95645. lajstromszámú szabadalom • Eljárás acél hőkezelésére

— 8 — nyeitől függenek. így ezen mennyiségek a kezelés alatt álló acél fajtája, vagyis az acél analízise, különösen pedig az oxidációra való hajlamosság, továbbá a bár-5 mely kemencébe helyezett acél súlya, a kemencébe vezetett gázok térfogatához viszonyított, a gázoknak kitett acélfelület, a kemence típusa és végül maguknak a kemence gázoknak tényleges vegyi össze-10 tétele szerint váltózónáik. Mint látható, mindezek változó tényezők és minthogy ezek mindegyike bizonyos vonatkozásban áll az esetrő-esetre alkalmazott acélhulladék stb. tényleges mennyiségeihez, köny-15 nyen belátható, hogy gyakorlatilag lehetetlen az alkalmazandó anyagok mennyiségeire vonatkozó határozott szabályt felállítani. Különben a gyakorlatban az eljárás keresztülvitelénél közreműködő sze-20 mély részére könnyű feladat az alkalmazandó megfelelő mennyiségeket becslés, próba vagy beszabályozás útján megállapítani. Ezenkívül azonban az eljárásnak a kemencében való tényleges kivitelénél 25 megfelelő támpontjaink vannak, mint amilyen a kemencéből kitóduló láng jellege és a kemence általános kiképzése, melyek kellően tájékoztatják a kezelőt abban a tekintetben, vájjon a reagensek-30 bői elegendő mennyiséget alkalmazott-e. Az említett reagensek használata a kemencében redukáló atmoszféra jelenlétét involválja és így általában véve a kemence állapota könnyű és kellő tájékoztatást 35 nyújt arra, vájjon a reagensek alkalmazott mennyisége elegendő-e, vagy sem. A találmány szerint alkalmazandó széntartalmú reagens jellemző példája gyanánt kimerített karburáló keveréket emlí-40 tettünk. Ez alatt oly karburáló keverék értendő, mely pl. három rész porított bükkfaszénből, két rész porított szaruszénből és két rész porított állati szénből áll és melyet oly mértékig használtak ki, hogy 45 az további karburálási célokra alkalmatlan. A széntartalmú anyag azonban más anyag is lehet, mint kimerített karburáló keverők, pl. oly kazánhamuból vagy gyári hamuból állhat, melyben még alkalmas 50 (pl. 5—15%-os) mennyiségben maradt vissza éghető szén. A találmány szerinti hőkezelés az említett strukturahibáknak nemcsak az acéláruk gyártása folyamán történő elkerü-55 lésére, hanem azoknak a gyártás utáni kiküszöbölésére is alkalmazható. Azt találtuk, hogy ha az említett módon a dekarburálás folytán ós a struktúra zónás heterogén jellege következtében hibás acélt vagy acélárut célszerűen az acél 60 változási pontjait felölelő hőmérsékleti sorozaton át a találmány szerint kezelt atmosztférában vetjük alá hőkezelésnek, akkor a hiányok, ha nem teljesen, de legalább is lényegesen kiküszöbölődnek, 65 a struktúra a széneloszlás tekintetében teljesen egyenletessé válik és az acél széntartalma visszaáll arra a fokra, mely abban megmaradt volna akkor, ha nem ment volna végbe a dekarburálás azon előzetes 70 hőkezelés folyamán, melynek az acélt alávetették. A találmány kiterjedt alkalmazásra és a. mennyiségi arányok, a hőmérsékletek, valamint az alkalmazás egyéb feltételei 75 tekintetében tág határok közötti változtatásra alkalmas. Ehhez képest az alábbiakban csupán példaképpen isimertetjük a találmánynak különböző célokra szolgáló acélrudak 80 gyártására való alkalmazását. Az eddigi rendes gyakorlatban az acélin gotot elkészülte után a hengerlés előtt kemencékben, illetve pestekben hevítették. Az ezekben való hevítés ideje az üzemfel- 85 vételek szerint 6—10 óra között változott. Ezen időköz elteltével az ingotot a hegesztő és hengerlőiműveken bocsátották át mindaddig, míg a szükséges keresztmetszet el nem éretett, mire az ingó- 90 tot, végeinek lemetszése végett az ollókhoz és végül a raktárba vitték. A találmány szerinti eljárásak e célre való alkalmazásánál mindenekelőtt egy súlyrész mészoxidból és 8 súlyrész oly 95 kazánhamuból álló keveréket készítettünk, mely kb. 10% éghető szenet tartalmazott. E keveréket a felhasználás előtt két napig megszáradni hagytuk, de semmilyen meghatározott szemnagyságra 100 fel nem aprítottuk. A keveréket kb. 15 cm. magasságig, a tüzelés megindítása előtt, a kemence fenekére borítottuk. Az ekként létesített ágy felszínére, további kb. 5 cm. magasságig 105 acélforgácsokat szórtunk. Minden ingót behelyezésénél a keverékből négy lapátra valót, a íorgácsokból pedig két lapátra valót szórtunk az ingoitra. Ezenkívül a gázbeboesátó ajtók felületére is szórtunk no anyagot, úgyhogy a beáramló gázok az ajtók szélein meghagyott kis anyaghalmokon átvonulni voltak kénytelenek. Az ezen feltételek közötti hevítés után az ingotot a szokásos módon kezeltük tovább. 115 vagyis a hegesztő- és hengerlőműveken bocsátottuk át, mindkét végén lemetr szett,iik és a raktárba vittük.