99462. lajstromszámú szabadalom • Pneumatikus kerékabroncs

bari célszerűen — esetleg merevítőeszközöknek a futófelületben való elrendezése révén — merev. A külső ós belső futófelületek egyező 5 alakúak lehetnek és ha a futófelület belső felülete csak valamennyire is ívelt, illetve domború, úgy azt a belső nyomás — kerületi kitágíthatatlansága folytán — nem képes számottevően kilapítani. 10 A köpeny oldalfalainak külső felülete keresztmetszetben többé-kevésbé homorú, úgyhogy azok egymásfelé horpadnak, illetve horpadni igyekszenek. Az oldalfalak borpadása a terhelés alatt fokozódik. 15 Világos, hogy az oldalfalak behorpadásának mértéke tág határok között változhatik, de mindenesetre akkorának kell lennie, hogy a köpeny falai terhelésnél egymásfelé törekedjenek hajolni. Ezenfe-20 lül a falak oly horpadtan, oly vastagra, erősre és szélesre képezendők ki, hogy a belső nyomás folytán fellépő minden kidomborodási törekvésnek ellentálljanak. A köpenyfalak ily módon való kikóp-25 zése számos előnnyel jár, ezek közül a legnyilvánvalóbb az, hogy a falaknál mindenkor szélesebb futófelület megvédi ezeket sérülésekkel szemben. A beíső nyomás hatása ezenfelül abban 30 áll, hogy a falakat széttolni, illetve kiegyenesíteni törekszik, tehát a falak anyagát összenyomja, úgyhogy vászon vagy más erősítő anyag alkalmazása mellőzhető. 35 Mindebből következik, hogy a találmány szerint kiképezett abroncs a talajt, amelyen gurul, nem szétnyomni, hanem összenyomni és tömöríteni törekszik, miáltal a besüllyedés jelentékenyen csökken. 40 A találmány szerinti abroncsnak a talajjal érintkező felülete továbbá nagyobb, mint a szokásos abroncsok esetében és lényegileg négyszögletes, mimellett az ellenállás a négyszög szélei felé előnyösen na-45 gyobb, mint annak közepén. Ezt a hatást a falaknak és a íutóíelületnek a találmány szerinti kiképzése együttesen idézi elő. A találmány felhasználásával az ab-50 roncs adott szélesség mellett keresztmetszetben sekélyebbre vehető és ha szükséges nagyobb átmérőjű karima használható, miáltal az abroncs tartása biztosabb és nagyobb fékdob alkalmazható. 55 A találmány szerint kiképezett kerékabroncsok egy további és nevezetes előnye a kísérletek során tapasztalt azon jelenségből ered. hogy, ha az ilyen abroncsokkal ellátott járómű lordul, az abroncs futófelülete a földön a fordulás nyomának meg- Í;O felelő görbében helyezkedik el. Más szóval a futófelület a keréktől függetlenül kormányozható. Ennek legfőbb oka az, hogy, eltérőleg a szokásos gyakorlattól, a forduló mozgás függőleges semleges ten- 65 gelye csaknem teljesen egybeesik a köpeny falaival, míg a szokásos pneumatikoknál ezek, különösen terhelés alatt, jelentékenyen eltérnek. Ez a körülmény biztosítja a futófelületen való könnyű for- 70 dulást és maguknak a köpenyfalaknak könnyű meghajtását. E hatást még tökéletesebbé teszi az, hogy a falakat nem kell vászonnal merevíteni s így azok sokkal engedékenyebbek. A hatás előidézésében 75 még része van a földdel érintkező felület nagy terjedelmének és az ebből következő nagymérvű tapadásnak is. A leírt hatás több szempontból bír jelentőséggel. Először is megszünteti a futófelületnek a ta- 80 lajon való csúszását, miáltal a kopást a lehetőségig lecsökkenti, másodszor a járómű vontatóképessége általa megnövekszik, harmadszor — és ez a legfontosabb —, a találmány szerinti köpenyek 85 igen előnyösen alkalmazhatók többkerekü járműveknél, anélkül, hogy valamennyi kereket külön kormányzó szerkezettel kellene ellátni, minthogy ezen kiképzés mellett magának a futófelületnek vagy az 90 egész keréknek csúszása nélkül megfelelő kormányzó hatás érhető el. A rajzok a találmányt vázlatosan szemléltetik. Az 1. ábra a találmány szerinti köpeny 95 részben elmetszett perspektivikus nézete, a 2. ábra az 1. ábrán látható köpeny metszete annak tei'helt állapotában, a 3. és 4. ábrák a köpeny egy hasonló ki- 100 viteli alakjának megfelelő metszete, míg az 5. és 6. ábrák a köpenynek a 4. ábra 5—5, illetve 6—6 vonala szerint, a kerék tengelyére merőlegesen vett, jóval kisebb 105 léptékű metszetei. A rajzokon (a) a köpenyt, (b) a belső légtömlőt, (c) és (d) a futórész külső, ill. belső felületeit jelzik. Az 1. és 2. ábrákon a (c) külső futófelü- no let lényegileg egyenes. A 3. és 4. ábrák szerint a (c) futófelület homorú, ennek megfelelőleg a >(d) belső felület ívelt, ill. domború. A köpeny falai, mint az (e)-nél jelezve van, horpadtak. Az 115 oldalfalak behorpadása a terheléssel növekszik, mint az a 2. és 4. ábrán látható. Nyilvánvaló, hogy a köpeny 'futófelü-