100265. lajstromszámú szabadalom • Önműködő kapcsolás
a kapcsolószerkezet ugyanis azon a felismerésen alapszik, hogy a kapcsolás csak száraz súrlódás mellett működik gyakorlatilag kifogástalanul. 5 A kapcsolószerkezeit, amelynek az a feladata, hogy a meghajtandó (9,10) kapcsolásfélt (amelyet pl. a kerületén futó szíj köt össze a terheléssel) a mótor által meghajtandó (1) kapcsolásféllel önműkö-10 dóén kapcsolja össze és szót, a (9) tok és a (10) fedél képezte üregben foglal helyet. A kapcsolószerkezetet az egymáson kölcsönösen túlérő, oldalsó (4) vezérlőlemezek által sugárirányban vezeteti két (2) 15 lendítőtest képezi, amelyeket az (1) meghajtórésszel egy-egy (3) billenőcsap erőátviteli kapcsolatba hoz. A két szektoralakú (2) lendítőtest, amelyek mindig körülbelül félkörre terjednek, úgy van 20 kialakítva, hogy az (1) meghajtórész korongalakú részét belső, kiesztergált részükbe veszik fel ós ezáltal annak külső kerületét mindkét oldalon körülveszik. Saját külső kerületükön a (8) súrlódó tus-25 kók felvételiére az (N) hornyokkal vannak ellátva. A (2) lendítőtestek ezen (8) súrlódó tuskók útján támaszkodnak a centrifugális erő hatása alatt, a kapcsolás bekapcsolt állapotálban, a (9) szíjtár-30 csakoszorú feléjük fordított bellső hengeres kerületiéhez és a kapcsolódóst súrlódó fékhez hasonlóan hozzák létre, mihelyt — a vezérlés folyamata alatt a (3) billenőcsap által szabadon bocsáttatván — az 35 1. ábrán feltüntetett középhelyzetből az amin távolsággal sugárirányban kifelé tolódtak el. Az a min távolság a súrlódó polák fokozatos kopása folytán az idők folyamán ama x legnagyobb értékre növeked-40 bet. Az (N) hornyr ok arra valók, hogy a (8) súrlódó tuskók a kívánt fékező nyomaték beállíthat ása céljából a lendítőtestek centrifugális erejének hatásvonalához képest különböző helyzetiekbe legyenek hoz-45 liatók. A súrlódó tuskókat a kerület megfelelő vájatába fektetett (7) rúgókengyel tartja össze, melynek végeit a két (2) lendítőtestet összehúzó (6) csavarrugók húzzák. A két lendítőtest az ábrázolt köz'ép-50 helyzetből még a (2>i) távolsággal közeledhet egymáshoz a befelé vezető (i) útnak megfelelően (2. ábra), amely mindegyik (2) lendítőtest szániára külön-külön, a meghajtórész kerületéhez és egyéb tekin-55 tetbe jövő szerkezeti részekhez képest, mint minimális (i) távolság, rendelkezésre áll. A két (2) lendítőtest az (5) csavarok révén rájuk erősített, lényegileg gyűrűszakaszokat képező (4) vezérlőlapok útján co egymásán túlnyúlik, még pedig úgy, hogy az egyik vezórlőlap lecsavarolt részének (Ei) széle a másik lemdítőtesthez tartozó, diametrálisan szeinbenfekvő vezérlőlap szabad végéinek (E2) széle számára min- 65 denlkor ütközőfelületet képez. De nemcsak egyoldalú ütközésről gondoskodunk, hanem a vezérlőlap egyébként köralalkú külső szélét (E3)-nál, a (2) lendítőtestek (T) elválasztási vonala közelében egye- 70 nes vonal mentén levágjuk, úgyhogy a vezérlőlap a lendítőtest megfelelő sík felületével szemben ellenkező irányban is egyenesben vezető ütközőt képez. Az egyenesvonalú (Ea) résznek szimmetria- 75 okokból a lendítőtestekeit elválasztó (T) résen keresztül, mindig a vezérlőlap lecsavarölt résziéneik közelében is kiképezett folytatása a (4) vezérlőlap rögzítésére való, amely egyébként a (2) lendítőtest 80 megfelelő, oldalsó, kiesztergályozott részében foglal helyet. A két lendítőtest hátsó oldalán a veziérlőlapok elrendezése kicserélődik úgy, liogy ami a lendítőtesteken levő vezórlőliapökat illeti, közöttük az 85 (Yi—Ys) metszési síkban a forgástengelyre .merőlegesein fekvő tengelyre (1. ábra) vonatkoztatva szimmetria áll fenn és a (4) vezérlőlapokiiak ezen tengely körül elforgatólag ható, szabad, centrifugá- 90 fis erői a lendítőtestek (E») vezetőszélein egymást megsemmisítik. A vezárlőlap szabad végéinek (E2 ) széle közelében lévő (Q') áttörés azt a célt szolgálja, hogy az (E2) szél kigömbölyítése révén egyszerű 95 módon lehetőleg játékmentes, de mégsem rögzítő vezetést érjünk el (Es) és (Ei) között, úgyhogy a két lendítőtest a (T) osztó, résre merőlegesen lehetséges, sugárirányú, kölcsönös eltolbatóságon kívül egy- 100 máshoz képest minden egyéb mozgási szabadságában gátolva van és a forgástengely körül egyébként mint egy teljes g'yr űrű két része foroghat. A feltüntetett foganatosítási példában 105 már most egyszersmind reteszelő elemek gyanánt szereplő két (3) erőátviteli elemet alkalmazunk, melyeik a (2) kapcsolóelemek lendítőtest-gyűrűrendszerét két átmérőirányban szeinbenfekvő ütközési he- 110 lyen az (1) meghiajtórésszel koaxiális öszsziefiiggésbe hozzák. A (3) elemek érintőirányban a kerületi erőt. közvetítik) sugárirányban kifelé pedig' egyúttal a találmány értelmében, a felhozott példában be- 115 kapcsoló erő gyanánt felhasznált centrifugális erőt elreteszelik és az erre lényegileg merőleges vezérlő erő hatására, gör-
