99580. lajstromszámú szabadalom • Vájolatba vető sorvetőgép

— 3 — melynek a (k) felülethez való hajlásszöge változó és pedig az (1) felületnek a magházpofa felé eső része a (k) felület síkjába esik, és innen kiindulólag ezen (1) felület a 5 függélyes (k) felülettől fokozatosan elhajlik, úgyhogy szabad végén a (k) felülettel kb. 30°-os szöget zár be. Ezen (1) felület felső széléhez a kifelé irányuló vízszintes (m) felület csat-10 lakozik, mely a magházpofa közelében a legkeskenyebb és attól kiindulólag a simítőpofa szabad vége irányában fokozatosan szélesedik. Előnyös, ha az (1) ferde felületnek felső széle a magházpofa irá-15 nyában kissé emelkedik. Ez esetben az (m) felületrész a magházpofa irányába ezen emelkedést követi, úgyhogy az (m) felületrész csakis a simítópofa hosszirányára függélyes keresztmetszetben mutat 20 vízszintes alakot. A 2—3. ábrákon bemutatott távlati képeknél, könnyebb szemléltethetőség céljából, az (m, 1) felületrészek egymással élben találkoznak. A gyakorlatban azonban célszerűbbnek látszik, ha 25 a felületrészek között folytonos átmenet van, úgyszintén nincsen semmi akadálya annak, hogy a simítóvasat a magházpofával egyetlen darabból sajtoljuk ki. Fontos, hogy a simítóvasak a talajhoz 30 egyenletes nyomással legyenek szoríthatók. A találmány szerint a simítóvasakat hordó (x) saruszárvasakat az eddig szokásos súlyterhelés helyett, szabályozható rúgóterhelés szorítja a talajhoz, mely 35 berendezés egyszersmind a simítópofáknak és velük kapcsolatos vetötölcséreknek és vetőcsoroszlyáknak a talajból való kiemelésére is szolgál. E célból a saruszárvasak emelésére és süllyesztésére szolgáló 40 (p) állítókar és az (x) saruszárvasak közé (v') nyamórúgók vannak iktatva, melyek a saruszárvasaknak lesüllyesztése után a simitópofákat a talajhoz annál nagyobb erővel szorítják, minél mélyebb helyzet-45 ben rögzítjük a (p) állítókart a (p') állító-, ill. rögzítőív mentén. A szerkezeti megoldás egyébként a következő: A vetőtaliga vázában a két vetőtölcsérsor számára egy-egy (r, r) vízszintes ten-50 gely forgathatóan van ágyazva, amelyek az (s) karok és (s') csuklórudak útján egymással kényszermozgású kapcsolatban állanak, míg az egyik (r) tengelyen a (p) állítókar ül, olykép, hogy utóbbinak elállí-55 tásakor a két (r) tengely azonos mozgást végez. Az (r) előnyösen négyszögkeresztmetszetű tengelyen a szögletalakú (t) karok szilárdan ülnek, amelyek a keresztirányú (t') összekötőrudak útján egymáshoz képest ki vannak merevítve. E (t) ka- 60 roknak alsó vége (u) csuklócsap útján a (2) rúgótányérhoz kapcsolódik (5. ábra), melynek a (v!

) rúgó felső végével támaszkodik, míg e rúgónak alsó vége az (x) saruszárvasnak támaszkodó alsó (3) rúgó- 65 tányérhoz illeszkedik. A felső (2) rúgótányérhoz két U-alakban meghajlított (v) vezetőrúd csatlakozik, melyek az alsó (3) rúgótányér (3') furatain keresztülhatolva az (x) saruszárvasat két oldalról közre- 70 fogják és annak két oldalából kinyúló (5) csapok mentén vannak vezetve. Ha a (v') rúgók terhelés alatt nem állanak, úgy az (5) csapok az U-alakban meghajlított (v) rudak alkotta résvezetéknek alsó végében 75 helyezkednek el, mikor is az (u) csapoknak a (p) állítókarról való emelése vagy süllyesztése révén a saruszárvasak ismert módon emelhetők és süllyeszthetők. A találmány szerinti elrendezés olyan, hogy a 80 (k, 1, m) simítóvasak a talaj felszínét már elérik, még mielőtt a (p) állítókar legmélyebb helyzetébe került volna. Ha a (p) állítókart e munkahelyzeten túl tovább is elforgatjuk, úgy a talaj ellenálása foly- 85 tán az (x) saruszárvasak mélyebbre nem süllyedhetnek, ekkor tehát a (v') rúgó összenyomódása közben, a felső (2) rúgótányér a (v) vezetőrudazattal együtt az (x) saruszárvashoz támaszkodó, alsó (3) 90 rúgótányér irányában el fog mozogni, amiáltal az (x) saruszárvasra gyakorolt rúgónyomás növekedni fog. A (p) állítókar a (p') állítóív mentén bármely ismert módon rögzíthető. A rajz 95 1—6. ábráin bemutatott példaképem, kiviteli alaknál a rögzítés pl. lyuksorba dugott (6) kengyelekkel történik. Tekintettel arra, hogy a találmány szerinti vetőgép nagyobb erőhatásoknak van kitéve az 100 erősebbre is méretezendő. A vetőgép futókerekeinek tengelye az eddigitől eltérően nem átmenően képezendő ki, hanem a futókerekek a vetőgép vázának két oldalán elrendezett csapok körül vannak for- 105 gathatóan elrendezve, mivel az átmenő futókeréktengely a találmány szerinti elrendezésnél útban volna. Ha a vetősaruk munkahelyzetükben vannak, akkor a (h) vetőcsoroszlyának no alsó hegye az 1., 4. és 8. ábrákon feltüntetett D-vonal mélységéig hatol a talajba; ugyanakkor az (i) magházpofák a C-vonal mélységéig hatolnak a talajba, miért is a (d) vetőmagvak a C-vonal mély- 115 ségében vettetnek el. A talaj eredeti fel-