100248. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és szerkezet derékszögű háromszögek gépies megoldására

— 2 — a távolságmérőnek a célpont magassági szögét megadó biliencsi szögéből a keresett méreteknek megfelelő két befogót gépiesen határozzuk meg', nem vezet kielé-5 gítő eredményhez, mert a szerkezetet aránylag nagyra és súlyosra kellene szerkeszteni, hogy a keresett mennyiségeket egy, a szokásos távolságmérő nagy mérési körzetét megközelítő mérési körzet szá-10 mára használható léptékben kapjuk meg. Ezt a hátrányt a találmány szerinti szerkezetnek az említett típusú távolságmérővel együttes alkalmazásával háríthatjuk el, mely távolságmérő, mint ren-15 desen, egy oldalirányban forgatható részből áll, mely a célpont magassági szögének megfelelően mozgó részt hordja. A távolságmérőt két, egy-egy beosztáshoz képest elmozduló mutatókkal felszerelt 20 mutatószerkezettel látjuk el, melyek a távolságmérőnek oldalirányban forgatható, a magasság beállításánál nem szereplő részeihez vannak iszerelve, amikor is a mozgatható mutatók, illetve beosztások 25 a távolságmérőnek a célpont parallaktikus méroszögének beállítását végző részeivel oly módon vannak kapcsolva, hogy kitéréseik a célpont magasságának ős térképtávolságának felelnek meg. 30 A távolságmérőnek a célpont parallaxisszögének változásai szerint mozgó része tudvalevőleg rendszerint egy, az optikai tengely irányában elmozdítható tolóékből, vagy pedig' ellenkező irányokban forgat-35 ható ékekből álló forgó őkpárból áll, mely a távolságmérő változatlan helyzete mellett a két leképező fénysugárkéve egyikének változó eltérítési szögeit adja meg. Ezeket a mozgatható mérőékszerkezetekel 40 a távolságmérő tokján kívül fekvő helyről hajtjuk meg, amikor is a meghajtószerkezet távolságmutató szerkezettel van összekötve. Utóbbiak mozgása, minthogy jelen eset-45 ben egyenlő osztásközöket tételezünk fel. szükségképpen más törvénynek engedelmeskedik, mint a mérőszerkezet mozgása. Ezt a törvényszerűséget a mutatószerkezet, vagyis a mutatók, illetve a beosztások 50 mozgatható részének a mérőékszerkezettel való összekapcsolása révén kell megvalósítanunk. Magát a kapcsolást különféle képpen képezhetjük ki, amennyiben vagy a mérőélkszeaikezeit vagy a mutatók, ill. 55 a beosztások a meghajtószerkezettel köz vetlen összeköttetésben állhatnak és a kölcsönös mozgásviszonyt szabályozó kapcsolás a meghajtószerkezetről eredő mozgá sát már most vagy a közvetlenül hajtó résztől, vagy pedig közvetlenül a meg- 60 hajtószerkezettől nyerheti, ami által négy különböző foganatosítási alak adódik. A fentebbi megfontolásoknál mindig feltételeztük azt, hogy vagy a beosztások vagy a mutatók helytállók, mégis abban az 65 esetben is, ha úgy a mutatók, mint a be osztások mozognak, ugyanolyan viszonylagos mozgású foganatosítási alakok adódnak. Az új távolságmérő szerkesztéséné] 70 figyelemmel kell lennünk arra, hogy a magasságot és a térképtávolságot meghatározó szerkezet, mely a szokásos módon felépített távolságmérőnek mintegy járulékos kiegészítőrésze, a műszer kezeléséi 75 ne akadályozza. Ezért olyan foganatosítási alakokat fogunk előnyben részesíteni, melyek a távolságmérőbe nagy helyszükséglet nélkül építhetők he és amelyeknél a mérések leolvasási helyei a célpont meg- 80 figyelője számára a lehető legkönnyebben hozzáférhetők. Ajánlatos ekkor a távol ságmérőt a kitűzött célnak megfelelően oly módon kiképezni, hogy a mérőékszer kezeíet oly szervvel kapcsoljuk, mely egy 85 a célpont irányában vagy arra merőlegesen fekvő tengely körül kilengethetőei? van ágyazva. Ez a. kilengethető szerv a távolságmérő vízszintes tengelyével kon centrikus gyűrű alakjában képezhető ki, 90 úgyhogy a távolságmérőn csak aránylag csekély mértékben kiálló részek fordulnak elő és a leképező sugarak akadálytalan áthaladása biztosítva van. Legegyszerűbb az a foganatosítási alak, melynél 95 a kilengethető gyűrű egyrészűeu van kiképezve és kerülete mentén eltolható két jelzéstartóval van ellátva, melyek a nem billenthető toknak a kilengethető gyűrűi gömbhéjszerűen körülvevő részének két tO egymástól 90c

-nyira fekvő sugárirányú hornyában vannak vezetve, melyek egyike a célpont magassági léptékét, míg a másik a térképtávolság léptékét tartja. Célszerűbb azonban magát a kilengethető 10 gyűrűt kőit, egymáshoz képest a lengési síkban elforgatható, a célpont magasságát ős 'térképtávolságát mutató elem ágyazására felhasználni, melyeket két, egyimásaia merőleges síkban vezetünk. 11 Olyan távolságmérőknél, melyeknél a mérőékszerkezet ismert módon forgó ékpárból áll, a találmány azáltal valósítható meg, hogy a kilengethető elemnek a forgó ékpárral való kapcsolása gyanánt 11 meghatározott íörvény szerint változó át-