100668. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kristályos aluminiumoxid előállítására
Megjelent 1930. évi augusztus hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 100668. SZÁM. — IVh/1. OSZTÁLY. Eljárás kristályos alumíniumoxid előállítására. Skappel Julietta vegyész Oslo. A bejelentés napja 1929. évi május hó 4-ike. Norvégiai elsőbbsége 1927. évi május hó 13-ika. A találmány tárgya eljárás magas (1500° 'fölött) olvadáspontu kristályos oxidszerű vegyületeknek, mint aluminiumoxidnak, spinellnek, rutilnak, titanit-5 nak, zirkonnak, berillnek többé-kevésbé tiszta állapotban tisztátlanabb nyersanyagokból való előállítására e vegyületeknek őket oldatban tartó olvadékból való kikristályosítása és egyidejűleg rnel-10 léktermékeknek, mint pl. kriolitnak, folypátnak, fémeknek, ötvözeteknek, stb. termelése révén. Az eljárás a nyersanyagnak ömlesztés vagy zsugorítás révén való feloldásán 15 alapul, mi mellett az olvadék összetételét a nyersanyagnak egyéb anyagokkal való keverése révén úgy állítjuk be, hogy a keverék átlagos olvadáspontja aránylag alacsony legyen, még pedig legalább 300°-kal 20 alacsonyabb, mint annak a vegyületnek az olvadáspontja, melynek kristályait akarjuk előállítani. Az olvadék lehűtése alkalmával kristályosodási differenciálódás révén a kívánt oxidszerű vegyületek ele-25 gendő tiszta állapotban kristályodnak ki s a megmerevedett olvadék utókezelése révén nyerhető ki. Az ömlesztés közben a nyersanyag bizonyos alkatrészei, pl. vas, szilícium, stb. részben vagy egészben kire-30 dukál ás vagy elektrolízis, vagy más adalékokkal való cserebomlás révén eltávolíthatók. Megjegyzendő, hogy aluminiumoxidnak szuifidolvadekból való kikristályosítása 35 magában véve ismeretes, az ilyen olvadék azonban rendkívül nehezen olvad és körülményesen állítható csak elő. Ezzel szemben a találmány szerint lényegesen egyszerűbb és gazdaságosabb eszközökkel 40 tökéletesebb eredményt érünk el. A találmány egz lényeges része abban áll, hogy a bauxit magas olvadáspontját lecsökkentjük, 511. az alumíniumoxid (ill. az említett egyéb oxidok) számára olyan alkalmas oldószerről gondoskodunk, mely- 45. tői a kikristályosodás aránylag alacsony hőmérsékeii mehet végbe. Egy további lényeges rész abban áll, hogy az oldószert képező vegyületek között legalább egynek olyannak kell lenni, hogy a keletke- 50 zett olvadék lehűlése után ez a vegyület olvadás révén vagy mechanikus úton könnyen felaprítható legyen, úgyhogy azután az olvadék könnyen osztható fel a kristályos alkatrészekre. Oldószerek, ill. 55. az olvadáspontot csökkentő szerek gyanánt halogensókat, különösen folypátot, kriolitot, stb. alkalmazhatunk, könnyen elaprítható vagy kioldható alkatrész gyanúm viszont célszerűen egy vízben old- 60> ható sót, pl. konyhasót, kalciumkloridot, alkalialummatot ítb. alkalmazunk, melyek ezenkívül az olvadék olvadáspontját még tovább csökkentik. Ilyen módon könnyen sikerül, sok ALOs-ot tartalmazó olyan ke- 6!> verékeket összeállítani, melyek ép oly könnyen vagy könnyebben olvadnak, mint a közönséges nagyolvasztósalakok s ennek folytán nagyolvasztókban, lángkemencékben vagy más széntüzelésű kemencében 70 megömleszthetők. Ha pl. olyan bauxitból indulunk ki, melynek összetétele: 42.2% ALOs, 28.97* PesOa, 0.16% SiOa, 4.75% Ti02 , 0.28% CaO, 0.37% MgO, 23.45% izzítási veszteség s ezt 75 kb. 60% folypát és 30% konyhasó hozzáadása után aknakemencébe redukálóan megömlesztjük úgy, mintha vasércet dolgoznánk fel vasra és salakra, akkor egyrészt nyersvasat, másrészt egy vasban sze- 80
