98436. lajstromszámú szabadalom • Emberi erővel működtetett hajtószerkezet járművekhez

Megjelent 1939. évi október hó 1-éii. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 98436. SZÁM. — Vl/d. OSZTÁLY. Emberi erővel működtetett hajtószerkezet járművekhez. Vizsolyi (Klein) Zsigmond magánhivatalnok Budapest. A bejelentés napja 1928. évi május hó 21-ike. A találmány célja az emberi erővel hajtott járművek oly tökéletesítése, melynek révén az eddigi, ily járművek szokásos hajtásánál, nevezetesen a kézzel vagy láb-5 bal való hajtásnál, melyek egyaránt fárasztók, sokkal kevésbbé fáradságos és jobb hatásfokú, illetve nagyobb teljesítményű hajtást érhetünk el. Ezt a találmány szerint, mely a járművek tetszőle-10 ges fajtájánál (pl. szárazföldi vagy vizi járműnél), valamint tetszőleges célokra (rendes közlekedési, játék- és sportcélokra) egyaránt előnyösen alkalmazható, lényegileg azzal érjük el, hogy a jármű 15 törzsén, vagyis pl. a kocsiszekrényben vagy csónaktestben vagy gyermekjáték esetén, pl. állati figurán, lengethetően ágyazott, nyeregszerű mozgóülést rendezünk el, melyet hajtórúdazat, különösen 20 hajtórúd és forgattyú révén, közvetlenül vagy áttétel közvetítésével, a jármű tulajdonképpeni továbbító szerveivel, vagyis pl. kerekes járműnél a futókerekekkel (célszerűen a hátsó futókerék-tengellyel). 25 vi/.ijármű esetén pedig a lapátos kerékkel vagy hajtócsavarral kötünk össze. E hajtószerkezet működtetését és ezzel a járni a tovahaladását az emberi test súlypontjának helyzetváltoztatásával, vagyis 30 a testnek a nyeregre való nehezedésével, illetve váltakozó siilyesztésével és emelésével, tehát teljesen a lovaglás módjára érjük el. A lovaglásszerű hajtási mód foganatosításához tartozik az is, hogy a jár-35 művet a szokásos módon igazítandó lábak befogadására és tartására szolgáló kengyelekkel egészítjük ki, melyek hajlékony vonóelemek segélyével vannak felfüggesztve, még pedig célszerűen magának 40 a nyeregnek mellső végére. A mellékelt rajz a találmány szerinti hajtószerkezetnek három példaképem megoldási alakját vázlatosan tünteti fel. Az 1. ábra a kerekes játéklónál alkalmazott 45 és a hátsó futókerőktengelyre közvetlenül ható hajtószerkezet távlati oldalnézetben szemlélteti. A 2. ábra az 1. ábrához hasonló' alkalmazási esetet, de közbeiktatott áttételt tar- 50 talmazó hajtószerkezettel, részleges távlati oldalnézetben mutat. A 3. ábrán a 2. ábra szerinti hajtószerkezetnek csónak lapátos kerekének hajtására való alkalmazása, részben oldalnézetben 55 és részben függélyes metszetben látható. A találmány szerinti szerkezet, mindenekelőtt az (A) nyeregülésből áll, mely a jármű törzsén (az 1. és 2. ábra esetén játékló hátán, a 3. ábra szerinti csónak- 60 nál pedig bakállványon) ágyazott (B^ haránttengely körül himbaszerűen működik. Az (A) nyereg elülső részén (C) kengyelek függnek, hátsó részén pedig a (D) hajtórúd van csuklósan megerősítve. Az 65 1. ábra szerint a (D) hajtórúd alsó vége közvetlenül hat az (E) forgattyúra, mely a ló hátsó lábán lazán átjáró, hátsó (F) futókeréktengellyel van egyesítve. A 2. ábra szerinti megoldás csak abban külön- 70 bözik az előbbitől, hogy a (I)) hajtórúd az (F) futókeréktengelyt nem közvetlenül, hanem .a (G, H, I) láncáttétel révén hajtja, ahol is a (D) hajtórúddal összekötött (E, E) forgattyú a (G) lánckerék (G. 75 G) tengelyére van felékelve. A 3. ábra szerint a 2. ábrához hasonló hajtószerkezet (J) csónak hajtására szolgál. Itt az (F, F) futótengely, mely az 1. és 2. ábra szerinti (F) tengelynek felel 80