96086. lajstromszámú szabadalom • Mágneses maganyag és eljárás annak előállítására

2 — ses anyag előkészítése következő módon megy végbe: A használt mágneses anyag! előnyösen nikkel-vas-ötvözet, amelyet ál­talánosságban „pernialloy"-nak neveznek 5 és amelyet olykép kezelünk, hogy az ötvö­zet finoman elosztott állapotba jut. A végzett kísérletek szerint azon esetben, amidőn azt kívánjuk, hogy az örvélyő áramok okozta veszteségek kicsinyek le-10 gyének, lényeges az a körülmény, hogy a. részecskéknek kicsiny méretei legyenek. Előnyös, ha a méretek olyanok, hogy a ré­szecskék 120 hurkos szitán könnyen át­hullanak és nagy százalék-mennyiségük 15 200 hurkos szitán áthullhat. A találmány tárgyát tevő anyag egyik változatánál az ötvözetet körülbelül 78.5% nikkelből és 21.5% vasból oxidáló légkörben ömlesztés útján állítjuk elő, a 20 keletkező ötvözetet pedig mintába önt­jük. Ha az anyagot az előzőkben ismerte­tett eljárás szerint előállítottuk, a kelet­kező termék rendkívül rideg és ennél­fogva különösen alkalmas finom elosz-25 tásra vagy poralakba való aprításra, amelyből a végterméket képező magokat készítjük. Az ötvözetnek finoman elosztott vagy poralakba való aprítását tetszőleges is-30 raeretes módon foganatosíthatjuk. A szigetelő anyag hozzáadása előtt a nikkel-vas-ötvözet finoman elosztott ré­szecskéit zárt tartályban körülbelül 750— 980 C° hőmérsékleten izzítjuk. Kitíint, 35 hogy 925 C° környezetében fekvő hőmér­séklet különösen kielégítő eredményeket ad. Ezután szükséges, hogy az izzított öt­vözetet, amely most lepény alakjában van, ismét finoman elosztott alakba hoz-40 zuk, mire szigetelő anyaggal keverjük. A találmány tárgyát tevő eljárás egyik foganatosítási módjánál a poralakú ré­szecskék szigetelésére szolgáló anyagot az alkatrészeknek a következőkben ismerte-45 tett módon való keverése útján állítjuk elő. Egy súlyrész kaolint három súlyrész vízben körülbelül 95 C°-ra való felhevítés mellett tökéletesen feloldunk és az oldatot alaposan keverjük mindaddig, amíg 50 egyenletes híg kolloidális tömeg nem ke­letkezik. Ezen tömeghez bizonyos meny­nyiségű ömlesztő szert, például borsavat a kaolin súlymennyiségének 4%-át tevő mennyiségben adunk hozzá, miáltal az 55 ömlesztési hőmérséklet csökken és a kao­lin tapadási képessége növekedik. A bor­savat előnyösen forró lepárolt vízben old­juk fel, amelyet a kaolinnal keverünk. A porított nikkel-vas-ötvözetet, vagyis per­malloy-anyagot ezen keverékhez adjuk. A 60 por mennyisége a kívánt fokú permeabili­tástól és azon különös céltól függ, amelyre az elkészített magokat használni kívánjuk. A port a kaolinoldattal kézzei vagy forgó dobban való forgatás útján 65 alaposan keverjük, mimellett a keverék hőmérsékletét mintegy 100 C° fölött tart­juk mindaddig, amíg a mechanikailag visszatartott víz el nem távozik. A meg­szárított szigetelt porrészecskék most már 70 oly alakban vannak, amelyben gyűrűkké vagy magokká sajtolhatok. A sajtolás cm'-ként körülbelül 14000 kg. nyomás al­kalmazása mellett történik. A gyűrűk alakításánál nagy nyomást alkalmazunk, 75 hogy azok sűrűségét növeljük, minthogy azt találtuk, hogy a gyűrűk permeabili­tása a sűrűséggel növekedik. A sajtolt gyűrűket olyan cinkhidroxid­oldattal telítjük, amely fölös mennyiség- 80 ben ammóniát tartalmaz. A telítés idő­tartama 2—6 perc, aszerint, hogy minő mé -retei vannak a magnak. A telítés révén a szigetelőanyag önmagától szétoszlik az egyes porrészecskék körül. Az előzőkben 85 ismertetett, módon hozzáadott cinkhidro­xid a következő izzítási folyamat magas hőmérsékletén felbomlik és a részecské­ken oxidburkolatot képez. A gyűrűket ez­után szabadon 100 C° hőmérsékleten több 90 órán át szárítjuk a hidroszkopikus víz és ammónia eltávolítása végett, mire kemen­cébe helyezzük és néhány órán át mintegy 290 Cp -on hevítjük a vegyileg kötött xíz eltávolítása, céljából. A gyűrűket szárítás 95 után zárt üstökben a legalkalmasabb izzí­tási hőmérsékleten, amely körülbelül 675 C°, vagyis 450 és 800 C° között hőkezelés­nek vetjük elá. Ezen hevítésnél a kaolin részben megömlik és a gyűrűk a lehetsé- 100 ges legnagyobb permeabilitást veszik fel, miniellett azonban a magveszteségek ki­csinyek maradnak. Néhány próbagyűrűt készíthetünk az előzőkben ismertetett mó­don szigetelt porból és megmérjük azok 105 permeabilítását. Ha a permeabilítás túl kicsiny, úgy azt olykép növelhetjük, hogy a szigetelt porhoz sajtolás előtt előre meghatározott mennyiségű nem szigetelt port vagy olyan port adunk, amelynek H0 gyenge szigetelő burkolata van. A hőkezelést oly módon foganatosíthat­juk, hogy az elkészített anyagot közvetle­nül a sajtolás előtt a kívánt hőmérsék­letre hevítjük és azt izzó állapotban saj- 115 toljuk, mire az izzó magokat alkalmas ke­mencékbe vagy hűtő-kamrákba helyez­zük, amelyekben alkalmas idő alatt szoba-

Next

/
Oldalképek
Tartalom