100454. lajstromszámú szabadalom • Eljárás változó valenciájú fémeknek ércekből vagy más fémtartalmú anyagokból való kitermelésére

- 3 — jánál a gázkezelés alatt az érctömeget a reagáló-fém szulfátjának bomlásii hőfoka alatt tartjuk. Ha pl. az érc vasat tartal­maz, a hőmérsék kb. 350—525° között, 5 legcélszerűbben 430° körül legyen, míg ha réz van túlnyomó mennyiségben, a felső hőmérsékhatár kb. 710°. Ha a rea­gáló-fém nem vas vagy réz, a legcélsze­rűbb hőmérsék megint csak az lesz, mely 10 a regáló-fém szulfátjának bomlási hő­mérsékénól valamivel alacsonyabb. E hő­mérsékeket a szakmabeli könnyen meg­állapíthatja. A fenti eljárás, ha azt egyáltalán szul-15 fatálható fémeket tartalmazó nyersanya­gokra alkalmazzuk, az eddigi eljárások­nál jobb eredményeket ad. Némely érc azonban szulfidoknak, telluridoknak, sze­lenideknek, stb. olyan tűzálló kombiná-20 cióit tartalmazza, melyek csak igen nehe­zen szulfatálhatók. Ilyen esetekben igen jó eredmény érhető el azáltal, hogy az érchez halogénsót, célszerűen klórnátriu­mot keverünk. Ezen esetben úgy látszik, 25 hogy a kéntrioxid a konyhasóból klórt szabadít fel, mely a tűzálló vegyületeket, aranyat, ezüstöt stb. megtámadja. Cél­szerű a konyhasót vagy más kloridot nem egyszerre, hanem időszakos részmennyi-30 ségekben a gázkezelések folyamán ada­golni az érchez. Az eredmény fokozható, ha a reagáló gázok tetemes mennyiségű vízgőzt tartalmaznak. Egy alkalommal oly rézkonoentrátum 35 volt a nyersanyag, mely 25% rezet és ton­nánként 310 g ezüstöt és 16 g aranyat tar­talmazott. A hiányt vasszulfidok, kova­sav és kismennyiségű cink, mangán, stb. tette. Az őrölt ércet egy órán át 350—450° 40 hőmérséknél pörköltük, s ezáltal a vas­szulfid egy részét oxiddá és szulfáttá ala­kítottuk, az érchez ezután 12% közönsé­ges sót kevertünk s a keveréket 20 per­cen át 435°-nál kénessav, levegő és víz-45 gőz áramában, majd 40 percen át vízgőzt tartalmazó levegőáramban tartottuk s ezen váltakozó gázkezelést még kétszer megismételtük, úgyhogy az összes keze­lés 3 órát vett igénybe. A gázkezelés köz-50 ben az ércet gyengén kavartuk. Az utolsó oxidáló kezelés a vasnak ferri-oxiddá és ferri-szuilfáttá való legtökéletesebb átala­kítását idézte elő. Löhülés után a pörkölt adagot telített klórvízzel lúgoztuk, hogy az 55 esetleges alacsonyabb valenciájú sókat ma­gasabb valenciájú sókká oxidáljuk s ezál­tal a nemes fémkloridok redukcióját meg­gátoljuk. Ezután tiszta vízzel kilúgoztuk az oldható sókat s végül a lúgban a réz­nek és aranynak több mint 96%-át, a cin- 60 ket gyakorlatilag teljes mennyiségben s a vasnak egy kis részét kaptuk. Az ezüst a lúgzási maradékban maradt s ammon­karbonát-oldattal kilúgozva, az eredeti ezüsttartalom 98%-ánál többet képezett. 65 Egy másik esetben olyan ércet dolgoz­tunk fel, mely 20% cinket, 15% ólmot, 5% rezet, 2% vasat, tonnánként 1650 g ezüs­töt, kén, arzén és kismennyiségű egyéb fém mellett tartalmazott; az előpörkölést 70 az előbb ismertetett módon végeztünk, az­után 15% konyhasót adagoltunk s végül a gázkezeléseket 4 órán át folytattunk, még pedig úgy, hogy a kénessav-levegő-vízgőz behatása 15 perces időszakokban, a le- 75 vegő-vízgőz behatása 40 perces időszakok­ban történt. Az így kezelt éroet vízzel kilúgozva, a lúgban a cink 98%-át és a réznek majdnem teljes mennyiségét kap­tuk meg, míg a lúgzási maradékból am- 80 monkarbonátoldattal az ezüst 95%-át lú­gozhattuk ki. A fenti példák tokos kemencében való kezeléssel foganatosíttattak. A nagy ter­melési hányadok bizonyítják az eljárás 85 fontosságát. Az eljárás bármely pörkölő­kemencóben foganatosítható, legcélsze­rűbb azonban a többtűzhelyű tokos ke­mence, különösen az ék-típusú, lefelé irá­nyuló huzatii kemence. Ilyen kemencék 90 alkalmazásakor a felső pestekre vagy szé­rűkre helyezett érc 300—450°-nyi hőmér­séken pörkölhető a vasszulfid és más könnyen pörkölődő fémszulfid elbontá­sára. Az érc ezután a következő szérűre 95 jut, amelyre levegő irányul felülről le­felé s kellő idő után újabb ércadagot he­lyezünk a felső szérűkre s az ezek pör­köléséből származó kénessav-levegő-ele­gyet az alacsonyabb szérűn lévő oxidált 100 ércre vezetjük. Ezt a műveletet azután többször megismételhetjük, úgyhogy az érc, amint az egyes szérűkön lefelé halad, váltakozva kezeltetik csak levegővel, vagy kénessavval és levegővel. 105 Célszerű eljárás azonban a kemence felső szérűire, pl. a felső kettőre folyto­nosan táplálni az ércet és itt pörkölni. Az ércet folytonosan vezetjük az egyes szérűkön végig. Kellő ki- és bevezető 110 vezetékek révén a két felső szérűn kelet­kezett kénessav-levegőelegyet a harma­dik szérű elkerülésével a negyedikre, az­után az ötödik elkerülésével a hatodikra, stb. vezetjük, míg a harmadik, ötödik és 115

Next

/
Oldalképek
Tartalom