100456. lajstromszámú szabadalom • Surlódási hajtás kötelek, láncok és hasonló húzószervekhez

— 5 -fogaskapcsolás útján eszközölt tovavitele esetleg megtakarítható, miután ezen célra a láncnak a korong kerületén való surlódása hasznosítható. 5 Az ilyen, a 6. és 7. ábrán feltüntetett, reverzálható kötélhajtásnál, amelynél a hajtókorongiot a kötél duplán hurkolja körül, a (10) hajtókorongot mindenekelőtt a (11) talplánc hurkolja körül, melynek 10 (13) fogai a korong kerületének megfelelő (14) hézagaival kapcsolódnak. Amíg" az eddigi foganatosításnál a (11) lánc a (16) kötél mindenkori lefutási, illetve felfutási helyén vagy kevéssel ezután szintén le-15 emeltetett a hajtókorongról, hogy fordító korongokon át ismét visszavezetessék, a jelen esetben a két láncszár a (10) hajtókorong kerületén még «üresen» vezettetik tova, úgyhogy szabadon átlógva keresz-20 tezi a (10) korongon fekvemaradó (11) láncot. Hogy a mindenkori felfutási helyen a szabadon lógó láncszár a korongon íekvemaratíó lánctagokba ne kapaszkodhassak 25 és hogy az ezek felett való tovakúszást megakadályozzuk, a lánctagok keresztmetszetét a 9. ábra értelmében felfelé és lefelé vékonyodóan képezzük ki, úgyhogy a mindenkor felfutó láncszárat a dobon fekvő 30 lánctagok oldalt szorítják. A lánc említett harántirányú elcsúsztatását itt a térben fixen elrendezett (56, 56) félreszorító görgők eszközlik, melyek a (10) korongon mindenkor fekvő láncszárakat 35 minden forgásnál, még pedig mindegyik forgásértelem esetén a talp szélességének megfelelően elcsúsztatják, úgyhogy tehát a talplánc ezen a helyen térgörbét ír le. A (11) láncnak ehhez szükséges elfordítható-40 ságát az (55) gömbcsuklókon kívül még azáltal is létesítjük, hogy a lánctagokat lehetőleg rövidre méretezzük, a láncot tehát kis osztással képezzük ki. Ezenkívül a (13) továbbító fogakat gömbszerűen ké-45 pezzük ki akként (8 .ábra), hogy az egyesi 1 lánctagok a (10) korong (14) hézagaiban adódó játék következtében bizonyos ingamözgást végezhessenek. Hogy a félreszorító (56) görgők számára a mozgási feltételeket 50 javítsuk, a (11) talpak oldalfalait, amint ' ez a 8. ábrán látható, kismértékben befelé görbítjük, úgyhogy a lánctagok véges hossza folytán adódó sokszögű vonal helyett .az (56) görgőkön a (11) talpak hor-55 nyában megfeszítve fekvő (16) kötél közvetítésével folytonos görbület adódik. Az (56) félreszorító görgő futófelületét célszerűen oly szerkezeti anyagból állítjuk elő, amilyen a vulkánfiber, nyersbőr vagy efféle, hogy még jelenlévő egyeiilőtlensé- 60 geket kiegyenlítsünk, ezenkívül pedig a zajt is tompítsuk. Ezen félreszorító (56, 56) görgőket célszerűen akként rendezzük el, hogy a (10) korongon fekvő láncszárakat oldalt szorít- 65 sák, még. mielőtt a visszavezető hurok szára újból a korongra fut fel. Ezzel annyiban köthető össze további tökéletesbítés, hogy a félreszorító (56) görgők mellett a visszavezető hurok számára (57) vezetőgörgőket 70 alkalmazunk, mely két görgő egymáshoz képest eltoltan van elrendezve akként, hogy a két szár egészen pontosan egymásmellé fekszik, ami által a láncmeneteknek a térben való pontos fekvemaradását biz- 75 tosítjuk. Éppen a félreszorítás előbb ismertetett foganatosítási alakja számára kiválóan alkalmas, természetesen azonban egyébként ; is jól használható foganatosítási alakot mu- 80 tat a talplánc számára a 11., 12. és 13. ábra. még pedig keresztnnetszetben, hosszmetszetben, illetve alulnézetben. A (16) kötél a bőrből, ferodo-fiberből vagy hasonló anyagból való, élükre állított lamel- 85 Iákból képezett horonyban fut, mely lamellák megfelelő számban egymás mellié vannak beillesztve az ezen esetben kapocsszerűen kiképezett (11') talpakba és (64) szegecsek által tartatnak. A (11') talpak 90 (13') hézagaik segélyével kapcsolódnak a hajtókorongon lévő megfelelő fogakkal. Az egyes (65) lamellák oly hosszúak, hogy a '11') talpak (n) számára terjednek azon esetben, ha ezen lamellák száma a ken- 95 gyeiben szintén (n). Ha ezen lamellákat egyúttal a kerület irányában egymáshoz képest a (11') talpak osztásával viszonylag eltoltan rendezzük el, úgy minden illesztési helyen a (11') talpak között (n—1) 100 lamella áll mint hordképes keresztmetszet rendelkezésre. Elvben tehát a talpak kengyelei között további összeköttetésre szükség nincs, miután ezen esetben a kapcsolatot a (65) lamellák képezik, melyek 105 természetesen a kellő csuklószerű hajlékonysággal rendelkeznek, hogy a kihajlásokat és az elfordulásokat lehetővé tegyék. Miután a kötél körülhurkolása által kifejtett nyomás hatása folytán a lamellák no által képezett szár fokozatos hosszirányú megnyúlásának veszélye adva van, ajánlatos az egyes (11') kengyeles talpaknak egymással való csuklós járulékos összekapcsolása. Ez a jelen esetben rendkívül 115 egyszerű alakban lehetséges, amennyiben csakis a (11) kengyeleket kell horogalakú (66) toldatokkal megfelelő (67) vájatokba