95157. lajstromszámú szabadalom • Eljárás topographiai téreképek készítésére

nyabb a kérdéses pontnál, ínég pedig a paraiaxisnak megfelelő értékkel, ha pe dig a mikrométer leolvasása negatív, ak­kor a (Cl) középpont magasabb az ismer? 5 magasságú pontnál, még pedig a talál: paralaxiskülönbözetnek megfelelő érték­kel. Ezután azon a lemezen, amelynek saját középpontja alacsonyabb a konjugált kő zéppontnál, közvetlen méréssel meghata-10 i'ozzuk ezen két pont közötti távolságot és ezen távolság alapján előre elkészített pa­ralaxistabellán leolvassuk mennyit tesz ki a paralaxiskülönbözet a különböző ki­emelkedő pontokra nézve, amelyek ma-15 gassága a terepen megméretett. Az (F) és (G) harántszánokat és a (Grl) szánt ad­dig működtetjük, amíg csak a kiemelkedő pontok legalacsonyabbika, mondjuk pél­dául (Al) a 2. ábrán, mindegyik lemezen 20 össze nem esik a hajszálkereszt függélyes vonalával és ebben a helyzetben a mikro­métermutatót most (O)-ra állítjuk. Ts­gyük fel, hogy az alaphossz 2.5 hüvelyk, hogy (Cl) az alacsonyabbik középpont és 25 hogy az (Al, A2, A3, A4) pontok magas­ságai 157, 171, 213, ill. 165 láb a (Cl) kö­zéppont magassága fölött. A paralaxis­tabella szerint az ezen magasságoknak megtelelő paralaxisok .081", .089", .111" és 30 .085". Következésikép, ha a mutatót 0-ra ál­lítjuk, amikor a lemezek a leírt módon be­állíttattak, az (A2, A3) és (A4) pontoík ós konjugált pontjaik .008", .030" és .004" érté­keikkel távolabb kell lenniök, mint az (Al) 35 pontok. Minthogy továbbá vízszintes sí­kokon a kúpvetület törvénye szerint az összes konjugált pontok távolságainak a képek középpontjait összekötő vonalakon, vagyis a (Cl—c3) és (C3—cl) vonalakon 40 mérve, minden egyes képen meg kell egyezniök, azért (Al)-nek a (Cl—c3) vo­nal fölötti magasságnak egyenlőnek kell lennie (Al)-nek a (C3—cl) vonal fölötti magassággal. Az (F) és (G) harántszámok 45 eltolásával bármily kívánt pontot a haj­szálkereszt vízszintes vonalára hozhatunk és hogy ha a konjugált pont ekkor ugyan­csak a vízszintes vonalon van, akkor az ilyen pontok ordinátái megegyeznek. Ha 50 eltérnek, akkor a különbségek mérvét és irányát megjegyezzük, de nem mérjük meg. A (Cl, C3) középvonaltól lehetőleg távolfekvő pontok ordinátáinak eltérése jellemző azon síkok relatív helyzetér?, 55 amelyekre mindegyik kép vetíttetett és további adatot szolgáltat az (Al, A2, A3, A4) pontoknak a lemezeken mért parala­xisainak megegyezése, vagy meg nem egyezése, amint az a tabellákból kitűnik. Az eljárás már most empirikus kiigazí- 60 tásban áll, támaszkodva az egyes lemez­párok fenti előzetes vizsgálata folyamán kiderített viszonyokra. Ezen vizsgálatok eredményei lehetővé teszik, hogy az egyes lemezpárokat há- 65 rom os/J,,ily valamelyikébe besorozzuk: t. i. vagy mindkét lemez vetületi síkja kö­zel vízszintes; vagy a lemezek egyike kö­zelítőleg vízszintes vetületű, a másik nem, vagy pedig mindkét lemez vetületi- 70 síkja közelítőleg nem vízszintes. Az eljá­rás további folyamán módot találunk: az egyes osztályokkal bővebben foglalkozni, amennyiben a hibásnak talált lemeznega­tívokat használlia tónak talált mintale- 75 mezekre vetítjük, úgyhogy ezáltal oly le­mezpárokat állítunk elő, amelyeknek egész közös területe egyenlő ordinátákat és az ismert magassági pontokhoz helyes paralaxisokat fog mutatni. Az ilyen le- 80 mezpároknak, ezen területet illetőleg, igen meg kell közelíteniük a vízszintes ve­tületekét, mivel csakis vízszintes vetüle­tek elégíthetik ki egyidejűleg mindkőt feltételt. ; 85 Mielőtt a lemezpárokat az előzetes meg­vizsgálás után kivesszük a stereoskopból, ezt a készüléket még felhasználjuk a le­mezpár mindegyik lemeze konjugált kö­zéppontjainak teljes pontossággal való 90 megállapítására ós megjelölésére. Gyak­ran előfordul, hogy a lemez középpontja erdőre, tóra, folyóra vagy mezőre esik, úgyhogy egyszerű szemlélettel nem álla­pítható meg a megfelelő képpont a szom- 95 szédos lemezen. Ebben és minden más esetben a stereoskop módot nyújt a kon­jugált pont pontos megállapításához. Ezt elérjük azáltal, hogy először is a (Cl—c3) és (cl—C3) vonalakhoz közelfekvő pontok ioo ordinátái révén megbizonyosodunk arról, hogy a lemezek tökéletesen egyirányban feküsznek. Ha már most (C3) egy fa ko­ronájára esik, akkor az (1) lemezt any­nyira eltávolítjuk a (3) lemeztől, hogy a 105 stereosikopikus képen a hajszálkereszt a fakorona középpontját (c3)-ban érinteni látszik. Ha az (1) lemez túlközel van a (3) lemezhez, akkor a hajszálkereszt a fa csúcsa alatt látszik, ha pedig a lemezek no túltávol vannak, a hajszálkereszt úgy tűnik fel, mintha a fa csúcsa felett a leve­gőben lebegne és csakis a kellő távolság pontjában látszik a hajszálkereszt vele érintkezésben. A hajszálkereszt a (J) 115 nyíláson nézve most pontosan a konju gált (c3) pontban van s ekkor ezt a pontot az (1) lemezen beretvaélű késsel megjelöl-

Next

/
Oldalképek
Tartalom