95421. lajstromszámú szabadalom • Vonatbiztosító berendezés

— 2 — állítják, úgy az összes szerkezeti részek kezdő helyzetükbe ismét visszatérnek. Az (e) pályaütköző a szemafor mellett, vagy pedig még helyesebben a szemafor 5 előtt akkora távolságban van elrendezve, mely elegendő ahhoz, hogy azon belül a vonat önműködően megállhasson és ilykép a szemaforon túl ne haladhasson. Az (e) pályaütközőt (f) egyensúly 10 igyekszik függélyes helyzetében megtartani. E pályaütköző a szemaforral (c) huzal és (c') huzalkorong útján (1—2. ábrák) kényszermozgású kapcsolatban áll olykóp, hogy szabadra álló szemafor mellett 15 e pályaütköző, az 1—3. ábrákon látható fekvőhelyzetet, tilosra álló szemafor mellett pedig, a 4—5. ábrákon látható állóhelyzetet foglalja el. Azonkívül a szemafor (g, h, i) huzal-20 áttétellel a másik (k) pályaütközővel is kapcsolatban áll. E kapcsolat azonban nem kényszermozgású, amennyiben a (k) pályaütközőt az elhaladó vonat hozza függélyes, tilos állásába, viszont fekvő 25 szabad állásába, a tilosra állított szemafor által hozatili vissza. E szerkezetet a, 9. ábra részletezi. A (k) pályaütköző (j) tengelyére (f) ellensúly hat (1—2. ábrák), mely e pályaütközőt állandóan függélyes 30 helyzetében igyekszik megtartani. A (j) tengelynek egyik végén (1) korong ül, amelyen lévő kerületi (m) bevágás, abba. illő (n) gátlórúddal működik egjmtt, mely az (o) pálya ütközővel áll kapcsolatban, 35 melyet viszont az (o') mozdonyütköző befolyásol. A (j) tengelyen a (h) huzal által működtetett (i) huzalkorong olykép van elrendezve, hogy annak a (j) tengelyhez illetve (k) pálya ütközőhöz képest kb. 40 90°-nyi holtjárása van. Ez igen sokféleképen érhető el. Jelen példánál a. (j) tengelyen a (p) hüvely szilárdan ül, az (i) huzalkorong pedig lazán. A (p) hüvelyen a holtjárásnak megfelelő (r) kerületi ki-45 vágás van, amelybe az (i) koronghoz szilárdan erősített (s) ütköző nyúlik. Az (s) ütköző és a (r) kivágás között annyi játék van, mint amennyi a (k) pályaütköző fekvő- és állóhelyzetének megfelel. A 9. 50 ábrán a (k) pályaütköző fekvő szabad helyzetben van feltüntetve, az (i) korong pedig a szemafor szabad állásának megfelelő helyzetet foglalja el. Ha tehát a szemafor szabad állásának megfelelően 55 vonat halad el, úgy az (o') mozdony ütköző az (o) pályaütközőt lenyomja, ami által a (n) gátlórúd az (1) korong (m) kivágásából kiemelkedik és a (k) pályaütköző a 2. és 9. ábra szerinti í'ekő helyzetéből, a 3. ábra szerint álló, tilos helyzetébe aka- 60 dálytalanul elforoghat, mivel ezt éppen az (s, r) részek közötti holtjárás, ill. játék lehetővé teszi. A (k) pályaütközők felálló, tilos helyzetében az (f) ellensúlyon kívül a (p) hü- 65 vely (t) bevágásába beugró (u) gátlókilincs is biztosítja, úgyhogy e (k) pályaütköző tilos helyzetében rögzítve van. Ha a szemafort előírásszerűen, az első vonat elhaladása után, tilosra állítják, 70 úgy a szemafor és a (k) pályaütköző közötti (g, li, i) huzaláttétel folytán, az (i) korong az óramutató járásával ellenkező értelemben el forog és vele együtt mozognak az (i) koronggal szilárdan kapcsolt 75 (v, 4) ütközőnyúlványok is. Ezeknek rendeltetése a következő: A (4) karnyúlvány az (u) rögzítőkilincsnek (5) nyúlványa alá nyúlik és ilykép az (i) korongnak elíorgása közben, az (u) kilincset megemeli; 80 illetve azt hatályon kívül helyezi. Amenynyiben tehát az (u) kilincs, a 3. ábra szerinti helyzetében, a (k) pályaütközőt, tilos állásában rögzítette volna, úgy e rögzítést a (4) kar megszünteti. 85 A (v) kar viszont a (7) csap körül kilengő (x, 6) kettős karnak, e mozgás alatt, (6) részével működik együtt és azt az óramutató járással egyező irányban lengeti ki, ami által a másik, gátlókilincsszerűen 90 kiképezett (>:.) kar a (p) hüvelynek (8) bevágásába kapcsolódik és ezáltal utóbbit és vele együtt a, (k) pályaütközőt (5. ábra) fekvő, szabad helyzetében rögzíti, úgyhogy e (k) pályaütköző az f) ellen- 95 súly hatására akkor sem emelkedhetik fel tilos helyzetéből, ha a vonat elhaladása közben, az (o') mozdonyütköző hatására, a (11) gátlórúd az (1) tárcsának (in) bevágásából kiemelkednék. io( Ha viszont a szemafor tilosra állításának időpontjában, egy előbb elhaladott vonat által, a (k) pályaütköző már tilos helyzetbe hozatott volna, úgy a szemafor tilosraállítása közben elmozgó (4) kar- ioí nyúlvány, a (k) pályaütközőt tilos állásában rögzítő (u) kilincset kikapcsolja, egyidejűleg pedig a (p) hüvely (r) bevágásával együttműködő (s) ütköző a (p) hüvelyt és vele együtt a (k) pályaütközőt fekvő, 11( szabad helyzetébe ismét visszafordítja és abban (x) kilinccsel rögzíti. Ha végül a szemafort tilos állásából ismét szabadra állítjuk, úgy vele együtt szabad állásba kerül az (e) pályaütköző és 11; az (i) korong ismét, az óramutató járásával egyező irányban, visszaforog a 2. ábra szerinti kezdő helyzetébe. Yele együtt fo-