100454. lajstromszámú szabadalom • Eljárás változó valenciájú fémeknek ércekből vagy más fémtartalmú anyagokból való kitermelésére

- 3 — jánál a gázkezelés alatt az érctömeget a reagáló-fém szulfátjának bomlásii hőfoka alatt tartjuk. Ha pl. az érc vasat tartalmaz, a hőmérsék kb. 350—525° között, 5 legcélszerűbben 430° körül legyen, míg ha réz van túlnyomó mennyiségben, a felső hőmérsékhatár kb. 710°. Ha a reagáló-fém nem vas vagy réz, a legcélszerűbb hőmérsék megint csak az lesz, mely 10 a regáló-fém szulfátjának bomlási hőmérsékénól valamivel alacsonyabb. E hőmérsékeket a szakmabeli könnyen megállapíthatja. A fenti eljárás, ha azt egyáltalán szul-15 fatálható fémeket tartalmazó nyersanyagokra alkalmazzuk, az eddigi eljárásoknál jobb eredményeket ad. Némely érc azonban szulfidoknak, telluridoknak, szelenideknek, stb. olyan tűzálló kombiná-20 cióit tartalmazza, melyek csak igen nehezen szulfatálhatók. Ilyen esetekben igen jó eredmény érhető el azáltal, hogy az érchez halogénsót, célszerűen klórnátriumot keverünk. Ezen esetben úgy látszik, 25 hogy a kéntrioxid a konyhasóból klórt szabadít fel, mely a tűzálló vegyületeket, aranyat, ezüstöt stb. megtámadja. Célszerű a konyhasót vagy más kloridot nem egyszerre, hanem időszakos részmennyi-30 ségekben a gázkezelések folyamán adagolni az érchez. Az eredmény fokozható, ha a reagáló gázok tetemes mennyiségű vízgőzt tartalmaznak. Egy alkalommal oly rézkonoentrátum 35 volt a nyersanyag, mely 25% rezet és tonnánként 310 g ezüstöt és 16 g aranyat tartalmazott. A hiányt vasszulfidok, kovasav és kismennyiségű cink, mangán, stb. tette. Az őrölt ércet egy órán át 350—450° 40 hőmérséknél pörköltük, s ezáltal a vasszulfid egy részét oxiddá és szulfáttá alakítottuk, az érchez ezután 12% közönséges sót kevertünk s a keveréket 20 percen át 435°-nál kénessav, levegő és víz-45 gőz áramában, majd 40 percen át vízgőzt tartalmazó levegőáramban tartottuk s ezen váltakozó gázkezelést még kétszer megismételtük, úgyhogy az összes kezelés 3 órát vett igénybe. A gázkezelés köz-50 ben az ércet gyengén kavartuk. Az utolsó oxidáló kezelés a vasnak ferri-oxiddá és ferri-szuilfáttá való legtökéletesebb átalakítását idézte elő. Löhülés után a pörkölt adagot telített klórvízzel lúgoztuk, hogy az 55 esetleges alacsonyabb valenciájú sókat magasabb valenciájú sókká oxidáljuk s ezáltal a nemes fémkloridok redukcióját meggátoljuk. Ezután tiszta vízzel kilúgoztuk az oldható sókat s végül a lúgban a réznek és aranynak több mint 96%-át, a cin- 60 ket gyakorlatilag teljes mennyiségben s a vasnak egy kis részét kaptuk. Az ezüst a lúgzási maradékban maradt s ammonkarbonát-oldattal kilúgozva, az eredeti ezüsttartalom 98%-ánál többet képezett. 65 Egy másik esetben olyan ércet dolgoztunk fel, mely 20% cinket, 15% ólmot, 5% rezet, 2% vasat, tonnánként 1650 g ezüstöt, kén, arzén és kismennyiségű egyéb fém mellett tartalmazott; az előpörkölést 70 az előbb ismertetett módon végeztünk, azután 15% konyhasót adagoltunk s végül a gázkezeléseket 4 órán át folytattunk, még pedig úgy, hogy a kénessav-levegő-vízgőz behatása 15 perces időszakokban, a le- 75 vegő-vízgőz behatása 40 perces időszakokban történt. Az így kezelt éroet vízzel kilúgozva, a lúgban a cink 98%-át és a réznek majdnem teljes mennyiségét kaptuk meg, míg a lúgzási maradékból am- 80 monkarbonátoldattal az ezüst 95%-át lúgozhattuk ki. A fenti példák tokos kemencében való kezeléssel foganatosíttattak. A nagy termelési hányadok bizonyítják az eljárás 85 fontosságát. Az eljárás bármely pörkölőkemencóben foganatosítható, legcélszerűbb azonban a többtűzhelyű tokos kemence, különösen az ék-típusú, lefelé irányuló huzatii kemence. Ilyen kemencék 90 alkalmazásakor a felső pestekre vagy szérűkre helyezett érc 300—450°-nyi hőmérséken pörkölhető a vasszulfid és más könnyen pörkölődő fémszulfid elbontására. Az érc ezután a következő szérűre 95 jut, amelyre levegő irányul felülről lefelé s kellő idő után újabb ércadagot helyezünk a felső szérűkre s az ezek pörköléséből származó kénessav-levegő-elegyet az alacsonyabb szérűn lévő oxidált 100 ércre vezetjük. Ezt a műveletet azután többször megismételhetjük, úgyhogy az érc, amint az egyes szérűkön lefelé halad, váltakozva kezeltetik csak levegővel, vagy kénessavval és levegővel. 105 Célszerű eljárás azonban a kemence felső szérűire, pl. a felső kettőre folytonosan táplálni az ércet és itt pörkölni. Az ércet folytonosan vezetjük az egyes szérűkön végig. Kellő ki- és bevezető 110 vezetékek révén a két felső szérűn keletkezett kénessav-levegőelegyet a harmadik szérű elkerülésével a negyedikre, azután az ötödik elkerülésével a hatodikra, stb. vezetjük, míg a harmadik, ötödik és 115