100454. lajstromszámú szabadalom • Eljárás változó valenciájú fémeknek ércekből vagy más fémtartalmú anyagokból való kitermelésére

- 2 — Véleményem szerint a tökéletlen átalakítás, melyet említettem, annak tulajdonítandó, hogy a reagáló-fém szulfátja (vagy oxidja), ha már egyszer hozzájá-5 rult a kéntrioxid képezóséhez, nem képes továbbra is támogatni a kéntrioxid képződését, mert az eddig gyakorolt eljárásokban az ércet úgy pörkölik, hogy a reagálófém túlnyomórészt szulfáttá alakul, mely 10 magasabb hőmérséken kéntrioxid fejlesztése közben elbomlik s a fém mint redukált fémvegyület marad vissza, mely a jelenleg gyakorolt eljárásoknál ezen állapotában marad. Ha tehát az eddigi eljárá-15 soknál a reagáló-fém vegyülete egyszer már elbontatott, vagy az alacsonyabb oxidálási fokú vegyületté alakíttatott, azontúl gyakorlatilag inaktív marad s ennek folytán a nehezen szulfatálható, vagy 20 klórozható fémeknek nincs elég alkalmuk a kívánt reakció teljes befejezésére, vagy pedig a szulfátok bomlásából (vagy az oxidok behatására) keletkező kéntrioxid nem áll kellő mennyiségben rendelke-25 zésre. Ugy találtam, hogyha egy vagy több reagáló-fémet tartalmazó ércet vagy adagot pörkölünk és váltakozva oxidáló légkörnek s ezt követő, kénes savat és oxi-30 gént tartalmazó légkörnek tesszük ki, időszakos kéntrioxid képződést idézünk elő s ezáltal lényegileg tökéletes szulfatálást érünk el, úgyhogy a fémeknek gyakorlatilag teljes mennyisége vitetik át kilúgoz-35 ható alakba. A gázkezelést célszerűen a reagáló-fém szulfátjának bomlási hőmérséke alatti hőfokokon végezzük. A gyakorlatban az oxidáló légkör létesítésére és a kénes savval felhasználandó oxigén 40 szolgáltatására levegőt használunk s a gázokhoz esetleg vízgőzt is adunk. A két különnemű gázzal való váltakozó kezelést a körülmények szerint többször is me gismé telhet j ük. .45 Az új eljárás jó eredményei annak tulaj doni tandók, hogy a reagáló-fém a pörkölés folytán először oly alakba jut, mely a korábbi eljárásokkal kapcsolatban említett elmélet szerint kéntrioxid termelé-50 sére alkalmas, de míg az előbbi eljárásokban, ha a vegyület egyszer már a kéntrioxid szolgáltatásában résztvett, azontúl gyakorlatilag inaktív marad, a jelen találmány szerinti eljárásban köríolyamat-55 ban újból aktív alakjává reoxidáltatik, úgyhogy újból és újból válik alkalmassá arra, hogy a kéndioxidot kéntrioxiddá alakítsa át s ennek révén a fémek jól kezelhető (szulfatált) alakba való átvitelének teljességét biztosítsa. 60 Az eljárás aranyat, ezüstöt, ólmot, nikkelt, mangánt, rezet, kobaltot, bizmuthot, cinket, kadmiumot, vasat és más nehézfémet tartalmazó oxidos vagy szulütos ércek feldolgozására alkalmas, még pedig 65 nemcsak az eddigi eljárásokban felhasználható i 1 yon ércekére, hanem nemesfémeket tartalmazó tűzálló vagy silány, eddig feldolgozásra nem érdemes ércekére, továbbá nehéz, vagy nemesfémeket tar- 70 talmazó olyan érckoncentrátumok vagy más fémtartalmú anyagok feldolgozására is, melyek legalább egy reagáló-fémet, vagyis két értékfokozatú vegyületek képzésére alkalmas fémet tartal- 75 maznak. Kéntartalmú ércek esetén a gyakorlatban a találmány szerint az a nyagot előbb addig pörköljük, amíg a reagáló-fémnek legalább egy része a magasabb oxiddá 80 alakul át, miközben kéndioxid szabadul fel, ezután a pörkölést tovább folytatva, levegőt vagy levegőt és vízgőzt vezetünk az érc fölött, amivel biztosítjuk a reagálófémnek a magasabb oxiddá való átalaku- 85 lását, s ezután levegőt és kénessavat, vagy levegőt, vízgőzt és kénessavat vezetünk az adag fölött, mikoris a kénessav majdnem teljesen kéntrioxiddá alakul át, -mely a többi fémmel reagálva, azokat szulfa- 90 tálja, vagy az adagban lévő klórozó-közegekből klórt szabadít fel, mely klór a jelenlévő fémeket kloridokká alakítja. Nézetem szerint a kéntrioxid képződése közben a reagáló-fém az alacsonyabb oxiddá 95 alakul át, amely alakjában nem képes számottevő mennyiségű kéntrioxidot képezni, de sok kénessav jelenlétében nem is képes a magasabb oxiddá reoxidálódni. Ha azonban az említett sorrendű gázkeze- 10C léseket megismételjük, biztosítjuk a találmány szerinti kedvező eredményeket. Az eljárás oxidos vagy kénmentes nyersanyagokra is alkalmazható, melyet a leírt módon hevítünk fel és vetünk alá 10E a gázkezeléseknek. Ezen esetben természetesen a szükséges kénessavat külső forrásból kell az adaghoz juttatni. Mindkét esetben alacsonyabb reakcióhőmérsékek igényeltetnek, mint amilye- 11( nekre az előző eljárásokban volt szükség, ahol a hőmérséknek szükségképpen a fémszulfát bomlási hőmérsékét meg kellett haladnia. Ezen alacsonyabb hőmérsékek alkalmazása lényeges előnyökkel jár. Az Hí eljárás legcélszerűbb foganatosítási mód-