95645. lajstromszámú szabadalom • Eljárás acél hőkezelésére

— 2 — kötött további hátrány az acél felületén bekövetkező jelentékeny mérvű pikkelyképződés, mely nyilván a hőkezelés folyamán az acélt körülvevő atmoszféra okozta 5 oxidációnak tulajdonítandó. A találmánynyal kapcsolatban azt találtuk, hogy ezen hátrány, valamint az előbb említett hátrányok is, ha nem teljes mértékben, de legalább is igen lényeges mértékben kikiiszö-10 bölődnek és hogy a találmányra jellemző feltételek között kezelt acél lényegileg mentes minden oxidációtól. A fentiekben az acélnak izzító pestben foganatosított hőkezelését említettük, 15 azonban a találmány előnyös hatása bármily hőkezelési eljárással kapcsolatban érhető el, vagyis nincsen korlátozva valamely hevítő kamrában, pl. kemencében való hőkezelésre. így pl. acélsínek gyár-20 tása esetén, amikor is a kész sínt a hengerműből, az utolsó hengerlőművelet után rendszerint a hűtőpadokra viszik és ott kihűlni hagyják, a struktúra teljes homogenitásának biztosítását és a dekarburá-25 lás, valamint az oxidálás elkerülését érhetjük el azáltal, hogy a forró sínt a fentemlített két sajátos reagensből álló keverékbe ágyazzuk be. A fentiek alapján világos, hogy az előbb 30 használt „normális atmoszféra'" kifejezés általában azt az atmoszférát jelöli, mely az acélmunkadarabot a szokásos acélgyártás rendes hőkezelési eljárásainak bármelyikében a forró kemencegázokkal való 35 közvetlen érintkezés révén veszi körül, de nincsen korlátozva valamely izzító pestnek, újrahevítő kemencének és máseffélének kemence-atmoszférájára. Hasonlóképpen mellékes az, vájjon a hő-40 kezelés az acél hőmérsékletének növelésében avagy a hőmérsékletcsökkentésben áll. Ehhez képest a találmány szerint az acél hőkezelési eljárását összefoglalóan az jellemzi, hogy a kezelést valamely alkali-45 földfém-oxiddal, pl. mészoxiddal és oly széntartalmú anyaggal, pl. kimerített karburáló keverékkel való kezelés révén módosított kemencegázok jelenlétében foganatosítjuk, mely szabad szén mellett 50 közömbös, nem-éghető anyagot a szénhez viszonyítva oly arányban tartalmaz, hogy a szenet az acéllal szemben lényegileg nem-karburálóvá teszi. Azt találtuk továbbá, hogy a legkedve•ÍE zőbb eredmények eléréséhez az alkaliföldfém-oxid a széntartalmii anyaghoz viszonyítva meghatározott arányban alkalmazandó, hasonlóképpen a szénnek is minimálisan megengedhető százalékos aránya szükséges. Nevezetesen azt találtuk, hogy 60 az alkaliföldfém-oxid oly mennyiségének alkalmazása kívánatos, mely az oxid és a széntartalmú anyag összmennyiségének legalább is 10 súlyszázalékával egyenlő és hogy az ezen széntartalmú anyagban lévő 65 szabad szén mennyisége akként választandó, hogy az legalább is 4%-a legyen a két említett reagens összes súlyának. Általában véve célszerű, ha az alkalmazott oxidmennyiség a két reagens össz- "0 mennyiségének 10—15 siilyszázaléka között, a szabad szén mennyisége pedig 4—'20 súlyszázaléka között van. Kísérleteink folyamán továbbá azt találtuk, hogy a találmány szerinti eljárás "5 előnyös hatásai még fokozhatok azáltal, hogy az acél hőkezelését a leírt módon kezelt kemenceatmoszférában, továbbá oly anyag, pl. hulladék acéllemezek („bádoglemez"-hulladékok), acéldróttekercsek vagy 80 spirálisok, vagy bármely más jellegű acélhulladék, pl. acélí'orgácsok, reszelékek, szeletek stb. jelenlétében foganatosítjuk, mely könnyen oxidálható, az alkalmazott hőmérsékletnél a hőkezelés alatt álló 85 acélra káros hatást nem fejt ki és oly alakban van, mely alkalmassá teszi arra, hogy a környező atmoszférának oly oxidálható felületet nyújtson, melynek területe ezen anyag tömegéhez viszonyítva nagy. 90 A dekarburálás és a pikkelyképződés foka az atmoszférának kitett fémfelület területével kb. arányosnak mutatkozik. Ennélfogva a területnek látszólagos megnövelése, mint a milyenről az említett jellegű 95 anyag jelenléte révén gondoskodunk, csökkenti az acélnak terület egységenként lehetséges oxidálási fokát és ennek megfelelően a dekarburálás mértékét is. E szerint tehát a találmánynak további 10 jellemző sajátsága abban van, hogy az acél hőkezelését a leírt módon kezelt atmosztférában és oly anyag, pl. az imént felsorolt anyagok jelenlétében foganatosítjuk, mely könnyen oxidálható, az alkal- IC mázott hőmérsékleten a kezelés alatt álló acélra káros hatást nem fejt ki és oly alakkal rendelkezik, mely alkalmassá teszi arra, hogy a környező atmoszférának oly oxidálható felületet nyújtson, mely- 11 nek területe az említett anyag tömegéhez képest nagy. Az acélhulladékok, forgácsok, acél dróttekercsek, spirálisok stb., valamint a mészoxid vagy más alkali, földfémoxid és a ki- 11 merített karburáló keverék vagy más széntartalmú anyag alkalmazandó menynyiségei mindig az adott eset körűimé-