100102. lajstromszámú szabadalom • Bádogplomba

Megjelent 1930. évi .hinius lió 2-án. MAGYAR KIRÁLYI JHHBE SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 100103. SZÁM. — XVIII/d. OSZTÁLY. Bádogplomba. Müller Manó Vilmos vésnök Neuenbürg-. A bejelentés napja 1929. évi junius hó 1-je. A találmány oly bádogplombákria vo­natkozik, melyek hurok módjára össze­hajlítandó lemezszalagból vagy pántból állanak, ahol is a pánt egyik vége nyitott-5- végű tarsolyt hord, amelybe a pánt má­sik végén lévő kampót a pánt hurokszerű visszahajlítása révén betoljuk, mire a pánt ikét egymásba tolt végét, az utóbbia­kat körülvevő és fogvatartó tok révén 10 rögzítjük. A találmány célja az ily fajta bádog­plombáknál biztosan meggátolni, hogy a plombát külsőleg észrevehető sérülés nél­kül lehessen kinyitni. Ezt a célt, a talál-15 mány szerint, egyrészt a pánt egyik vé­gén lévő kampónak, másrészt pedig az említett, rögzítőtoknak sajátos kiképzé­sével érjük el. Ehhez képest a találmány, lényege mindenekelőtt abban van, hogy 20 pántnak kampós végét, sajtolás révén, U-alakú keresztmetszetű, a pántnál kes­kenyebb, merített nyéllé alakítjuk és en­nek végén lebbentyűkből álló, nyílfejhez hasonló kámpót sajtolunk ki, mely leb-25 bentyűket az U-keresztmetszetű csa­torna szélei, mint hajtogatási élek körül lehajlítjuk és e hajtogatási élek egy része mentén a visszahajlítandó pántvég­nek az említett tarsolyba való tolási irá-80 nyával ellenkező irányban behasítjuk, ami lehetővé teszi azt, hogy a tarsolyba tolt, illetve annak hosszában keresztül tolt kampó igen hatásosan kapaszkodjék <a tarsoly végnyílásának szélébe. 85 A találmány szerint továbbá a bádog­plombának a pántvéget befogadó tokot hordó végén ólomszegecs van megerő­sítve, mely egy íebbentyűnél fogva a tok­födélen vagy süvegen fekszik, úgyhogy bizonyos jeleknek, pl. a keltezésnek be- 40 sajtolásakor a süveg a szegeccsel együtt lenyomódik és ezzel a süveg belsejében lévő, a kampókkal ellátott nyél mozdu­latlanul rögzíttetiik. A csatolt, rajzok a találmány szerinti bádogplombának pél- 45 daképpeni megoldási alakját tüntetik fel. Az I., 2., 3. és 4. ábrák az állandóan a plombatokba zárt hurokpántvégnek oldal-és felülnézetét és két keresztmetszetét mu- 50 tatják. Az 5., 6. és 7. ábrák a szabad hurokpánt­véget a csatornán kívül fekvő lebben­tyűkkel mutatják. A 8., 9. és 10. ábrákon a plombafödél hossz- 55' metszetben, felül- és végnézetben lát­ható. A II., 12. és 13. ábrák a tok alsó részét hosszmetszetben, felül- és végnézetben tüntetik fel. A 60 14. és 15. ábrák a zárt plombát, még le nem nyomott tokfedéllel, felülnézetben és hosszmetszetben mutatják. A 16. és 17. ábrákon a zárt plomba lenyo­n^yott tokfedéllel, felülnézetben és hossz- 65 metszetben látható. A bádogplomba baloldali része az 1. és 2. ábrán, jobboldali része pedig az 5. és 6. ábrán látható. Eszerint a bá­dogplomba oly (a) fémszalagból vagy 70 pántból áll, mely egyik végén az (e) iar-­solyt, másik végén pedig a (d) kampót hordja, mely a pánt visszahajlítása ré­vén, hosszirányban, az (e) tarsolyon to­landó át, mely e célból mindkét homlok- 75 végén nyitott. A pánt jobboldali végét a keskenyebb és U-keresztmetszetű, mere­vített (b) nyéllé sajtoljuk ki (6. és 7.

Next

/
Oldalképek
Tartalom