95785. lajstromszámú szabadalom • Eljárás növényi anyagok vagy organikus termékek víztelenítésére

— 305 — a tömörülésre és az exotermikus reakciókra nézve befolyással bír, a kezelés oly eljárással végezhető, mely a kezelt anyag és végtermék tulajdonságain és sajátossá-5 gain alapszik. A találmány tárgya szerinti víztelenítési eljárás lényegében abban áll, hogy oly módon határozzuk, választjuk, alárendeljük és arányosítjuk a mesterséges szá-10 rító közeg hőmérsékletét, térfogatát éa nyomását, az anyag rétegvastagságát és az átáramlás időtartamát, hogy az anyag a legnagyobb gazdaságosságával vízteleníttessék és ne hevíttessék oly magas hő-15 mérsékletre, mely az anyagra veszélyes vagy ártalmas volna. A víztelenítő eljárás gazdaságossága nagy mértékben befolyásoltatik a kezelés különleges módja által, míg az eljárás ha-20 tásossága főképpen attól a hőmérséklettől függ, amellyel a levegő a kezelt anyagból távozik, valamint annak nedvességi fokától a távozás alkalmával. Azonban a levegő csak akkor távozhat aránylag magas 25 hőmérséklettel, ha megfelelően magas kezdeti hőmérsékletet használunk, amely viszont a legtöbb esetben veszélyes és káros lehet az anyagra vagy a végtermékre. A levegő hőmérséklete mégis lényegesen nö-30 velhető és a víztelenítés gazdaságossága is fokozható, ha az anyagot folytonos vagy rázó mozgásban tartjuk, vagy pedig ha a levegőt időközönkint bocsátjuk át a rétegen, úgyhogy az anyag a levegő áthala-35 dása alkalmával fokozatosan száríttatik, mimellett a levegőt először a legszárazabb anyagba vezetjük be, míg a legnedvesebb anyagon át kivezetjük, azután pedig a levegőt újból felhevítvén, magasabb hő-40 mérséklet mellett az anyagba vezetjük ismételt átáramlás céljából. Ily módon az anyag felületi nedvessége gyorsan és magas hőmérsék mellett eltávolítható, mely hőmérséklet különben veszélyes és ártal-45 mas volna és az anyag belsejében levő nedvességtartalom gazdaságosan és biztosan lecsökkenthető a kívánt százalékra, alacsonyabb hőmérséklet mellett. A kezelés alatt bevezetett levegő legma-50 gasabb megengedhető hőmérséklete vagy hőmérsékletei függnek a kezelendő anyag természetétől, illetve a végtermékektől és a kezelendő anyag alakjától. Ha az anyagot egy álló oszlop vagy fal alakjában 55 kezeljük vagy pedig egy helytálló ágyban és a levegő a teljes anyagmennyiségen keresztül folytonosan vezettetik, akkor a kezdeti hőmérséklet kényszerűségből arra a veszélyes vagy kritikus hőmérsékletre van határolva, amely mellett az illető 60 anyag még biztonsággal felhevíthető. Viszont, ha az anyag folytonos vagy rázómozgásban van és a levegő időközönként vezettetik be az egymásután következő részekbe, akkor bár a kezdetben bevezetett 65 levegő hőmérséklete határolva van, az anyagra veszélyes hőmérséklet által, mégis a következő levegő bevezetések hőmérséklete már fokozatosan magasabb határig növelhető mindaddig, míg a legma- 70 gasabb határ nincsen elérve. Továbbá, ha a7, anyagot a kezelés alatt keverjük vagy forgatjuk, akkor a belépő levegő hőmérséklete még magasabb határig növelhető, mely ismét a keverés mérvétől függ, vala- 75 mint attól is, hogy mily nagyságú friss anyagfelület lesz a levegő hatásának kitéve. A betáplálási hőmérséknek vagy hőmérsékletnek minden esetben olyanoknak kell lenniök, hogy az anyag felületi 80 nedvességének eltávolítása után, a levegőből az anyagnak átadott melegmennyiség ne haladja meg nagyobb mértékben a nedvesség elgőzölögtetésére felhasznált melegmennyiséget, mert ez a többlet a kel- 85 léténél jobban felhevítené az anyagot. Az anyag víztelenítése, eltekintve saját tulajdonságaitól, főleg az időtartamtól függ, mely alatt a szárítás tart, különösen oly esetben, ha az anyag a hő hatása 90 folytán könnyen elromlik. Azon időtartam, mely szükséges, hogy az anyag a meleg levegő hatásának legyen kitéve, meghatározható és szabályozható, ha azon mértéket ismerjük, mily gyorsan romlik a 95 tekintetbe veendő anyag és azon káros hatást, melyet maga az anyag vagy végtermék szenved. Azon esetben, ha az anyag aránylag gyorsan romlik, a szárítási időtartam a legrövidebb folyamatra 10( csökkentendő, illetve a víztelenítési eljárás a lehető legmagasabb mértékre gyorsítandó, anélkül, hogy az anyagra vagy a végtermékre káros befolyást gyakorolnánk. A víztelenítési eljárás előnyeinek IOÍ mértéke lényegesen befolyásolható az alkalmazott eljárási folyamat által és fokozható folytonos vagy időszakos mozgatás által, valamint azáltal, hogy a levegőt időszakonként az, anyag egymásután követ- n< kező részein keresztül vezetjük. Ily módon az anyagban levő nedvességnek több mint felerésze eltávolítható, midőn a friss anyagon a levegőt legutoljára vezetjük keresztül és a romlás által okozott káros 11; hatás, mely a nedvességtartalommal egyenes arányban növekszik, igen gyorsan kiküszöbölhető.