95157. lajstromszámú szabadalom • Eljárás topographiai téreképek készítésére

_ 4 — (Z—Z) metszésvonalára eső pontok nem szenvednek helyzetváltozást, mivel azok tényleg a vízszintes síkban feküsznek. Látható már most, hogy ha az (y—y) 5 tengelyeken a lemezek egyikének középpontja fölött és alatt fekvő pontok és ezek konjugált pontjai között a lemért paralaxisok, mely pontok szükségképen a felső és alsó szélekhez közel és a másik 10 lemez oldalszéléhez közel feküsznek, megegyeznek ezen pontok számított paralaxisaival, akkor ez a lemez igen közelítőleg vízszintesen kell hogy feküdjék, még az esetben is, hogyha a lemezpáron közös 15 más pontok paralaxisai mersze eltérnének a valódi értékektől. Az ilyen eltérések ekkor a lemezpár másik lemezének hajlott vetületsíkja által idéztetnek elő. Az (y—y) vonalon vagy ahhoz közel 20 fekvő pontok, amely vonal a 2. ábra (1) lemezén a (Cl, c3) repülési vonalat a (Cl) pontban derékszög alatt metszi, nem mozdulhattak el ebbői a hajlási vonalból, mivel ezen síknak az (v—y) tengely kö-25 rül való elhajlása nem változtatja meg helyzetüket, míg az (x—x) tengelyek körüli elhajlás ezeket a pontokat csak az (y—y) tengely mentén tolná el, fel vagy le. A repülés irányával párhuzamos 30 irányban való helyzetük tehát változatlan marad, akármilyen hajlású volt is a? (l)-száinú lemez síkja a megvilágítás ide jén. E pontok és konjugált pontjaik paralaxisai ekkor csak az esetben lehetnek 35 helyesek, hogy ha a konjugált pontok a másik lemezen valódi helyzetükben jelennek meg. Amint a 7. ábrán látható, ez csak a kép sarkaiban vagy azok közelében fekvő pontok esetében lehetséges, ha 40 annak vetülete vízszintes síkon van. Ilyniódon tehát könnyen meggyőződhetünk arról, hogy egy lemezpár egyikének vagy mindkettőjüknek vetületi síkja megközelíti-e a vízszintest. 45 Most megmagyarázzuk, hogy meghatá rozott magasságit kiemelkedő pontokkal bíró pozotívlemezpárt miként igazítunk ki és vizsgálunk meg a stereoskopban annak megállapítása végett, hogy szüksé-50 ges-e a, lemezek vetítése és milyen módon. A lemezeket úgy helyezzük el forgóasz talokon, hogy a (cl) és (c3) konjugált kö zéppontjaik a (Cl, C3) középpontokon belül kerüljenek és hogy ez a négy poní 55 pontosan egy vonalba essék. Ekkor a (G) harántszánt működtetjük, hogy a kanezek egyikének, pl. a (3)-számú lemeznek középpontja összeessék a (Jl) szemnyílás hajszálkeresztjének metszési pontjával s erre az (11) forgóasztalt ad- 60 dig forgatjuk, míg csak a (cl) konjugáll képpont a (3)-számú lemezen pontosan a (Jl) nyílás vízszintes hajszálvonalára nem kerül. Hogyha a (C3—cl) távolság túlnagy arra, hogy mindkét (C3) és (cl) 65 pontot a (G) harántszán ugyanazon beállítása mellett láthassuk, ez utóbbit anynyira eltoljuk, hogy a (cl) pont az (El) tolórendszer mezőjébe kerüljön. Miután a (3)-számú lemezt ilymódon beállítottuk 70 ugyanezeket a műveleteket ismételjük az (1) lemezzel és e célból a (Gl) szán független beállítószerkezetét működtetjük, annyira, amennyire szükséges, hogy a (c3) konjugált képpont az (1) lemezen 75 összeessék a (J) szemnyílás hajszáiké resztközepével, miután a (3) lemez (C3) közepe a (Jl) nyílás hajszálkeresztjének közepével födő helyzetbe hozatott. Ezzel véget ér a lemezbeállítás, amint az az 5 80 ábrán vázlatosan fel van tüntetve. A (H3) mikrométer mutatóját (O)-ra állítjuk és a (G) szánt eltoljuk, míg a (3) lemez (cl) pontja a, (Jl) nyílás közepén jelenik meg. Az (1) lemez (Cl) közép 85 pontja most nem fog összeesni a (J) nyílás közepével, hacsak a (cl—C3) ós (Cl— c3) távolságok a (3), ill. (1) lemezeken véletlenül meg nem egyeznek. Hogyha a lemezeket még tovább kell 90 távolítanunk egymástól, hogy (Cl)-et a (J) nyílás közepére hozzuk, akkor a terep a (Cl) helyen magasabb, mint a (C3) helyen, ha pedig a lemezeket közelítenünk kell egymáshoz ezen egyidejű összeesés 95 elérésére, akkor (Ql) mélyebb (C3)-nál. Két par ilyen konjugált képpont között' távolságkülönbözetet ezen pontok paralaxisának nevezzük, amely függvénye a (Cl—C3) alaphossznak, a képpontnak a 100 terep fölötti magasságának és az alappontok magasságkülönbözetének. Az így választott középpont relatív magasságát az ismert magasságú pontokhoz képest most megállapítjuk azáltal, hogy a 105 mikrométer mutatóját (O)-ra állítjuk, amikor a jelen példa esetében a (Cl) pontot az (1) lemezen és a (cl) pontot a (3) lemezen hozzátartozó hajszálkeresztjükkel megegyezésre hozzuk. Ezután a ha- 110 rántszánokat ós a (Gl) szánt működtetjük mindaddig, míg csak a (cl) és (Cl) pon tokhoz legközelebb fekvő, ismert magas ságú pont össze nem esik ezekkel a hajszálkeresztekkel. A mikrométer leolva 115 sása ekkor ezen pont és a (C) közép közötti paralaxist fogja megadni. Hogyha ez pozitív paralaxis, akkor (C) alacsö-