100102. lajstromszámú szabadalom • Bádogplomba

ábra), melynek szabad vége, az ott meg­hagyott két (d) lebbentyűnél fogva, ket­tős kampót alkot. A 6. ábrán a szárny­szerö (d) lebbentyűk a (b) csatorna szé-5 lei, mint hajtogatási élek körül, ,a rajzlap síkjára merőleges síkba már vissza van­nak hajlítva és a 6. ábrán látható mó­don, a pánt visszahajiítása után, a kam­pónak az (e) tarsolyba való tolása irá-10 nyáv.al ellenkező irányban, (dl)-nél, be vannak liasítva. Ekként elérjük azt, hogy mikor a (d) kampót, a pántnak hu­rokszerű visszahajiítása után, az (e) tar­solyon, a (cl) lebbentyűk vagy szárnyak 15 rugalmas visszaszorulása mellett keresz­tültoljuk és az (e) tarsoly baloldali vé­gén a lebbentyűk rugalmasan ismét szét­tárulnak (14) ábra), akkor a kampó hatá­sosan, szilárdan kapaszkodik az (e) tar-20 soly baloldali végnyílásának oldalszé­leibe. Az (a) pántnak a kisajtolt (e) tarsolyt hordó, balodali (c) vége (1. ós 2. ábra) az alább ismertetendő plombatok betétje-25 ként szerepel. Az (a) pánt, e (c) betét­részekbe való átmenetnél, merevítés cél­jából. az (f) hosszdudorokkal van ellátva. Az (a) pánt (c) betétrészét körülzáró plombatok a 11—13. ábrán látható (m) 80 alsórészből és a 8—10. ábrán látható (k) födélből vagy süvegből áll, melynek a hu­rokpánt felé eső (vagyis a 8. ábrán jobb­oldali) vége nyitott. E (k) tokfödél az (e) tarsolyt körülfogja (15. és 17. ábra) és a 35 plombatok (m) alsó részén akként van megerősítve, hogy a (k) tokfödél vagy süveg széle az (in) alsórésznek visszahaj­lított (1) peremébe van fogva (15. ábra). A plombatok (m) alsórészének (h) át-40 törése van (12. ábra), mely a (k) tokfödél hasonló (h) áttörésével (9. ábra) egybe­esik, úgyhogy átmenő nyílás létesül. E nyílásai, a 15. és 17. ábrán látható módon, az (o) ólomszegecs kapcsolódik, mely a találmány szerint, egy lebbentyűrésznél 45 fogva a (k) tokfedél vagy süveg külső felületére fekszik fel (15. ábra). Vala­mely jelzésnek (pl. a keltezésnek vagy a vasúti állomás nevének) az (o) ólomsze­geos vagy ólomplombarész külső, kör- 50 alakú felületébe (16. ábra) való sajtolá­sánál, melyet magában véve ismeretes plombafögóval hajtunk végre, a (k) tok­fedélnek vagy süvegnek ama része, melyre az (o) ólomszegecs egyik lebben- 55 tyűje fekszik, az ólomszegecs összenyo­mása folytán, az (a) pánt beakasztott (d) kampója felé (vagyis a 15. ábrán látható helyzetből a 17. ábrán feltüntetett hely­zetbe) nyomódik mindaddig, míg az a (d) 60 kampó végéhez nem szorul, miáltal a (d) kampó, illetve a (b) nyél mozdulatlanul rögzíttetik. Az ily módon biztosított plombát, kül­sőleg észrevehető sérülés nélkül, nem le- 65 het kinyitni. Szabadalmi igények: 1. Bádogploinba, melyet az jellemez, hogy az (a) plombapántnak, sajtolás révén, nyitott csatornát alkotó, mere- 70 vített nyéllé alakított (b) végrésze, mely az (e) tarsollyal kapcsolódik, oly (d) lebbentyftből álló kampókat hord, melyek a csatorna szélei, mint hajto­gatási élek körül vissza vannak haj- 75 lítva és e hajtogatási élek egy része mentén, az (e) tarsolyba való betolási iránnyal ellenkező irányban, (d^-nél, be vannak hasítva. 2. Az 1. igényben védett bádogplomba 80 megoldási alakja, melyet az jellemez, hogy a plombának a (k, m) plomba­tokot hordó végén ólomszegecs van megerősítve, mely egy lebbentyűjénél fogva a (k) tokfedélre vagy süvegre 85 fekszik fel. 2 rajzlap melléklettel. Píillas nyomda, Budapest.

Next

/
Oldalképek
Tartalom