99737. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hengerelt acélmunkadarabok gyártására
— 2 -olvasztókemence típusától vagyis attól, hogy az olvasztás savas nyitott tűzhelyű vagy bázisos nyitott tűzhelyű kemencében történt-e. Ekként tehát megállapítást 5 nyert az, hogy még az öntési feltételek is befolyásolják az acél jellegét. Ezenkívül az izzító kemence gázai majdnem változatlanul oxidáló jellegűek és ennek következtében az ingót, a maga 10 felületén oxidálódik, az ingót acélanyaga szenet veszít és általában véve az acél széntartalmának belső eloszlása káros megzavarást szenved, ami az említett zónás struktura képződésére irányuló 15 tendenciát és ennek következtében az acél egész tömegében labilis belső egyensúlyi állapotot okoz. Továbbá, a nyers kihengerlő műben végbemenő műveletek közben és később 20 a különböző hengerműveken való áthaladások alkalmával az acélmunkadarab különböző erőknek és erőkombinációknak, valamint termikus, vegyi és egyéb befolyásoknak van alávetve, melyeknek eredő 25 hatása csak fokozza az acél struktura zónás egyenlőtlenségét és a belső molekuláris állapot változékonyságát. Végül a sínnek a padokon való hűtése nagy mértékben összetett struktura-válto-30 zásokat okoz azon körülmény folytán, hogy az acél tömegében mutatkozó három öv mindegyikének meg vannak a maga sajátos átalakulási pontjai és ezenkívül a padokon való hűtésnél nem ellenőrzik a 35 hűtési feltételeket, melyek általában véve, ugyanazon padnál, pontról-pontra lényegesen változnak. A struktura egyenlőtlenségének említett okaihoz hozzájárul az az ismeretes tény, 40 hogy az ingotban lévő megömlesztett acél bizonyos vastag kristályosodási vonalak mentén ülepszik, melyeket kristályosodási tengelyeknek neveznek és hogy e tengelyek az acél struktúrájában, a ráköveté5 kező hengerlési és egyéb mechanikai műveletek egész folyamán, melyeknek az acél-munkadarabot alávetik, többé-kevósbbé változatlanul maradnak meg. Mindezek alapján könnyen belátható 50 hogy miért nem lehet a jelenlegi eljárá sok szerint gyártott ós üzembe állítót 1 acélsíneket megbízhatóknak tekinteni ab ban az irányban, hogy szabályos tömeg gyanánt viselkedjenek. Az eddigi acél 55 sínek tényleg nem viselkednek ily tömé gek módjára és ehhez képest a találmány kifejezetten azt célozza, hogy az eddigi gyártási módszereket oly irányban töké létesítjük, mely szabályos tömeg gyanánt viselkedő síneket eredményez. 6( Mielőtt a találmány lényegét ismertet nők, előrebocsátjuk, hogy a találmány tárgyánál az acélanyag úgynevezett (Ac) és (Ar)-jelű változásai jönnek ügyelembe. Ezen, a kohászatban szokásos elnevezések 6.; közül az (Ac) változási pontok a hevítéskor bekövetkező molekuláris átalakulás nak pontjai, az (Ar) változási pontok pedig a lehűtésnél bekövetkező megfelelő átalakulási pontok. 7( Már most azt, találtuk, hogy ha forró, részben formált sínt vagy más acélmunkadarabot a formálási eljárás folyamán, pld, egymást követő hengerlési műveletek között egyszer vagy többször, az acél (Ar) 7í változási pontjain át hőmérsékletesésnek és ezt követőleg a legközelebbi formáló- j művelethez alkalmas hőmérsékletre újra hevítjük, mely újrahevítő műveletet oly forró kemencegázok segélyr ével foganato- 8( sitjuk, melyeket az acélra vonatkozó oxidáló ós dekarbonizáló hatásai tekintetében ártalmatlanná tettünk azáltal, hogy azokat egyrészt alkáli földfémoxid, pld. mészoxid és nem karbonizáló, oly szénhor- 8£ dozó anyag közreműködése mellett vagy hatása alatt alkalmazzuk, melyr csekély mennyiségű (pld. 10% vagy kevesebb) sza bnd szenet, továbbá elegendő közömbös és nem éghető anyagot tartalmaz arra, hogy 9C a keverék, az acéllal szemben, annak alkal mázott hőkezelési feltételei között nemkarbonizélóvá váljék (mely szénhordő anyagot az alábbiakban rövidség kedvéért nemkarbonizáló szénhordozónak fog 95 juk nevezni), akkor az acél említett zónás heterogén, jellegét s egyébként annak egyenlőtlenségét s azzal járó molekuláris változékonyságát elkerüljük, illetve kikü szöböljük és a kész sín ezen hátrányoktól 10 teljesen vagy nagyjában teljesen mentes lesz, A szénhordozó anyag oly példái gya nánt, melyekről azt találtuk, hogy kielégítő eredményeket, adnak ós melyek gaz 10 dasági okokból is alkalmasak, minthogy nem költséges anyagok, a kazánhamu vagy gyári hamu, továbbá oly karburáló keverékek említendők, melyek oly mértékig használtattak ki, hogy további kar- 11 bonizálás céljaira már többé-kevésbbé alkalmatlanokká váltak és melyeket az alábbiakban rövidség kedvéért kimerített karbonizáló keverékeknek nevezzük. Némely esetben kívánatos lehet az, 11 hogy ne csupán az újrahevítő műveletet,
