsszabada) lomban leírt készüléké. Világos, hogy a (7a) ütközőfelület a 2. ábra szerinti készülékeken is a fékfeszültség hatására szabadon eltolódhatik a (12) karima felé s ezzel a készülék mozgásköznagyobbítás el') len elreteszelődik, mihelyt a kapcsoló fékezéskor elég messze elmozdult a nevezett karima felé. Az elreteszelődés ekkor tehát függetlenül történik attól, vájjon a zárókészülék működik-e vagy sem. A mozgás) köz határtalan növekedése abban az esetben, ha a zárókészülék nem lép működésbe, tehát ezen a készüléken sem fordulhat elő. A fékezést a készülékháznak fent emlí-i tstt azon törekvésével szemben, hogy az alatt az idő alatt, amíg a kapcsoló be van kapcsolva, de fékező erő nincsen, a kapcsoló visszaforgását kövesse, e kiviteli alaknál azáltal érjük el, hogy a (13) rúgó erejét bekapcsolt kapcsoló mellett a (15a) kapcsolórészről a (22a) kapcsolórészen és a (26) fékgyűrűn át a (20) anyára visszük át. A rúgóerő eközben minden, e részek közötti felfekvési felület erős összeszoruiását idézi elő s a (22a) kapcsolórész és a (26) fékgyűrű között ennek következtében ez idő alatt súrlódás lép fel, amely, minthogy a fékgyűrű el nem fordítható, a (22a) kapcsolórész forgása ellen működő ellenállás formájában jut kifejezésre. Ha a kapcsolót mozgásközcsökkentő irányban forgatjuk, a (17, 22a) zárókészüléknek ezt az ellenállást is le kell győznie; ha azonban a (20) anyát és ezzel a (17) zárókoszorút ellenkező irányban forgatjuk, a (22a) kapcsolórészt nem viszi positíve magával, hanem ez a nevezett surjódástól fékezést szenved, úgy hogy a (13) rúgó nyomásának hatása alatt a (20) anya mozgását követi axiális irányban, forgómozgásban azonban nem vesz részt. A (22a) és a (15a) kapcsolórész egymásnak fekvésével a (15a) részt, valamint a készülékházat és a csavarozáshoz tartozó anyát is meggátolja abban, hogy elforduljon, úgy hogy ennek következtében az eszközölt mozgásközcsökkentés megmarad. Minthogy természetesen az ellenállás a (22a) kapcsolórésznek a mozgásköz- 60 csökkentés irányába eső elfordulásával szemben semmi előnyt nem nyújt, a (26) íékgyűrű helyett természetesen alkalmas, csak az egyik irányban ható záró készüléket lehetne alkalmazni, amelyik na- 65 gyobb ellenállás nélkül engedné meg a (22a) kapcsolórésznek a nevezett irányban való elfordulását, de megakadályozná elfordulását az ellenkező irányban. Az ismertetett készüléknek az az előnye, 70 hogy egyszerűbb kivitelű. A fent leírt kiviteli alaknál a (22a) kapcsolófélnek tengelyirányú eltolódása a kapcsoló szétkapcsolódásakor a zárókészülék közbeiktatásával nincsen határo- 75 zottan vezérelve és ily körülmények között megeshetik, hogy a kapcsoló fennakad és nem kapcsol ki idejében. Hogy ennek a hátránynak is elejét vegyük és a kapcsolófél tengelyirányú eltolódásának 80 positív vezérlését érjük el az eltolódásnak mindkét irányában, a 3. ábra szerinti kiviteli alakot alkalmazhatjuk, amely ugyancsak zárókészüléket tüntet fel egy kissé eltérő alakban, 85 amely ahhoz, hogy működését kifejtse, nem kívánja meg az egymásra ható részek tengelyirányú eltolódását. A 2. ábrával való összehasonlításból az is kiviláglik, hogy a (20) anyának a nem 90 íorgó (26a) fékgyűrűhöz képest forgómozgást kell végeznie, ami tengelyirányú feszültség fellépésekor az egymásnak neki-Jekvő felületeken bizonyos ellenállást létesít, mely alkalmas eszközökkel elkerül- 95 hető. E cél elérésére szolgáló készülék is hennfoglaltatik a 3. ábra szerinti kiviteli alakban. A 3. ábrának megfelelően a (20) anya a (22a) kapcsolóféllel egy (27) spirálrúgó 100-alakjában, egy irányban ható csatlóval van összekötve, mely szorosan illik a két összekapcsolandó rész hengeres felületébe. E rúgó működésmódja olyan, hogy hogyha tekercselésével ellentétes irányú for- 105 gatásnak tesszük ki, átmérőjét megnövelni igyekszik, miáltal a rúgó és a hengeres felületek összekapcsoltatnak, úgy hogy a forgás az egyikről a másikra vitetik át, ha ellenben a forgatás a rúgó te- 110 kercselésével egyirányú, ez összeszűkül és megszűnik a szoros kapcsolat a rúgó és a hengeres felületek között. Ily rúgók magukban véve ismeretesek, s az, hogy a csak egy irányban ható csatlószerkezet 115. ilyen, vagy más kiképzésű-e, nem bír fontossággal a találmány szempontjából. Az ebben az esetben választott alaknak az