99677. lajstromszámú szabadalom • Berendezés főleg géperejű járművek szövetfedelének kiterítésére és összehajtására, valamint szegélyének megerősítéséra
— 2 — hosszhornyában a (11) U-sín van beleillően behelyezve. A (9) és (11) U sínek a fedélzárósín belső vezetékét képezik, amelyben a (12) hajtókerekekeii és a (13, 5 14) láncvezetőgörgőkön át vezetett, végnélküli (15) lánc van ágyazva. A két (2) fedélelzárósínben futó két (15) láncnak (12) hajtókereke a (16) forgattyúval forgatható közös (17) tengelyen szi-10 lárdan ül. A (15) láncok eszközlik a (6) vezetőkocsiik eltolását, a (18) fedél kiterítésekor és összehajtásakor, amennyiben célszerűen a legmelsőbb vezetőkocsi alkalmas módon, pl. a (15) láncba kapasz-15 kodó fogazással, van a (15) lánccal összekötve. A (6) vezetőkocsik merev, pl. bőrszíjjakból álló, (19) hevederekkel vannak egymással összekötve, melyek egy-egy, két vezetőkocsi között elrendezett, a (3) 20 vezetősínen eltolható, (20) közbenső darabon át vannak vezetve. A (18) fedél összehajtásánál a (19) hevederek hurokalakban felállanak (3. ábra), mimellett a gyakran nedves fedélszövetet a (3) vezető-25 sínekről leemelik. A (6) vezetőkocsikon oldalt megerősített (21) tartókon két-két (22) kar van lengethetően ágyazva és a (21) tartón megerősített (23) rugóval terhelve. Mind-80 egyik (22) karhoz a (24) csap van szegecselve, amelyen a (25) támasz van lenghetően ágyazva; utóbbi, alsó végén, a (26) szövetszegélybe behelyezett (27) kötéllel van összekötve. A 27 kötél a (25) táma-35 szok alsó végrészén kiképezett (251 ) szorítókörmök közé van befogva. (2. ábra.) A (6) vezetőkocsik két (22) kar helyett csak egy-egy karral is el lehetnek látva. A (22) lengőkarok a szövetfedél szegélyé-40 nf'k önműködő megerősítését végzik, amennyiben azok a fedél kiterítésekor, a (23) rúgóknak és a lánccal összekötött legmellsőbb (6) kocsihoz erősített (27) kötél feszültségének hatása alatt, a nyilak 45 irányában kilengettetnek, mikor is a (25) támaszok a (27) kötelet, a (26) szövetszegéllyel együtt (2. ábra) a (3) vezetősíneken elrendezett oldalsó (28) szegélylezárócsatornába szorítják. E csatorna esőnek 50 és szélnek a szövetfedél a.lá való behatolását megakadályozza, egyidejűleg pedig az esetleg a szövetfedélről a csatornába lefolyó esővíz tovavezetésére is szolgál. A két (22) karon merev, pl. bőrszíjból 55 képezett, (29) heveder van megerősítve, mely magában zárt hurkot képez, melynek lelógó része azonban meg is lehet szakítva és két végével a (6) vezetőkocsin lehet rögzítve. Éppen így a (29) hevederek helyett egy hevedert is lehet alkalmazni, 60 mely az egész fedél hosszára kiterjed és az egyes (22) karokon van megerősítve. A szövetnek a (28) szegélyei záró csatornából való kiemelésénél, az emellett felfelé lengő (22) karok azt eszközlik, — az 1. áb- 65 rán eredményvonallal feltüntetett állás elérésekor — hogy a hurokalakban felálló (29) hevederekre felfekvő fedél-szövetbevonat ráncokba fekszik és ezáltal, a fedél jó összehajtása mellett, a fedélbevo> 70 natnak a vasabroncsokhoz és a vasból készült (22) lengőkarokhoz való odarozsdásodását megakadályozza. Az 5—7. ábrán feltüntetett foganatosítás,i alaknál a fedéltámaszok segédabron« 75 csőt hordanak. Két-két, egy (4) fedélabroncs kétoldali (23) karja által tartott., (25) támasz egy közvetlenül e támaszokhoz csatlakozó (30) segédabroncsot hord. A fedél kiterítésekor a (22) karok, ön 80 súlyuk által, az 5. ábrán feltüntetett állásba billennek át. A (27) vonókötelek teljesen kiterített fedél esetén feszesen meg vannak húzva és ezáltal a (25) támaszokat függőleges állásban tartják. Utóbbiak 85 a (18) fedelen oldalt lelógó szövetszárnyat — amint azt már fentebb leírtuk — a (28) szegélylezáró csatornába szorítják és ily módon a fedelet szél és vihar ellen oldalt biztosan lezárják. A (30) segédabroncsok 90 a (18) szövetfedelet két-két (4) főabroues között alátámasztják, úgyhogy utóbbiak egymástól elég távol lehetnek elrendezve anélkül, hogy a (18) fedél közöttük besüllyedhetne. A fedél összehajtásánál a 95 (4) főabroncsok egymásnak fekszenek, a (30) segédabroncsok pedig a hozzájuk tartozó (4) főabronesoknak fekszenek neki, mimellett a (30) segédabroncsok a felálló (22) karok következtében valamivel ma- íoo gasabb helyzetet vesznek fel, mint a (4) főabroncsok. A segéd- és főabroncsok. közötti helyzetkülönbözőség által a szövetfedelen több ránc képződik, az egyes szövetráncok alacsonyabbak lesznek és a (18) 105 fedél szoros összehajtását biztosítják, a szövet megsérülése és összegyűrődése nélkül. A (4) főabronesoknak egymástól való elérhető nagy távolsága, a fedélkeret egyszerűsítésén kívül, azt eredményezi, hogy 110 a szövet szoros összehajtásával együtt a fedelet a jármű hátsó részében lehetőleg csekély tér igénybevételével lehet elhelyezni. A (18) szövetfedél kiterítésekor a mellső 115 és a hátsó fedélrész közötti síngörbületbe
