100870. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tüzelőanyagoknak nyomás alatti szárítására
Megjelent 1930. évi szeptember hó 286 -én . _ MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 100870. SZÁM. — Il/a. OSZTÁLY. Eljárás tüzelőanyagoknak nyomás alatti szárítására. Dr. Móry Béla vegyészmérnök Budapest. A bejelentés napja 1929. évi március hó 12-ike. Újabb időben több eljárást hoztak javaslatba tüzelőanyagoknak nyomás alatt történő szárítására. Ezek arra a megfigyelésre vannak alapítva, hogy kolloid tulaj-5 donságú anyagok darabosságuk megtartása mellett csak akkor száríthatok sikeresen, ha azokat előbb víztartalmuknak elpárolgás útján való csökkentése nélkül a szárítási hőmérsékletre, mely rendsze-10 rint 100° C. fölött van, vagy ezen hőmérséklet fölé hevítjük. Ha a szárítandó anyag ezen hőmérsékletet felvette, a víz egy részét mechanikai úton leadja és a rákövetkező, elpárolgás útján végzett szá-15 rítási folyamatnál az anyag repedezése nem következik be (lásd Prof. Dr. H. Fleissner „Die Trocknung stückiger Braunkohle", Berg- und Hüttenmánnisches Jahrbuch, Bd. 74, Heft 3—104; Prof. }0 Dr. F. Fleissner „Veredelung und Trocknung der Braunkohle" Zeitschr. d. Oest. Ing. u. Areh. Ver. 1927, Heft 13—16; Dr. Ing. B. Móry „Die Trocknung der Kohlé unter Druck", Chemische Bundschau, V. !5 No. 9., 1928). A hőnek a szárítandó anyaggal való közlésére eddig két módszert hoztak javaslatba, melyek mindketteje közvetett hőátadással dolgozik. A hőátadást közve-10 títő közeg az egyik eljárásnál gőz, a másiknál víz. Mindkét ismert eljárás menete lényegesen azonos. A szén szárítása két felváltva működő tartályban történik, melyeket váltogatva szénnel töltenek meg. 15 Az első tartályból, melyet a mindenkor választott hőátvivő közeg (gőz vagy víz) útján 170—200° C-ra hevítünk fel és melyben 8—15 at. nyomás uralkodik, a hőátvivő közeget a másik, friss szénnel töltött tartályba vezetjük. A hőátvivő közeg 40 átvezetése után a két tartály között hő-és nyomáskiegyenlítődés következik be és a nyomás, illetve hőmérséklet most mindkét tartályban 0.5—2 at., illetve 105—120° C. lesz. Ezt követőleg a második 45 tartályt friss gőzzel vagy vízzel a kívánt mértékig felhevítjük, míg az első tartályon meleg levegőt fúvatunk át, hogy a száradás második része bekövetkezhessék. Megjegyzendő, hogy azon eljárásnál 50 is, mely hőátvivő közegként vizet használ, a szárító tartályokba bevezetett víznek 170—200°-ra való felhevítése a vízbe vezetett kb. 10 at. nyomású telített gőzzel történik. 55-Az ismert eljárások lényeges közös jellemzője az, hogy a hőátvivő közeg behatása alatt a víz nedvességtartalmának csak egy részét adja le a szárítási folyamat első szakaszában mechanikai úton, 60 míg a víz egy további részének eltávolítása a szárítási folyamat második, az elsőtől teljesen különálló szakaszában elpárologtatással történik. Erre a célra az ismert eljárásokfiái a már a hőátvivő kö- 65 zeg befolyása alatt nem álló szenet tartalmazó tartályon forró levegőt vezetünk keresztül. Ez a külön utószárítás aa ismert eljárások költségét fokozza és a kezelés időtartamát növeli. 70 Az ismert eljárások további hátránya, hogy a hőátvivő közeg hőjének kedvezőtlen kihasználása folytán hőszükségletiik nagy. Számítással megállapítható, hogy 48% víztartalmú szénből kiindulva, mely 75. 200° C-on, azaz 15 at. nyomáson 15% vizet veszít mechanikai úton, a hőszükséglet 1 kg., a felhevítés és az expanzió alatt el-
