100629. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektromos kemencék adagolására
Megjelent 1930 . évi augusztus h ó 111-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 100629. SZÁM. — Vll/i. OSZTÁLY. Eljárás elektromos kemencék adagolására. I. G. Farben industrie A.-G. Frankfurt a/M. A bejelentés napja 1928. éri május hó 12-ike. Németországi elsőbbsége 1927. évi julins hó 9-ike. Elektromos kemencékbe adagolandó anyagok gyanánt rendszerint különböző természetű, darabnagyságú és fajsúlyú nyersanyagok keverékei jönnek tekintetbe, amilyenek pl. koksz és mész a karbidkemencéknél, koksz, nyersfoszfátok, kovasav és adott esetben timföldvegyületek a foszforkemencéknél, stb. A legritkább esetben fordul elő az az ideális állapot, hogy az adag egyes részeinek darabvagy szemcsenagysága annyira egyforma volna, hogy az adagolás közben vagy a kemencében a feltöltéskor képződő rézsün az alkatrészek szétválása elmaradna. A darabnagyság egységesítése rendszerint túlságos költségeket okoz és még mindig nem küszöböli ki a keverékalkatrészeknek a különböző fajsúly okozta szétválását. A keverékek különválása azonban rendkívül hátrányos, mert a kemenceüzem erősen zavaró egyenlőtlenségeihez vezet, pl. az adagnak különböző helyein a vezetőképesség megváltozásához, az áramutak helyi eltolásához, rövidzárlatokhoz, a foglalat sérüléséhez, az energiakihasználás csökkenéséhez, egyenlőtlen gázelvezetéshez. Ügy találtuk, hogy az összetett nyersanyagkeverék keverékalkatrészeinek darabnagyság vagy fajsúly tekintetében igen nagy különbségei ellenére is az alkatrészeknek az elektromos kemencében való állandó, azaz a szétválásnak alá nem vetett eloszlását érhetjük el, ha a következőkben ismertetendő és a vázlatos rajzzal megvilágított adagolóeljárást követjük. A találmány szerint a folytonos áramban bevezetendő adagolandó anyagot vezetőszervek útján az elektródához megszabott útra kényszerítjük és annak minden egyéb mozgását, amely szétválási folyamatokhoz vagy egyéb hatásokhoz vezethetne, megakadályozzuk. Vezetőszervek gyanánt elosztófelületek szolgálnak, amelyek a kemencében bizonyos meghatá- 45-rozott, adott esetben beállítható magassági- és szöghelyzetben úgy vannak elhelyezve, hogy azok az adagolt anyagot, melyet kézzel, lapátokkal rakunk be vagy bunkerekből csővezetékeken át táplálunk, 50 az illető adagolandó anyag természetének megfelelő rézsűjüknél fogva az (1) elektródához vagy elektródákhoz vezetik. Emellett a (2) csövek közvetlenül az elosztófelületekbe torkolhatnak (1. ábra 55 baloldala) vagy azoktól bizonyos távolságban külön választva tartanak (1. ábra jobboldala). Ezek az elosztófelületek hűtött vagy nem hűtött bádogból, tűzálló kövekből vagy egyéb alkalmas anyagból 60-lehetnek. A (4a, 4b, 4c) elosztófelületek alakjára nézve kizárólag az elérendő cél mérvadó. Az adagolócsővel való közvetlen összeköttetésnél az „elosztólapátoknak" a (4a) háromszögalak a legmegfelelőbb, mi- 65-mellett a nyersanyagot a háromszög egyik csúcsához vezetjük, ahonnan az az elhasználásnak megfelelő folytonos áramban folyik a mélyebben és szemben fekvő (az . elektróda felé fordított) oldalra. Korai 70-oldalirányú lehullás megakadályozására az elosztólapátot homorúan képezhetjük ki vagy szélkarimával láthatjuk el. Célszerű mindegyik elektródát átmérője nagyságának megfelelően több efféle el 75 osztólapáttal körülvenni (2. ábra); több elektródának egymáshoz való elegendő közelsége mellett pl. olyan adagolócsőhöz, melyet forgóáramú kemence három elektródája vesz körül (3. ábra), az elosztó 80
