100456. lajstromszámú szabadalom • Surlódási hajtás kötelek, láncok és hasonló húzószervekhez
- 7 — mozódását kikerüljük: Ha a leírt út túlságosan kicsiny, úgy a talplánc egymáshoz fekvő két szára között kis súrlódás lépne fel, ha pedig a leírt út túlságosan 5 nagy, úgy a második szár az elsőhöz A^alamivel később feküdnék, mint ez elméletileg megfelelne; miután azonban ezen utóbbi eset teljesen ártalmatlan, ajánlatos az egész elrendezésnek egyáltalában oly raó-10 don való méretezése, hogy a félreszorítási berendezés által eszközölt mindenkori harántirányú elcsúsztatás a talpszélességnél valamivel nagA^obb. Hogy az egyes alkatrészek száma ezen 15 esetben is csökkentessék, ami különösen reverzáló hajtóművek számára fontos, a (38) emeltyűk mindenkor csak második (11) talpat működtetnek, még pedig a talp közepén, úgyhogy a közben fekvő talpat 20 a két másik talp magával vontatja. Amint ez minden további nélkül nyilvánvaló, ezen munkamód mindenképpen megengedhető, mert hiszen az egyes talpaknak a teljes kerületen való tovavitele ennek dacára biz-25 tosítva van. A talpláncnak csakis mindenkori befutási helyén, ahol a (38) emeltyű a (11) talpaktól távozik, fekszik a talplánc hosszabb útdarabon szabadon. Hogy e mellett a szabad útdarab megfelelően korlá-30 toztassék, a dob kerületén célszerűen oldalirányú (42) határoló szerveket alkalmazunk, melyek ezen a helyen átmenetileg átveszik a félreszorító emeltyű feladatát. Ha az imént ismertetett berendezést re-35 verzáló hajtómű számára alkalmazzuk, ezzel az előrejárat és a hátrajárat között bizonyos eltérések adódnának, miután ezen kétféle járat nem fedné egymást pontosan; Ez azonban kiküszöbölhető azáltal, hogy, 40 amint ez a 15. ábrán látható, az előrejárat számára való félreszorító berendezés és a hátrajárat számára való félreszorító berendezés között bizonyos játékot alkalmazunk. Ezen játék azonban a jelen esetben 45 nem szolgál ütés vagy ütközés alapjául,, mert ezen játék csakis a talplánc és a kötélhurok kismérvű oldalirányú vándorlását engedi meg, mielőtt a félreszorító' berendezés hatásra jutna. Ezen teljesen 50 ártalmatlan oldalirányú vándorlás megengedése által kiküszöböljük az említett eltérésből, valamint általában az úgynevezett «túlzáró mechanizmusokból) adódó szorulásokat. 55 Az előbbiekben ismertetett foganatosít ási példa a már említett elvi előnyökön kívül azon további előnyt is nyújtja, hogy ebben íáz esetben a (10) súrlódási dobbal közvetlenül összeköthetjük a (43) hajtó fogaskoszorút és a (44) fékkoszorút, amint ez 60 drótkötélpályák hajtóműveinél, főleg pedig hegyi drótpályáknál önmagában véve szokásos. Ha a (39) görgőket magukat még gördülő ágyazásokon járatjuk, a súrlódási munkát is jelentékenyen csökkentjük. 65 Ugyanezen gondolatot folytonosan működő félreszorító mechanizmus segélyével is megvalósíthatjuk, amint ezt a 17. ábrán keresztmetszetben feltüntettük. Az ezen esetben a (10) liajtókorongra felfutó, a 70 (16) kötél számára a hornyot képező (11) talpaknak (58) fogazása van, melynek osztása az egymás mellett fekvő húzókötélszár rak távolságával 1:1, 1 :2 stb. arányban proportionális és melybe meghatározott el- 75 osztásban a dobban ágya z '°tt (30) homlokkerekek kapaszkodnak. (59, 56) kúpkerékpárok, továbbá (33) tengelyek segélyével a (30) homlokkerekek (34, 35) kúpkerékpárokkal vannak összekötve, mely kúp- 80 kerekek közül a (35) kúpkerék a tengelyen lazán forgatható centrális kerék. Ezen kerék (61) fogaskoszorú segélyével a térben fixen ágyazott (62) fogaskerékkel kapcsolódik, melynek második fogaskoszorúja a 85 tengelyre ékelt (63) centrális kerékkel kapcsolódik. Az ezen homlokkerékkapcsolások áttételei közötti különbség differenciális hajtóművet létesít, melv a (10) korong forgásánál a (11) talpakat mindenkor egy 90 szélességgel elcsúsztatja. Ezzel mindkét forgásértelem számára elérjük a talpláncnak a felfutás mértékében való folytonos félreszoritását, úgyhogy a (16) kötél számára való horony pontos, mindenkor 95 ugyanazon középsíkban fekvő csavarmenetet képez. Az előbb ismertetett gondolat rendkívül előnyös kivitelét mutatja a 18. és 19. ábra függőleges metszetben, illetve nézetben. íoo Ezen esetben a (10) korong a kerületén* elosztott (30') félreszorító csigák vannak, melyek (59' 60') kúpkerékpárok, (33) tengelyek,, (34') kúpkerekek útján a helytálló (36) centrális kerék által hajttatnak meg megfelie- 105 lően. Miután a (11) lánctalpak keresztmetszeti profilján túl ki illó, a harántirányú elcsúsztatást eszkőzlő fogak a talpak magasságát kedvezőtlen értelemben megnövelnék, mine': következtében a lánchurok sza- no bad állógását meg kellene növelni, másrészt pedig alkalom adatnék a lánchuroknak a dob kerületén felfekvő lánctagokba való kapaszkodására, a fogak, amint ez a 18. és 19. ábrán látható, a keresztmetszeti 115 profil belseje felé vannak eltolva. Emellett a lánc egyik tekercselési értelmének (jobbmenet) a félreszorító berendezés egyik, a