95458. lajstromszámú szabadalom • Közúti váltóállító berendezés

• Megjelent 1929. évi december hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 95458. SZÁM. — Vg/1. OSZTÁLY. Közúti váltóállító berendezés. Varga Pál kőművesmester Lengyeltóti. A bejelentés napja 1927. évi január hó 17-ike. A találmány tárgya közúti váltóállítóberendezés, melynek az az előnye, hogy a váltóállításához nem kell külön személyzetet alkalmazni, hanem az állítás magá-5 ról a járműről egy lábpedál lenyomása által történik. Lényegében a találmány abban áll, hogy ia váltónak két belső csúcssínét egymáshoz kapcsoló keresztirányú (c) összelő fcötőrúd a sínek alatt az úttestbe sülyesztett aknában elhelyezett, egymással csuklósan összekötött szögemelő- és rúdáttételefe közbeiktatásával a sínek talpa fölé nyúló ós ott felfutófelületiben végződő egy 15 jobb- és egy baloldali (n) karral olymódon van összekötve, hogy a jobboldali kar lenyomásakor az összekötőrúd balirányban, ;a baloldali kar lenyomásakor pedig jobbirányban, elmozdul, továbbá, hogy a 20 jármű fenéklapján, ott, ahol a vezető állani szokott, kétoldalt egy-egy nyílás van kivágva és ezeken egy-egy rúgó hatás alatt álló, függélyes (t) állítórúd van átbújtaim, melyeknek alsó vége az (n) kar fe-25 lett fekszik, felső vége pedig a fenéklap nyílásán át a fenéklap fölé nyúlik és ott lábpedál gyanánt van kiképezve. A találmány tárgya a csatolt rajzon példaképen felvett foganatosítási alakjá-30 ban van feltüntetve és pedig az 1. ábra a berendezés a síneken futó járművel együtt keresztmetszetben a 3. ábria (C—13) vonala mentén metszve, a 2. ábra a berendezés hosszmetszete a 3. 35 ábra (A—B) vonala mentén metszve, >a 3. ábra pedig a berendezés felülnézete. A váltónál a sínek alatt az (a) akna van építve és ebben van az állítóberendezés egyik része elhelyezve, míg a berendezés 40 másik része magára a járműre van rászerelve. A váltónak két belső (b) csúcssínét (c) rúd köti. Ez a rúd a függélyes (d) rudak, révén az akna belsejében elhelyezett vízszintes (f) rúddal vtan összekötve, melynek két végéhez a (g) forgástengely- 45 lyel bíró (h, i) szögemelők (h) karjai vannak csuklósan hozzáerősítve. Az (i) karok a (j) rudakkal vannak csuklósan összekötve, ez utóbbiak pedig a csúcssín végek előtt csapágyazott (k) forgástengellyel 50 bíró (1, m) szögemelők (1) karjával vannak csuklósan összekötve. Az (m) emelőkaroknoz a függélyes helyzetű (n) karok vannak csuklósan erősítve, melyeknek felső vége ívelt (o) fel futó felület gyanánt van 55 kiképezve. Az (n) karok feletti részen az úttestbe, a sínek mellett a (p) vályúk vannak besülyesztve, melyeknek fenekén (r) nyílás van hagyva, amelyen az (o) felfutófelület behatol a vályú belsejébe. A jármű 60 (s) fenéklapján, ott, ahol a járművezető állni szokott, jobb- és baloldalt egy-egy nyílás van kivágva ós ezeken a függélyes helyzetű (t) állítórudak vannak átbújtáivá. Ezen rudakat a jármű alvázához 65 erősített (v) rúgó oly helyzetben tartja, hogy a rúd alsó vége az (o) felfutófelület felett áll, felső vége pedig az (s) feméklap nyílásán átbújik ós a (w) pedált alkotja. Amint a jármű a váltó elé érkezik, a 70 járművezető, aszerint, amint jobb- vagy balirányban akar továbbhaladni, lábával lenyomja a jobb- vaigy baloldali (w) pedált. Ekkor a (t) állítórúd a (v) rúgó ellenében lenyomódik és alsó vége nekifeik- 75 szik a,z (o) felfutófelületnek, miáltal az (n) rúd függélyesen lefelényoiinódik. Ezzel egyidejűleg elfordul az (m, 1) szögemelő a 2. ábrán (I) nyíllal jelölt irányban, a (j) kar (XI) nyíl irányában elmozdul és ha pl. 80