97242. lajstromszámú szabadalom • Jelzőberendezés hasonló periódusszámú váltóáramok számára

— 2 — tekercsben folyó áramok együttes hatása folytán keletkező forgató nyomaték ele­gendő nagy és elég huzamos ideig hat, az (S2 ) tekercs a (4)-es légközben elfordul és a 5 (T) nyelv a (K) kontaktusok egyikével érintkezésbe kerül. Ezáltal a (15)-ös áram­kör záródik és az áramat jelző (17)-es ké­szülék működésbe lép. Az 1. ábrában bemutatott kivitel egy 10 mozgó és álló tekercsrendszerrel, helyette­síthető egy más kivitellel, amelynek két álló tekercsrend szere van és a két tekercs­rendszer a Ferraris elv alapján hat egy mozogható részre, amellyel a (T) nyelv 15 szilárdan egybe van kötve, anélkül, hogy ezáltal a találmány alapgondolata válto­zást szenvedne. Mint a következő megfontolások mutat­ják, a (T) nyelv akkor és csakis akkor 20 zárja a (K) kontaktusok egyikét, ha az (S,) és (S2 ) tekercsekben oly áramok foly­nak, melyeknek periódusszámai egymás­sal egyenlőek vagy csak előre meghatáro­zott szült korlátokon belül térnek el egy-25 mástól. A következő általános eset legyen rövi­den megvizsgálva: Egy mozogható rendszerre (S2 a T nyelv­vel együtt) hasson egy forgató nyomaték, 30 melynek időbeli változása egy sinus tör­vénnyel fejezhető ki. A következő jelölések legyenek bevezetve: a T nyelv pillanatnyi kilengési szöge a nyugalmi helyzetétől szá­mítva a 35 a T nyelv maximális kilengési szöge amax a kilengési szög, amelynél a K kon­taktusok épen el lesznek érve .... ak a forgató nyomaték pillanatnyi értéke D a forgató nyomaték maximális értéke Dmax 40 a forgató nyomaték frekvenciája ... f a spirális rúgó állandója k a csillapítási faktor ki az S2 rendszer tehetetlenségi nyoma­téka M 45 A mozgást előidéző forgató nyomaték D föltételezés szerint következőképen fejez­hető ki: D = Dma x sin 2luft 1 ahol 27vf a körfrekvenciát és f a periódus 50 számát jelenti az időbelileg folyton változó forgató nyomatéknak. Az S2 rendszer moz­gására a következő differenciál egyenlet érvényes: M ^ = Dma x sin 27íft — k a — k* ^ .. 2. d t2 at .55 A 2-es egyenletnek a stationár megoldása egy sinus mozgás 2 f körfrekvenciával, lesz tehát a megoldás következőkép irható: a = ama x sin (27uft — A) 3. ahol ama x az S2 rendszer rezgéseinek am­plitúdója és a fáziseltolódást jelenti az S2 i rendszer mozgása és a forgató nyomaték D között. Ha a 3-as egyenletet a 2-es ditfe­rentiál egyenletbe helyettesítjük, ágy egy­szerű számítási műveletek után megkapjuk ama x és ,i-nek a kifejezéseit. Az amplitúdó ( am ax részére a következő kifejezés adódik ki: Dmax . 9-max A/k 2 2 M\ M2 A 2-es ábrában a T nyelv kilengési am­plitúdója ama x mint a forgató nyomaték periódusszámának f-nek a függvényeként r > látható. A görbe a 4-es egyenletből lett számítva és a feltaláló által végzett kísér­letek is tökéletesen igazolták. Amint lát­ható ama x . vagyis a kilengés nagysága roha­mosan esik a frekvencia f növekedésével és 1 hogy van egy kritikus periódusszám f = Z, úgyhogy kontaktadás csak f<Z-nél törté­nik, mert ha f>Z, úgy a kilengési ampli­túdó ama x kisebb mint a K kontaktusok ak távolsága a T nyelv nyugalmi helyze- 8 tétől. Ez a kritikus periódusszám Z függ egyrészt a K kontaktusok távolságától aji-tól másrészt mint a 4-es egyenletből ki­tűnik, M, k és kj-töl tehát konstruktív sza­bályozható mennyiségektől és ezért előre 8 meghatározható. Ha az l-es ábrában bemutatott berende­zésnél, mely ezentúl röviden „relais" (R)­rel legyen jelölve, az (S,) tekercs állan­dóan egy bizonyos periodusszámú váltó- 9 árammal lesz táplálva és az (S2 ) tekercs­ben kiváltó áram folyik, amely különböző frekvenciájú áramok összetételéből áll, úgy a relais (R) csak akkor szólal meg, a találmány alapját képező elméleti mégis- 9! mérés szerint, ha a kiváltó áramkörben egy olyan periodusszámu áram is van, amelynek periódusszáma az (Sj) tekercset tápláló áram periódusszámával megegye­zik vagy attól csak előre meghatározott i( korlátokon belül tér el. Legyen Nt a kiváltó áramnak a periódus­száma (12-es áramkör) Nk az Si tekercset tápláló áram periódusszáma (10-es áramkör) akkor az áramok következőképen írhatók: IC ij = ij sin áTcNjct 5. és if = i£ sin (2 íz Nf t — © 6. ahol ii és if az áram amplitúdókat jelentik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom