95157. lajstromszámú szabadalom • Eljárás topographiai téreképek készítésére

- 3 — zítve. (H2) kontaktuskar az állítható (H) alzaton és (H3) szamlapos mikrométer, amelyeken a beállítás mérve pontosan le­olvasható. (I, II) forgóasztalok, amelye-5 ken a megvizsgálandó lemezek megerő­síttetnek. (J) és (Jl) a stereoskop be­néző szemnyílásai, amelyek derékszög alatt álló (J2, J3) hajszálkeresztekkel vannak felszerelve. (K, K) a lencserend-10 szert, (L, Ll, L2, L3) pedig prizmarend­szert jelölnek a szemnyílásokon megfigye­lendő képek visszafordítására. A 6. ábrán (M) jelöli a kiigazítószerke­zet talplemezét, amely az (M2) csap körül 15 forduló (Ml) keretet tartja. E keret de­rékszög alatt álló (M3) csapjai körül fo­rog az (M4) keret, amelynek függélyes (M5) vezetékeiben az (M6) keret tolható el. Ennek vízszintes (M7) vezetékeiben jár 20 az (M8) keret, amelynek felső széle (M9) fogasrúddal van ellátva és amely az (M'10) forgóasztalt hordja. (MII) az (M8) kereten megerősített kar, amely a mu­tatólapos (M13) mikrométert működtető 25 (M12) érintkező csavart hordja. (M14) az (M8) kereten foroghatóan ágyazott, az (M9) fogasrúddal kapcsolódó és (M15) gombbal működtethető fogaskerék. (N) a készülék vetítő lencséje, amely készülék 30 a (3)-mal jelzett negatív tartására és be­állítására szolgáló szerkezettel is el van látva s amely általában hasonló a már le­írt szerkezettel azzal az eltéréssel, hogy a negatív szög alatti beállítására szolgáló 35 berendezés hiányzik. Ennek a szerkezet­nek a részletes feltüntetése tehát nyílván mel lőzhető. A 4. ábrán (O) jelöli a lencsét és (Ol) a teljes visszaverődésű prizmát, (1) jelöli a 40 por-itív lemezt, (T) pedig a mintalemezt, amely erről a pozitívról készül. A 3. ábrán (P, Pl) stb. az (1) lemez azon részeit jelölik, amelyek a sablonpapír rá­heivezésekor fedetlenek maradnak és en-45 nek következtében a (T) mintalemezen lat hat ók lesznek. Az tv járás első lépése abban áll, hogy megfelelő légi fényképezőkészülékkel ne­gatívsorozatot készítünk, előnyösen úgy 50 szabályozván az egvmást követő megvi­lágítások időközét, hogy mindegyik kép a másodkövetkező kép középpontjának megfelelő pontot tartalmaz. Az 1. ábra egy ily sorozat négy kópét mutatja, ahol 55 látható, hogy a harmadik kép közepe még beleesik az első kép keretébe, a ne­gyedik kép közepe a második kép kere­tébe és így tovább. Ilymódon a légi út egész hosszán a ké­pek folytonos sorozatát kapjuk, amelyek 60 a további kezeléshez alkalmasak. Ezután a negatívekről kontaktlenyoma­tokat készítünk papíron és üvegpozitíve­ket vetítés útján. Az üvegpozitíveket, amelyeket az alábbiakban egyszerűen po- 65 zitíveknek fogunk nevezni, ekkor páron­ként megvizsgáljuk olyképen, hogy azo­kat üvegasztalon egymásmellé fektetjük és alulról megvilágítva először is mind­egyik pozitívon íronkörző segélyével meg- 701 jelöljük a hozzátartozó lemez konjugált középpontjának hozzávetőleges helyzetét, s azután kiválasztunk előnyösen, négy szembetűnő és könnyen identifikálható képpontot, amelyek mind a két képen elő- 75 fordulnak és lehetőleg rajta vagy közel feküsznek az (y—v) és (yl—yl) vonalak­hoz. amelyek az egyes lemezek közép- es konjugált középpontján, ezen középpon tokát összekötő vonalakra derékszög alatt 80 haladnak keresztül, amint a 2. ábrán lát­ható. Ezeket az (Al, A2) stb. pontokat az­után megjelöljük a papírlenyomatokon, amelyek arra szolgálnak, hogy az így ki­választott pontok magasságát meghata- 85 rozhassuk. A kiválasztott pontok magas­ságmeghatározása az eljárásnak igen fontos ismérve. Ezen pontok relatív magasságának is­merete egybevetve a külön nézőpontból 90 előállított kúpprojekciók egy sajátságá­val lehetővé teszi, hogy egyszerű vizsgá­latoknak vessük alá az egyes lemezeket az 5. ábrabeli stereoskop segélyével, amely az eljárás egyes részeinek foganatosítá- 95 sára szolgál. E vizsgálatokkal felderíthet­jük, vájjon valamely pozitív vízszintes vetülete-e az illető képnek, vagy sem és ha nem, milyen közelítő mérvben és me­lyik irányban tér el az ilyen lemez a íoo vízszintestől. Megfigyelve a 7. ábrát, amelyen a (P) lemez vízszintes, a (pl) pedig szög alatt áll, látjuk, hogy miként helyeződnek át a képpontok a vetületsík hajlása folytán. 105 Mivel az őszes pontok a közös (O) csúcs­ból kiinduló és következéskép ettől a nézőponttól a vetítősík felé divergáló (01, 02, 03, 04) stb. sugarakból képeztettek, az (02. 04) képpontok a hajlott (Pl) sík 110 azon oldalán, amely magasabb a vízszin­tes síknál, távolabbnak látszanak, mint az (02, 04) sugaraknak a vízszintes (P) síkkal való metszése által képezett (02, p). Az ellenkező áll az (02, pl) és (03, pl) 115 képpontokra nézve a hajlott (pl) sík azon oldalán, amely alacsonyabb a vízszintes síknál. A vízszintes és hajlott síkok 95157

Next

/
Oldalképek
Tartalom