98240. lajstromszámú szabadalom • Csapágytok tömítéssel és mellső lapát utján való önműködő kenéssel

— 2 — bennmaradnának. Miután azonban az (5) válaszfalakon csakis az alsó (6) áteresztőkön mehet át és pedig lassan és felfelé emelkedve, különösen (3c)-nél tisz-5 títtatik és megtisztítva jut (3a)-ba. Ott a kenőszer (7) lapát vagy szárny által (1. és 4. ábrák) meríttetik, mely úgy van alakítva, hogy az olajon, anélkül, hogy felzavarná, éles (7a) szélével áthatol. A (3a) 10 kamra ezenkívül az (1) tok mellső fala és a mellső (5) válaszfal által van határolva, melyek ezen részben egymással párhuzamosak és ennek folytán, ha az olaj nagy sebesség esetén a (7) szárny 15 által tovaragadtatik, csakis az olajszint változása állana be, de a habzást előidéző felzavarás nélkül. Az olaj a (7) szárny által a (8) csapágycsésze felső részébe vezettetik. Kis se-20 besség esetén akkor, amikor a szárny a felső részen hálád át, az ezen szárnyhoz tapadó olaj a (9) csepegtető él mentén a (8) csapágyra esik. Nagy sebesség esetén az olaj a röpítőerő által az (1) tok felső 25 belső falához hajíttatik, melynek (10) hornyai vagy rovátkái úgy vannak elrendezve, hogy az olajat, mely nehézségi erejét követi, a (8) csapágy felső részébe vezetik. 30 Közepes sebesség esetén egyidejűleg az olajnak a nehézségi erő folytán a (9) csepegtető mentén való közvetlen hozzáíolyása és az olajnak a röpítő erő folytán való hajítása áll be a (9) csepegtető és a 35 szárny külső szélének a forgási tengelytől való különböző távolsága folytán. Természetes, hogy a tokfalak és az azokat rovátkázó hornyok lényegesen magának a szárnyak alakjától függnek. A meg-40 adott alaknál a felső részre hajított olaj biztosan megmarad a körfolyamban, anélkül, hogy a (3a) tartályba visszafolyna. A (8) csapágy, mely az olajat (11-nél) gyengén kivájt felső részébe felveszi, ezen 45 ponttól kiinduló (12) hornyokkal és barázdákkal van ellátva, melyek az olajat a (13) nyílásokba vagy furatokba vezetik; ezek a (8) csapágycsészén áthatolnak és a mellső csapágyfelületen (14) szöghor-50 nyokba és két (15) hosszbarázdába torkolnak. Az olaj ilykép a (2) tengelycsap egész hosszára osztatik el, honnan súlya folytán az alsó tartályba folyik vissza, miután a csapágyfelületeket megkente. 55 Annak megakadályozására, hogy az olaj, mely a csapágynak hátsó, a (2) tengelycsap (2a) akasztékába ütköző részét keni, a kör folyamot elhagyja és a tengely mentén kifelé folyjék, ott a (16) zárógyűrű által biztonsággal visszatartatik, 60 mely röpítőerő útján kapcsolatban a hátsó toklemez alakjával hat. Ezen (16) gyűrűnek tányéralakja van, melynek keresztmetszete az 1. ábrán látható és mely alkalmas eszközökkel a tengely (2b) akasz- 65 tékán a (2) tengelycsap és a (2c) kerékcsap között van megerősítve. Látni lehet, hogy a (16) gyűrű úgy van elrendezve, hogy a (8) csapágycsésze végén valamivel túlér. A gyakorlatban ezen 70 csapágycsészének a tengelycsaphoz képest a tengelyirányban néhány milliméter játéka van, úgyhogy az esetben, ha a csapágycsésze a tengely vége felé eltolatik, másik végén a csapágycsósze és a ten- 75 gelycsap (2a) akasztéka között olaj gyűlik össze. Ha azután dülöngő mozgás esetén a csapágycsésze a tengelycsap akasztékába ütközik, a csapágycsésze vége és a tengely akasztéka között összegyűlt olaj 80 gyorsan elhajtatik, azonban közvetlenül a (16) gyűrű által vétetik fel. Másrészt az olaj, mely a tengely felületére folyik, a röpítőerő hatása alatt a gyűrű belső felületére és azután a köralakú (18) szélre 85 folyik, hol az (!) tok mellső felületére hajíttatik. Ezen felület íigy alakíttatik, hogy az olajat súlyának hatása alatt az alsó (3b) tartályba vezeti vissza. Ezen célból az (1) tok (19) válaszfala a tok bel- 90 seje felé (1. ábra) hajlott és a (3b) tartály íelé irányított hornyokkal van ellátva. A (16) gyűrűnek kettős tányéralakú koszorú alakja lehet, két széllel és két köralakú (18) éllel, mimellett a második tá- 95 nyér biztonsággal visszatartja a cseppeket, melyek az első tányér felé eltávoztak. Hogy az olaj körfolyamát hátul a kilépés irányában tökéletesebben tömíthessük, másrészt idegen testek behatolásának 100 megelőzésére, a tengelyen porfogót alkalmazhatunk, mit a következőkben írunk le: Az (1) tok hátsó részében (21) üreg van, mely párhuzamos, függélyes, sík (21a, 21b) válaszfalak által meg van osztva, 105 melyek a (2) tengelycsap átvezetéséhez szélesre vannak kivágva. A (21) üreg felül (22a) fedő és alul levehető (22) záródarab által le van zárva, mely záródarab függélyes, vékony (23) lemezt tart, mely a ten- no gelycsap (2b) vállrészét majdnem a középen veszi körül. A (21) üregben van elrendezve a (24) porfogó, mely két részből áll, melyek közül az egyik, az alsó (24a) az 5. ábrán távlati képben van feltün- 115 tetve. A felső rész, mely az elsővel azonos, hozzá a tengelycsap felett szimmetrikus elrendezésű. Mindkettő lapos (25)