100870. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tüzelőanyagoknak nyomás alatti szárítására

— 280 — távolított nedvesség után vízgőznek kőátvivőként való használatánál 465 Kai., telített vízgőzzel a szárítási hőmérsékletre hevített víz használatánál pedig még na-5 gyobb, nevezetesen 530 Kai. A jelen találmánnyal már most egyrészt a víz mechanikai úton való eltávolításához szükséges hőszükségletet lényegesen csökkenthetjük és az eljárás másrészt 10 módot ad arra is, hogy az elpárologtatással történő utószárítást ne kelljen külön eljárási fokozatban, forró levegő igénybevételével végezni. A találmány értelmében úgy járunk el, 15 hogy minden hőátvivő közegtől eltekintünk és a szárító tartályokat közvetlen tüzeléssel hevítjük. A tartály légterének betöltésére szükséges gőzt akár a szénben levő nedvességből, akár az egyes 20 tartályokban visszamaradt vagy visszatartott kondenzvízből nyerhetjük. Szükség esetén azonban az ehhez szükséges vízmennyiséget a tartályba külön is beadagolhatjuk. A tekintetbejövő vízmeny-25 nyiség igen csekély (a szén mennyiségének mindössze 5—10%-a). Ha pl. 100 kg. szénre 100 liter tartályréteget számítunk, akkor ennek 15 at. nyomású gőzzel való megtöltéséhez 0.79 kg. gőzre van szüksé-30 £ünk. A szárítás minősége akkor sem szenved, ha a gőz előállításához a szén nedvességtartalmát használjuk fel. Viszont az ismert eljárásokkal szemben azt az előnyt nyerjük, hogy külön kazánra 35 nincs szükség és így a kazán víztartalmának felmelegítéséhez, illetve a vízzel, mint hőátvivő közeggel dolgozó eljáráshoz képest a szárító tartályba töltött víz felmelegítéséhez szükséges hőmennyiséget telje-40 sen megtakarítjuk. Az eljárás különféleképen foganatosítható. így pl. ligy járhatunk el, hogy két felváltva működésben tartott tartályt alkalmazunk, melyeket felváltva töltünk 45 meg szénnel. A következőkben az eljárás ezen foganatosítási módjának egy esetét ismertetjük, amikor is 48% nedvességtartalmú szénből indulunk ki. Az 1. sz. tartályt 200° C-ra hevítjük és ezt a hőmérsék-50 letet annyi ideig tartjuk fenn, amíg a tartályban levő szén a szárítási hőfokot felvette. Ezt követőleg az 1. sz. tartályt a 2. sz. tartállyal kötjük össze és abba az 1. sz. tartályban levő gőzt és kondenzvizet 55 átbocsátjuk. A 2. sz. tartályban külső hőmérsékletű (kb. 10° C) szén van. A tartályok gőztereinek összekötése után mindkét tartályban a hőmérséklet 105° C lesz. Most a két tartály kapcsolatát megszüntetjük és a 2. számú tartályban a hőmér- ( sékletet 200° C-ra emeljük. Erre a célra vagy a 2. sz. tartályt is külső tüzeléssel hevítjük vagy az 1. sz. tartály tüzelésének füstgazait hasznosíthatjuk. Ezután a folyamatot a leírt mórion megismételjük. i Ezen eljárással a szén nedvességtartalmát sikerül 25—26%-ra leszorítani. A gyakorlatban azonban megkövetelik, hogy a szén nedvességtartalma a légszáraz állapotnak megfelelő 15—17%-ra csökkentessék, amihez az eredeti nedves szén minden 100 kg-jára még 7.5—8.0 kg vizet kell eltávolítani. Míg eddig, mint említettük, a szárítás után visszamaradt víztartalom csökkentésére a tartályokon meleg levegőt kellett átvezetni ezt a találmány értelmében feleslegessé tesszük és az utószárításhoz szükséges hőmennyiségnek, mely az ismert eljárásoknál 1 kg eltávolított nedvesség után 6—700 Kai. volt, jelentékeny részét megtakaríthatjuk azáltal, hogy az expanzió alatt álló tartállyal az expanzió folyamata alatt is hőt közlünk. A fenti példánál a szón nedvességtartalmának mintegy 25%-ra való csökkentéséhez szükséges hőmennyiség az eltávolítandó nedvesség minden kg-ja után 313 Kai. A közvetlen tüzelés módszere tehát a közvetett hevítés módszeréhez képest igen jelentékeny megtakarítással jár, mely gőznek hőátvivő közegként való felhasználásához képest 33%, míg gőzzel hevített víznek hőátvivő közegként való felhasználásához képest 41%. Ezen megtakarítás magyarázata abban rejlik, hogy a 15 at. gőz előállításához szükséges vízmennyiséget az ismert eljárásoknál szintén 200° C-ra kell felmelegíteni és ezen víz melegtartalmát csak részben lehet értékesíteni, mert a kondenzvíz főtöniege 100° C hőmérséklettel elfolyik. Ezzel ellentétben a közvetlen tüzelésnél a gőz előállításához szükséges vízmennyiséget a szén nedvességéből vesszük, melyet amúgy is fel kell ezen hőmérsékletre hevítenünk. A találmány szerinti eljárás további igen célszerű foganatosítási módja, mely a hőszükséglet további csökkentését engedi meg, abban áll, hogy kettőnél több tartályt alkalmazunk és ezeknek hőtartalmát sorozatosan közöljük egymással, illetve a battériává összekötött tartályok egyes egységeinek hőtartalmát a többi egységben fokozatosan használjuk ki. Az eljárás ezen foganatosítási módjá-