100456. lajstromszámú szabadalom • Surlódási hajtás kötelek, láncok és hasonló húzószervekhez

- 6 — beakasztani, melyek kiképzésük következtében lehetővé teszik a korong síkjában való meghajlást, mint pedig" az erre merőleges irányban való kihajlást is a megfelelő B nagyságrendben, lehetővé teszik továbbá a talplánc lefutási helyétől a felfutási helyig terjedő átmeneti hurkon belül az elfordulást is. Ezáltal a 8—10. ábra szerinti gömbcsapot csakis főleg hatásra kerülő íe-10 lület elemeiben valósítjuk meg. A 11a. ábra értelmében a megfelelő gondolatot antiparallelogrammalakú, harántiránvú lemezkék alakjában alkalmazott horonybéléssel kapcsolatban is megvaló-15 síthatjuk, mely harántirányú lemezkék jól beváltak. Ezen bőrből, vulkánfiberbőL vagy efféléből való (65'^ Iein.ezkéket egymásután beillesztjük a (11) kengyelek által képezett. alámetszett horonyba. A 11') talpak 20 emellett célszerűen a már fent előnyösnek megemlített keresztmetszetet nyerik. Hogy a 11') talpak egymásba akasztása által kapott összefüggést biztosítsuk vagy pedig esetleg ezen egymásba akasztást felesle-25 gessé is tegyük, a horony fenekére huzalból, bőrből vagy efféléből való végnélküli (69) tekercset helyezünk, mely a kellő kihajlási és elfordulási képességet szolgáltatja. Hogy a (11') talpak illesztési lie-30 lyein, ahol a mozgathatóság biztosítására bizonyos játéknak kell jelen lennie, megakadályozzuk a bőrlemezkék kinyomódását, ezen a helyen külön lemezkéket rendezhetünk el vulkánfiberből vagy effélé-35 bői. A legelőnyösebb azonban, ha a hézagot külön (70) betétfémlemezekkel hidaljuk át, amelyeket a (65') betétdarabok tartanak fogva anélkül, hogy a szükséges nagyságrendű mozgathatóság hátrányosan befolyá-40 soltatnék. Ily módon egyidejűleg kielégítően egyesítjük az ilyen (65') lemezek megbízható bevitelének előfeltételét, amennyiben végnélküli, fecskefarkalakú, alámelszett hornyot létesítünk, a jelen hajtási 45 módból származó azon feltétellel, hogy a horonynak hajlékonynak kell lennie és és elfordulási képességgel kell bírnia. A talplánc félreszorítására eddig ismertetett alakok, melyeknél a hajtókorong 50 teknőalakú vagy kúposán emelkedő oldalkarimáját (3. és 5. ábra) vagy pedig a mindenkori felfutási helyen a térben fixen elrendezett, félreszorító görgőket (6. ábra) alkalmazzuk, azon előnnyel bírnak ugyan, 55 hogy rendkívül egyszerűek, hátrányuk azonban, hogy a talplánc menete és ezzel a húzószerv menete is a hajtókorong kerületén helyi szabálytalanságokkal rendelkezik és nem képez folytonos, pontos csavarmenetet. Az ilyen csavarmenetet azonban 60 pontosan megvalósíthatjuk, ha a térben fixen elrendezett félreszorító szervet a haj Lókorong kerületét majdnem teljesen körülzáró csavarmenet alakjában képezzük ki, úgyhogy a talplánc felfutásakor ezen lánc 65 és a benne nyugvó húzószerv nem helyileg szoríttatik félre, hanem fokozatosan a teljes kerületen. E mellett ezen csavaralakú félreszorító szervben való igen jelentékeny súrlódást is megfelelően csökkenthetjük gör- 70 gők vagy gördülőtestek beiktatásával. A gyakorlatban azonban ajánlatos |az imént emlüetL berendezés ezen két megkötöttségét, nevezetesen úgy a talplánc és a térben fix elrendezésű félreszorító szerv 75 oldalirányú nagy súrlódási munkáját, mint pedig a félreszorító szerv nagy térszükséglelél is egyidejűleg kiküszöbölni, amit azáltal érünk el, hogy a félreszorítószervet a hajtókorong tengelyének, illetve agyá- 80' nak átmérőjét kevéssé meghaladó, centrális testnek képezzük ki, amelyről a talplánc félreszorítását a korongban ágyazott átviteli rudazatok segélyével vezetjük le. Ezáltal a talplánc fél'reszorítására a lánc és 85 a félreszorító szerv között szükséges súrlódást jóval kisebb átmérőre és ezzel megfelelően kis úitdarabra redukáljuk,, úgyhogy a súrlódási munka lényegesen csökken. Ezenkívül a most már méretei tekin- 90 tetében könnyen kivitelezhető félreszorító szerv szerkezeti kiké_pzése sem okoz már nehézségeket. Az imént jelzett gondolatnak megfelelő foganatosítási alak oldalnézetét és kereszt- 95 metszetét a 14., illetve 15. ábra mutatja,. A 16. ábra részletet szemléltet. A (10) dobban a jelen esetben kétkarú (38) emeltyűk vannak ágyazva, melyek feje a dob koszorújának (31) hasítékában 100 van vezetve és melyek a (11) talpak (13) menesztőjével jutnak kapcsolatba. A (39) görgőkkel ellátott ellenfejek megfelelő kúpköpenyen fekvő (10) horonyban futnak, melyet egy (41) test hord, mely testet a 105 (10) dob tengelye segélyével centrálunk; és a (68) csapágyon elforgás ellen megtámasztunk. Ezen a 16. ábrán kifejtve feltüntetett (40) horony a térben fix csavarmenetet képez, mely kerületének leg- 110 nagyobb részén a (11) lánctalpak fokoza-t tos félreszorítását eszközli, a láncszár mindenkori befutási helyét kevéssel megelőzően azonban a (38) emeltyűk feje a talpláncról leemeltetik, hogy az újonnan be- 115 futóit talpszárhoz való újbóli felfekvés által a félreszorítási munka újból kezdődjék. Ily módon esetleges pontatlanságok felhal-