99580. lajstromszámú szabadalom • Vájolatba vető sorvetőgép

kezfet, mely alapvonalával tehát szélesebb részével íölfelé van fordítva, és a vetést e vájolat fenékrészébe vont barázdába helyezzük el. A vetőmagvak tehát a 8. áb-5 rán látható C-vonal mélységébe kerülnek. Míg a (c) csomópont a mag felett, a B-vonal magasságában, közvetlenül az (n) vájolat fenékrésze alatt fejlődik ki. Ha a palánta annyira megerősödött, hogy a vá-10 jolatból már kiér, és már legalább három levele kifejlődött, akkor a vájolat két oldalán lévő földrészeket előnyösen láncboronával a vájolatokba húzzuk, ami által a (c) bokrosodási csomó a talaj felszíne alá 15 mélyebbre kerül, és ilykép kedvező talajviszonyok és táplálkozási viszonyok folytán belőle oldalirányban erős gyökérliajtások fejlődnek, amelyek, miután oldalirányban erőteljesen szétterjeszkedtek, fiig-20 gélyes irányban lefelé is terjeszkednek. Ily módon az első (c) csomóponton kívül újabb csomópontok keletkeznek, amelyek külön-külön szárat is hajtanak, úgyhogy ilymódon egyetlen vetőmagból tizenöt-25 hnsz jó! kifejlődött kalászos szár is kihajt, melyek annyira jól fejlettek, hogy a vetőmagból első izben fejlődött főszáron levő kalászt a többi kalásztól megkülönböztetni nem lehet. 30 A vetőeljárás lényege röviden összefoglalva most már a következő: A talajnak eredeti felszínét az E-vonal (8. ábra) jelzi. Az (n) vájolatok olykép készülnek, hogy a talajnak egy részét kiemeljük, és 35 kétoldalt a vájolatok közötti gátszerű (b) részeken helyezzük el, míg' a vetőbarázdát a vájolat fenekén húzzuk, olykép, hogy a vetőcsoroszlyának hegye kb. a D-vonalig ér, és a (d) vetőmag a C-vonal mélységébe 40 kerül, míg a vetőmagból fejlődött (c) bokrosodási csomó a B-vonal magasságában közvetlenül az (n) vájolat fenékrésze alatt fejlődik, és most már mihelyt a vetés any. nyira kikelt, hogy legalább három levél-45 lel bír és a vájolatból kiemelkedett, úgy a vájolat két szélén levő kiemelt földrészeket a vájolatba húzzuk, vagyis a vájolatot betemetjük, ami által a talaj az E-vonal magasságában egyenletes felszínt kap, és 50 a (c) bokrosodási csomó oly mélyre kerül, ill. föléje oly magas laza földréteg kerül, hogy a bokrosodási folyamat teljes erővel megindulhat és egyetlen vetőmagból tizenöt-húsz kalászos szár is fejlődik. 55 A bejelentés tárgya továbbá oly vetőgép, amellyel a találmány szerinti vetőeljárás foganatosítható. A találmány szerinti vetőgép a vájolatot a vetőbarázdával egyidejűleg létesíti és ilykép vetés közben sem időveszteséget, sem költség- 60 többletet nem okoz, míg magának a vetőgépnek beszerzési költsége a kiadósabb termés révén igen gyorsan megtérül. A rajznak 1—6. ábráin a találmány szerinti vető- 65 gépnek egyik példaképeni kiviteli alakja látható, míg a 7. ábra a régi vetési módszer szerinti fejlődési folyamatot, a 8. ábra pedig a találmány szerinti vetési 70 mód,' zer melletti fejlődési folyamatot szemlélteti. Az 1. ábra a vetőgépnek részleges oldalnézete, a 2—3. ábrák a vetősarunak és annak egy 75 vészének távlati képe, a 4. ábra a talajnak keresztmetszetét a vetősaruhoz csatlakozó simítóvasi ak metszetével, a 5—6. ábrák végül az 1. ábrához tartozó 80 részleteket tüntetnek fel. A vetőgép bármely ismert rendszer szerint készülhet, mely a sorvetés céljaira alkalmas. A vetőtölcsérek ismert módon két sorban rendeztetnek el, azért hogy a 85 szomszédos vetőtölcsérek egymáshoz túl közel ne kerüljenek. A két vetőtölcsérsor egyes tölcsérei a másik sor tölcséreihez képest ismert módon el vannak tolva. Mivel a találmány szerinti vetősaruk hossz- 90 irányban több helyet foglalnak el, mint az eddigi vetősaruk, azért célszerű, ha a vetőtölcsérsoroknak egymástoli távolsága a rendesnél nagyobb, és ha a két vetőtöleséryort az eddigitől eltérően, nem egyet- 95 len. hanem két külön vetőszerkezet táplálja, melv vetőszerkezetek a vetőmagszekrény mellső és hátsó oldalán vannak elrendezve. Az egyes vetőkészülékektől vetőcsövek 10 vezetnek az egyes (j) vetőtölcsérekbe, amelyek a (h) vetőcsoroszlyával együtt egyegy lx) saruszárvashoz vannak erősítve, mely saruszárvasak az (v) vázhoz, ill. annak lefelé irányuló nyúlványaihoz erősí- 10 tett vízszintes (o) tengelyek körül lenghetnek ki. A (h) vetőcsoropzlya és az (i) magházpofa ismert módon lehetnek kiképezve. Á találmánynak leglényegesebb részét az (i) magházpofákhoz erősített (1, k, m) si- 11 mítópofák képezik, mely simítópofáknak belső (k) része a magházpofához erősített és vízszintesen hátranyúló lemezfelületként van kiképezve, melynek felső éle a magházpofa irányában emelkedik, alsó 11 éle pedig vízszintes. E függélyes (k) lemez,, felület alsó széléhez a ferdén felfelé és kifelé irányuló (1) lemezfelület csatlakozik,