95157. lajstromszámú szabadalom • Eljárás topographiai téreképek készítésére

ken a helyeken kilyukasztjuk. Az így készült sablont azután ráerősítjük a le rnez üvegoldalára úgy, hogy a megjelölt pontok környezetei a lyukasztások helyén 5 Ledetlenek, tehát láthatók lesznek. A lemezt, így elkészítve, behelyezzük a mintalemezkészítőbe (4. ábra), amely ve titőszerkezet és amely az (O) lencsékkel szemben 45°-os, teljes visszaverődésű (01) 10 prismával bir, ahol a fokustávolságok mindkét oldalon úgy vannak beállítva hogy pontosan azonos méretű reprodukciót adjon. A sablonnal födött (1) pozitív ról exponálandó (T) üveglemez íelvéte 15 lére szolgáló fokussík úgy van elrendezve, hogy a sablonnal ellátott főlemez konjugált középpontja ezen üveglemez fizikai közepére essék. Kifejlesztése után olyaij iényképmintalemezt kapunk, amelj' 20 színre nézve negatív, ellenben pontjainak elhelyezésére nézve pozitív. A következő lépés abban áll, hogy pl a kiigazítandó (3) számú lemez negatívját a 6. ábrabeli vetítőkészülékbe helyez 25 zük, úgy állítva azt be, hogy közepe öszszeessék az (N) lencse optikai tengelyéve] és a fölemez (cl) konjugált középpontja az (M4) keret, (M3) forgástengelyének megfelelő vonalába kerüljön, amint az a 30 6. ábrán vázlatosan fel van tüntetve, ahol (3) jelöli a negativot, (T) pedig a leír1 módon előállított mintalemezt. A kiigazító vetítőkészülék a negativnak a kellő helyzetbe való forgatására és 35 eltolására szolgáló, fel nem tüntetett szükséges berendezésekkel van ellátva, a (T) mintalemez pedig az (M10) keretben foglal helyet, amely egy (fel nem tűnte tett) üvegernyő kicserélhető felvételére 40 alkalmas. Ez az ernyő vízszintes és függélyes (x2—x2) és (y2—y2) középvonaljelzésekkel van ellátva és az üvegernyő elhajlását, forgatását és eltolását előidéző szerkezet (O)-helyzetei úgy van-45 nak beállítva, hogy a két középvonal metszéspontja összeessék a lencsetengellyel és hogy a vízszintes és függélyes vonalak az (M3) és (M2) forgástengelyekkel is összeessenek. Ebből követke 50 zik, hogy sem az egyik, sem mindkét tengely körüli forgás nem okozza a két tengely metszéspontjának eltolódását, mely metszéspont tehát mindenkor a lencseten gelyben fog feküdni, dacára annak, hogy 55 azt (O)-helyzetéből valamelyik tengely mentén eltoljuk. ' A negatív (C3—cl) repülésirányát úgy állítjuk be, hogy összessék az ernyő (x—x) vonalával, a (C3) pontot pedig úgy állítjuk be, hogy a zéróhelyzetbe hozott üveg- 60 ernyő (x—x) és (y—y) tengelyeinek metszéspontjára vetíttessék. Ezután az üvegernyőt eltávolítjuk és az előzetesen előkészített mintalemezt helyére illesztjük. Szükség esetén a mintalemezt a lencse 65 tengelye körül iorgatjuk, hogy a rajta levő (c3) és (Cl) képpontok a készülék (x—x) tengelyével összeessenek. Az (M15) paralaxis-csavar működtetésével a mintalemezen lefényképezett középpontokat a 70 negatív által reá vetített konjugált pontokon keresztül eltolhatjuk, ilymódon biztosítva, hogy repülési irányvonal a mintalemezen és a negatívon pontosan összeessék. Minthogy a paralaxisokat a repii- 75 lés vonalával párhuzamos irányokban mérjük, a (T) mintalemeznek az (x—x) tengely mentén való eltolódása fogja adni a különböző, az (M13) mikrométer (6. ábra) segélyével leolvasható paralaxi- 80 sokat. A rajz a mintalemezt oly hajlással tünteti fel, hogy az (Al, A2, A3) és (A4)-gyel jelölt fénykép- és vetített képpontok ordinátái egyenlők. A vetített (Al) pont 85 összeesik a mintalemez (Al) fényképpontjával és az (A2, A3) és (A4) fényképpontok meg fogják adni a pontos paralaxiskülönbözetet, ha azokat egymásután az (M15) gomb működtetésével fedőhely- 90 zetbe hozzuk. A (T) síknak ezt a helyzetét empirikus beállításokkal találtuk meg az előzetes síereoskopikus vizsgálat eredményei alapján. Ha megtaláltuk a helyes vetítő síkot, a mintalemezt eltávolítjuk és 95 érzékeny lemezt teszünk a helyére. A ka pott positiv azután azzal a lemezzel amelyről a mintalemezt készítettük stereoskopikus párt fog alkotni a rajta levő egész közös terület vízszintes vetületének 100 összes céljaira és rendeltetésére. A harmadik osztályhoz tartozó lemezpárok többnyire olyan lemezekből állanak, amelyek közel egyenlő mértékben hajlanak el az (x—x) tengely körül, de 105 kevéssé vagy egyáltalában nem az (y—y) tengely körül. Ezeket a lemezpárokai arról ismerjük fel. hogy ordinátáik köze] egyenlőknek, paralaxisaik pedig nagy mérvben hibásaknak bizonyulnak, mely 110 hibák jellegzetesek azáltal, hogy a repii lési vonal fölötti és alatti hibák ellenkező értelműek, vagyis más szóval, hogyha a vonal fölötti paralaxisok túlkicsinyek, • az alattiak túlnagyok és fordítva. A le 115 mezek azon oldala, amelyiken a paralaxisok túlkicsinyek az az oldal, amelynek a levetítésénél a lencse felé kell hajlania.