99610. lajstromszámú szabadalom • Szelepvezérmű két- vagy háromhengeres lokomotív - gőzgépekhez

eltolódása gyakorlatilag nem gyakorol visszahatást a (d) vezérrúd másik végére és így az (a) vezérbütyöktengely nyugalomban marad. Ha a (b) forgókulisszát 5 a (zl) második lokomotív (3. és 4. ábra) hajtsára használjuk, akkor a (c) csaphoz egy második vezérrúdnak kellene csuklósan kapcsolódnia, amely az első henger fd) vezórrúdjával 90°-ú szöget zár be és 10 amelynek, hogy még a (zl) második hengerben is egyenletesnek _ maradó előbeömlést tarthassunk fenn, ép oly hoszszúnak kell lennie, mint a (d) vezérrúdnak. Ezen második vezérrúd másik végét 15 egy túlságosan komplikált és igen hosszú rúdazat közvetítésével kellene a (zl) második henger (al.) vezérbütyöktengelyével összekötnünk. Ilyen, mindkét lokomotívhengert működtető, egyetlen forgókulisz-20 szás vezérmű megépítése azonban szerfelett drága lenne és túlságos térszükséglete miatt konstruktív szempontból is szerfelett körülményes volna. A találmány szerint már most a máso-25 dik lokomotívhenger vezérbütyöktengelyének hajtását nem közvetlenül a (b) forgókulisszáról vezetjük le, hanem az első henger (d) vezérrúdjának egy (f) közbenső pontjáról. 30 Amint az 1. és 3. ábrából látható, az (f) közbenső ponthoz, amely a (c) csapnak közelébe esik, egy aránylag rövid (g) lengőkar van íorgathatólag megerősítve, amelynek másik vége (h) csuklócsap se-35 gélyóvel egy (i) emelővel áll kapcsolatban. Az utóbbi egy (j) tengelyen ül, amely a kazán alatt harántirányban átéri a lokomotív keretét. A (j) lengőtengelynek a lokomotív másik oldalán levő vége a rö-40 vid (k) emeltyű, az (m) terelőkar és a rövid (n) emelő segélyével a (zl) második henger (al) vezérlőbütyöktengelyével van kapcsolatban (4. ábra). Amint az 1. ábrából látható, a (c) csap-45 nak a (bl) kulisszahasítékban való átállításaikor a (d) vezérrúdnak (f) közbenső pontja oly pályán lengő mozgást, amely felettébb alárendelt vonatkozásban tér el csak a körívtől. A (g) lengőkar oly 50 hosszú, mint ama körívnek görbületi sugara, amelyen az (f) csap leng. Ennek folytán a (c) csap átállításakor ugyan a (g) lengőkar is eltolódik, azonban a (j) tengely és a (zl) második hengerhez tar-55 tozó (k, m, n) hajtórudazat (4. ábra) mégis nyugalomban marad és sem az (al) bütyöktengelyt, sem pedig a (zl) második henger előbeömlését nem fogja befolyásolni a menetirány megfordítása. Ugyanez történik akkor is, ha a (b) kulissza 60 90°-al el van forgatva és át kell váltanunk a forgásirányt. Ekkon az (a) bütyöktengely, iigyszintén a (z) első henger előbeömlése befolyásolatlan marad, míg a második henger (al) bütyöktengelye át- 65 állíttatik. Amint az 1., 3. és 4. ábrából kitűnik, a vezérmű alkatrészei legkisebb mérvre vannak szorítva. Az elrendezés rendkívül egyszerű ós könnyen helyezhető el a lo- 70 komotívon. A 2., 5. és 6. ábra szerinti kiviteli alak a háromhengeres lokomotívra vonatkozik, ahol a forgattyúk mindegyike 120°-al van egymáshoz képest eltolva. Itt az (f) 75 csappal két-, (gl) és (g2) lengőkar van csuklósan összekötve, amelyek mindegyike egymással és a középállásban levő (d) vezérúddal kb. 60°-nyi szöget zár be. A (gl) lengőkar ugyanúgy, mint az 1. 80 ábrabeli kiviteli alaknál, az (il) rövid emeltyű segélyével van egy, a lokomotív másik oldalára nyúló (jl) tengellyel öszszekötve, amelynek vége (kl, ml, nl) rudazat (6. ábra) segélyével a második, külső 85 henger (al) vezérbütyöktengelyét hajtja. A (g2) lengőkar a rövid (i2) emeltyű segélyével a (j2) üreges tengellyel (2. ábra) van összekötve, amely a (jl) tengelyre van feltolva és a (z2) középső hengerig ér 90 és amelynek vége a (k2) rövid emeltyű, az (m2) lengőkar ós az (n2) emeltyű segélyével, a (z2) középső henger (a2) vezérbütyöktengelyével van összekötve (3. ábra). 95 A 7. ábra az új vezérmíínek kéthengeres lokomotívgőzgépekhez való kiviteli alakját mutatja, ahol a gépkereten túlnyúló, a második henger vezérbütyöktengelyének működtetésére szolgáló (j) len- 100 g'őtengely hajtása, közvetlenül az első henger (b) forgókulisszájának (c) állítócsapjáról van levezetve. A (c) csap egy, 90° alatt leágaztatott (p) terelőkar és egy (CL) emeltyű segélyével van összekötve a (j) 105 lengőtengellyel. Ezen kiviteli alaknál is állandónak maradó, lineáris előbeömlést érhetünk el a második hengerben, amenynyiben a (p) terelőkar elegendő hosszaságú. Előnyösen azonban megengedhető, no hogy a lineáris előbeömlésnek egy kis változékonysága lehet, aminek révén szerfelett egyszerű és zömök szerkezet előnyeit érjük el, főképpen azáltal, hogy a