99737. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hengerelt acélmunkadarabok gyártására

— 3 -hanem a megelőző hűtő folyamatot is oly kemencegázok jelenlétében foganatosít­suk, melyekel a jelzett módon az acéllal szemben ártalmatlanokká tettünk. Azt találtuk, hogy jobb eredmények el­érésére fontos az, hogy az alkáli földfém­oxidot a szénhordozó anyaghoz képest bizonyos meghatározott arányban alkal­mazzuk. Így pl. azt találtuk, hogy a két reagens viszonylagos mennyiségének olyannak kell lennie, hogy az alkalmazott oxid mennyisége az oxid és szénhordozó anyag mennyiségének 10—50 súlyszázalé­kára rúgjon, míg a szénhordozó anyag széntartalnxa akkora kell, hogy legyen, hogy a jelenlévő szabad szén mennyisége az említett összmennyiségnek 4—20 súly­százalékával legyen egyenlő. Ha a találmány szerinti sajátos hőkeze­lési eljárás nem mutatkozik olyannak, hogy a kérdéses strukturabeli hiányokat elkerüljük vagy kiküszöböljük, akkor ez az eljárás a készreformált sínnek vagy más munkadarabnak végső szabványosító hőkezelésével egészíthetők ki, mely abban áll, hogy a munkadarabot az acél (Ae) változási pontjainak sorozatán át oly hő­mérsékletre hevítjük, mely legfeljebb 240° C-al haladja meg a legmagasabb vál­tozási pontot és célszerűen 40—60° C-al fekszik ezen változási pont fölött (miután a munkadarabot szükség esetén a legala­csonyabb (Ac) változási pont alatti hő­mérsékletre előzetesen lehűtöttük), azután a munkadarabot az acél (Ar) változási pontjain át fokozatosan oly hőmérsékletre hűtjük le, mely legfeljebb 100° C-al, de célszerűen 40—60° C-al fekszik a legala­csonyabb (Ar) változási pont alatt, mire gyorsabb hűtést foganatosítunk, pl. az­által, hogy a munkadarabot a küllevegön magától kihűlni hagyjuk; itt is a hevítő müveletet, vagy úgy ezt, mint a fokozatos hűtő műveleteket oly keoaeiícegázok segé­lyével vagy jelenlétében foganatosítjuk, melyeket a jelzett módon az acéllal szem­ben ártalmatlanokká tettünk. A találmány egyik jellemző sajátsága szerint az acélsín vagy más munkadarab sajátos hőkezelését vagy kezeléseit a gyártás folyamán, az acéllal szemben ár­talmatlanná tett kemencegázokkal, ilL azok jelenlétében és azonkívül könnyen oxidálható és oly alakban lévő meg nem öinle szthető anyag (pl. acélhulladékok vagy forgácsok vagy acéllapok) jelenlé­tében foganatosítjuk, hogy azok a kezelés alatt álló munkadarab szabad felszínének területéhez viszonyítva a gázoknak nagy oxidálható felületet nyújtanak. Ehhez 60 képest a kemence belsejét, a kezelés alatt álló ingotot vagy más acélmunkadarabot körülvevő terekben aoélforgácsokkal vagy más ily hulladékokkal töltjük meg, illetve vas- vagy acéllemezeket függeszthetünk 65 fel a kemence tetejére vagy annak gáz­nyílásaiba. E tekintetben megjegyzendő, hogy mint megállapítottuk, a dekarbonizálás foka és mélysége, valamint a pikkelyképződés, 70 mely izzító kemencékben, újrahevítő ke­mencékben stb. rendszerint bekövetkezik, egyenes arányban áll a keme.ncegázoknak szabadon kitett fémfelület területével. Ezért alkalmazzuk a találmányt első sor- 75 ban jellemző sajátos hőkezelést előnyösen (bizonyos esetekben mindig) könnyein oxidálható anyag, pl. acélhulladékok, acéllemezek stb. aránylag nagy felületé­nek jelenlétében. Ez az anyag nagymérvű 80 látszólagos területnövelést nyújt, aminek az a hatása, hogy a k ememceg ázokn ak a kezelés alatt álló aicélmunkadarabra eset­leg gyakorolt hatásának fokát és kiterje­dését csökkenti arra az esetre, ha a mésra- 85 oxidnak ós a szónÍK>rdozó axtyt»f£n»k $ gázokra gyakorolt ártalmatlanná tevő hatása a hőkezelési eljárás bármely idő­szakában tökéletlen volna. Megjegyzendő, hogy a találmány sze- 90 rinti eljárás bizonyos, a kemencegázok és a kezelés alatt álló munkadarabot alkotó acél alkatrészed köaött végbemenő külön­leges vegyi reakcióktól függ és így naeg­kafönböztatendő az egyszerű, temperáié, 95 normalizáló, ftomoító, stb. eljárásoktól, me­lyek általában véve csupán fizikai válto­zásból álló átalakulást foglalnak maguk­ban. Ez világosan tűnik ki a következők­bői: 100 Ha valaimely aeéltömeget. hevítüítk, akkor az többé-kevésbbé nyitott szivacs módjára viselkedik és a kemeneegázok, melyeknek segélyével az acélt felhevít­jük, a massza belsejébe behatolni ipar- 105 kodnak és az acélt vagy megfogatják szén­tartalmának egy részétől azáltal, hogy az acélnak vaskarbid-alkatrészeit megtámad­ják, vagy pedig szenet raknak le, mely az acélban lévő ferrittel vegyül. A kermen**-- no gázok részéről az acélra gyakorolt ezen hatásnak tényleges eredménye a gázok -ball jelemlévő szabad szén vagy szabad oxigén mennyiségétől függ és azon meg­határozott hatás szerint változik, melyet 115 a kettő köaül az egyiknek vagy a másik-

Next

/
Oldalképek
Tartalom