100137. lajstromszámú szabadalom • Dilatációs sínillesztés

Megjelent 1930. évi junius hó 16-án. MAGYAR KIRÁLY! SZABADAIJII BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 100137. SZÁM. — Va/1. OSZTÁLY. Dilatációs sínillesztés. Csilléry Dezső oki. mérnök, a Bszkrt. igazgatója Budapest. A bejelentés napja 1929. évi december hó 17-ike. Ismeretesek a sínillesztéseknél a sínvégek hőokozta eltolódásából eredő hátrányok. Ezeket máir eddig is, ú. n. dilatációs szerkezetekkel igyekeztek, több-kevesebb sikerrel, elhárítani. így többek között ú. n. átlapoló illesztést is alkalmaztak, amelynek az a lényege, hogy az illesztési felület Z-alakú és ennélfogva a harántirányú hézagok csak a sínfej középsíkjáig terjednek. Ismeretes továbbá az illesztési felületek rézsútos kiképzése is. Ezekkel az ismert szerkezetekkel azonban az a feladat, hogy az illesztési hézag teljesen lökésmentesen áthidaltassék, el nem érhető, bár ennek szükségessége különösen azóta, hogy a sínszálakat nagyobb liosszban is összehegesztik, mindjobban előtérbe lép. A jelen találmány ellenben alyan megoldást nyújt, amely a gyakorlati követelményeket sokkal nagyobb mértékben elégíti ki. Az elgondolás alapja az, hogy mivel a görbülő kerék, elméletileg, alkotója meníén, vagyis egy a sínfejre harántirányú ranal (111. keskeny sáv) mentén terheli i sínt, a sín felületét megszakítani, úgy.íogy harántirányú hézag keletkezzék, ragyis a mindenkori alátámasztó felületet bárhol is csökkenteni voltakép egyáltalában nem volna szabad; mivel ez azonban ?] nem érhető, legalább arra kell töre,<edni, hogy ez a felület lehetőleg csak ott csökkentessék, ahol a terhelés csekélyebb ; a csökkentés ott legyen legnagyobb, ahol génybevétel már nem lép fel; más szóval, i harántirányú hézagnak a sínfej felső élületén minden harántszelvényben minél risebbnek, de főként a maximális igénybevétel helyén, vagyis a sín közepén a lelhető legkisebbnek kell lennie. Ez az el!- 40 gondolás oly megoldásra vezetett, mely szerint az egymást átlapoló illeszkedő felületek úgy vannak kiképezve, hogy azok középső része a sínfej középsíkjával összeesik és végeik fokozatosan görbülő felür 45 letekbe mennek át, olyképpen, hogy a harántirányú nyitás nagysága, amely a sínek futófelületének középvonalában, tehát az illesztés középső részében, null értékű, ettől kiindulva a sínfej oldalai felé 50 a görbület ívelése arányában fokozatosan nő, úgyhogy teljes értéket csak a sínfej oldalán, annak legmélyebben fekvő szintjében éri el. Ilykép a sínvégeknek teljes mérvű hossz- 55 irányú eltolódása dacára a harántirányú hézag vagy nyitás tényleg a legnagyobb terhelés helyén, vagyis a középen minimális és a kevésbbé terhelt szélek felé haladva fokozatosan növekvő lesz, úgyhogy 60 a terhelés alatt álló mindenkori sínfelületek csak a terheléssel fordított arányban csökkenttetnek s ennélfogva igénybevételük az illesztés helyén mindenütt csak minimálisan növekedhet. 65 Az illesztési felület görbülete tehát az oldalak felé fokozatosan nő. Az eddigi tapasztalatok szerint legelőnyösebbnek bizonyult, hogy ezeket a görbe felületeket parahola alakú vezérvonal szerint képezzük 70 ki. Ha emellett az illesztési felület vezérvonalát egészen a sínfej oldalfelületeinek legalsó szintjéig vezetjük, — hogy ezáltal minél távolabbi ponton érjük el a teljes nyitást s következéskép a sín terhelt felső 75 felületén még kisebb legyen a harántirányú hézag — a görbe felületrészeket csavarfelületszerűen képezzük ki, amely