99751. lajstromszámú szabadalom • Többásójú mótoros ásógép
lajba teljesen behatolt állapotában) az ásókat hordó, mozgatható (T) haránttartóval áll szemben és melyhez a kis (3) görgő (T) haránttartó el forgása közben 5 odaütközik és felfut. Ilymódon az ásók már a talajban vannak, a mozgó (T) haránttartó pedig már 45°-kal elforgott, midőn a (3) kis görgő a (6) híddal érintkezésbe jut; e kerék a következő, szintén 10 majdnem 45°-nyi elforgás közben a (Tt ) haránttartóval érintkezésben marad és az (la ) emeltyűt 90n -kal el forogni kényszeríti, mely elforgás az emeltyűvel össze-1 kötött szomszédos ásóra vivődik át. A (T) 15 tartó alsó részén, mint a 9. ábrából alulnézetben látható, mindegyik ásó Í5„) forgattyúval van ellátva, mely a hozzátartozó ásóra mereven van felékelve és melynek feje a (7) összekötőrúddal van csuk-20 lósan összekötve, mely az ásót a rákövetkező ásó forgattyújával köti össze és így tovább, úgyhogy valamennyi ásó ugyanazt a mozgást végezni kénytelen. Két (8) rúgó az ásókat az eredeti helv-25 zetbe visszaszorítja, mihelyt a (6) hídnak a kis (3) görgőre gyakorolt nyomása megszűnik. Az ásók abban a pillanatban, midőn a talajt feltörik, a leírt módon forgómoz-80 gást kapnak, mely lehetővé teszi a talajrögnek csekély erőkifejtéssel való meg2 emelését. Ezzel egyidejűleg az ásókat vezérlő (T) haránttartó eltolatik, mely eltolás, a vízszintes oldalirányú erőhatás 35 folytán a haránttartót arra készteti, hogy a gépet az ásási munkával ellenkező irányban eltolja. E tolóerő annál nagyobb, mennél inkább közelítik meg az ásók a talaj felszínéhez viszonyított hatá-40 sos szöget (tompa-, derék- vagy hegyesszöget), melynek kellő beállításával a gép jó hatásfokát érhetjük el anélkül, hogy q célra külön hajtóerőt igénylő bonyolult hajtószerkezetet kellene alkalmaznunk. 45 Harmadik munkafokozat. Az x fogaskerék (3., 4., 5. és 6. ábra) lazán van a maga (t) tengelyén elrendezve és az ugyanazon tengelyre ékelt (y) fogaskerékkel oldhatóan van összekötve, 50 Az a kerék a maga palástjának toldatán, a fogak mellett, (k,) bevágással van ellátva, míg az (y) fogaskerék csuklósan reászerelt £ kilincset hord, mely egyik végénél fogva az x kerék (ka ) bevágásá-55 val kapcsolódik, másik karjánál fogva pedig az (y) kerék (y,) karimájának (y„) nyílásával áll szemben; az (y) kerék forgása közben, melyet a (c2 , di) és (c3 ) fogaskerekek hajtanak, az említett (y2 ) nyílásba az eltolható (f) fogaskapcsoló vezérlővillájának (u) emeltyűjén alkalmazott y bütyök vagy penge hatol be. Mihelyt az ásók tengelyei a talajfelülettel párhuzamosak, vagyis miután a (T) haránttartó 90°-kal forgott el, az (y) kerék (j'j) karimájának (y2 ) nyílása a y toldattal szembekerül, mely ekkor az alább leírt módon a p kilincs végéhez odaütközik s így a kilincs másik vége a (kj) bevágásból kiemelkedik, tehát az a keréknek az (y) kerékkel való kapcsolata megszűnik és így lazává válik az a kerék, mely eddig a (t1 ( t2 , t3 ) fogaskerekek útján a (T) tartó (t4 ) fogaskerekét hajtotta (4. ábra) és ezzel a (T) tartót 90°-kal elforgatta. Az a kerék felszabadulása folytán az ásók önsúlyuk hatása alatt a (t3 , t2 , t,, y. kerekek szabad visszaforgatása mellett szög alatt leesnek és ismét az eredeti irányban elhelyezkedni iparkodnak. Negyedik ru unka fokozat. A (T) haránttartónak utolsó, 45°-nyi részfordulata alatt a (T) haránttartó (i) görbületi bütyke (6. ábra) az eltolható (f) fogaskapcsolás (u) vezérlőemeltyűjén megerősített (v) rúgóval jutott kapcsolatba, amikor is e rúgó az (f) fogaskapcsolásnak a (ej fogaskerékkel való kapcsolódását idézi elő. E kapcsolás abban a pillanatban következik be, amidőn az (y) fogaskerék (y2 ) nyílása vagy áttörése az (u) vezérlőemeltyű y toldatával kerül szembe, amikor is ezen emeltyű az (i, v) részek vezérlő hatása alatt kileng. Az ásók leesésekor, amidőn azok csúcsai a talajjal érintkezésbe jutottak, a (T) haránttartó 45°-nál nagyobb szöggel forgott el, mely elegendő annak lehetővé tételére, hogy az (i) bütyök a (v) rúgót szabadon hagyja, amikor is az (u) villaemeltyű a fent leírt (o) hüvely hatása alatt az eltolható (f) fogaskapcsolást a (ci) fogaskerékkel kapcsolódó állapotban tartja mindaddig, míg a (T) haránttartó az első munkafolyamatnak megfelelő eredeti helyzetbe vissza nem tért; ekkor az emeltyű másik vége a munkafolyamat ismétlése céljából szabadon marad. Ha a talaj sajátos alakja folytán a kormányzószerkeze í nem elegendő a gép oly vezetésére, hogy az ásók az egész talajfelületet teljesen megmunkálhassák és e cél elérésére a gépet a motor nyugalmi állapotában kellene elmozgatni, akkor e mozgások foga-
