94945. lajstromszámú szabadalom • Eljárás különösen aromás szénhidrogének előállítására

felhígítva vezethetjük el a kontaktus felett. Azt találtuk, hogy a hidrogén jelenléte a dehidrálásra nemcsak hogy nincs káros hatással, sőt ellenkezőleg, 5 meggátolja nagymolekulás vegyületek képződését, melyek a kontaktusmassza hatékonyságát, továbbá a. termelési hányadot és a teljesítményt lassankint csök kent-ik. Előnyösen 300° feletti, pl. 450— 10 600° hőmérsékleteken dolgozunk, közönséges vagy magasabb nyomás alatt. Azt taialtuk továbbá, hogy nyomás alatt és hidrogén hozagos adagolása vagy dehidráló kuntaktusmasszák egyidejű 15 használata mellett dolgozva, szénféleségekből, kátrányokból, ásványolajokból szurkokból, aszfaltokból, gyantákból, bituminozus anyagokból, valamint ezeknek lepárlási vagy átalakulási termékeiből 20 és maradékaiból és máseffélékből közvetlenül is olyan termékekhez juthatunk, melyek lényegükben aromás, telítetlen alifás és hidroaromás szénhidrogénekből állnak és motorhajtóanyagul való alkal 25 mazásuknál ugyancsak nem kopognak. A reakciót ebben az esetben úgy kell vezetni, hogy főképen vagy részben hidrogénnel nem telített, 200° alatti forráspontú szénhidrogének álljanak elő. Ez a munkamód 30 különösen bitumen dús barnaszeneknél ős sok petroleumféleségnél célszerű. Ezek bitumenben szegény barnaszenekkel vagy kőszenekkel keverten is alkalmazhatók. Az e célra alkalmas kontaktusanyagok 35 közül megemlítjük pl. az aluminiumhidroxidot, bauxitot, égerfaszenet, magában vagy foszforsavval impregnálva, a természetes floridaföldet, csont,szenet, magnéziát- 1% ruthéniumkloridtartalommal, 40 továbbá rézoxidot vasoxiddal, ezüstszilikátot, réz-cink-szilikátot, vasoxidot vanadmoxiddal és a 2. és 3. csoport oxidjaival, titansavat, tonzilt (melyet mangánoxidulnalt neveznek); ezenkívül megemlíten-45 dők még pl. a 2. csoport fémjeinek oxidjai, ú. m. a berilliumoxid, magnéziumoxid, kalciumoxid, végül a ceroxid, kovasav, kovaföld, stb. Az áramlási sebességnek a kiindulási anyagra való tekintettel 50 végzett szabályozása útján bizonyos telítési fokozatokat tarthatunk be. Ha tetszésszerinti eredetű alifás vagy hidroaromás szénhidrogénekből, különösen a fentebb említett krakkolási ós nyo-55 más alatti hidrálási termékekből főrészükben aromás szénhidrogéneket, ú. m. benzolt, naftalint, antracént, fenantréni stb. akarunk kapni, úgy a legjobban a következőkben ismertetett módon járunk el. A kiindulási anyagokat hidrogén vagy QO hidrogént leadó gázok feleslegével kezeljük, nyomás, célszerűen magas nyomás alatt, 500° feletti hőmérsékleten, körfolyamatban, a dehidráló katalizátorok jelenlétében és gondoskodunk arról, hogy a 65 képződött gázalakú szénhidrogének a körfolyamatban levő gázból állandóan eltávolíttassanak, pl. benzinnel vagy magával a termékkel való mosás útján. Hidrogénfelesleg alkalmazása a nem ?o kívánatos bomlások meggátlására itt igen fontos és a felesleg nagysága befolyással lehet bizonyos aromás vegyületek képződésére. így pl. általában igen nagy térfogat szerinti hidrogén feleslegnél túl- 75 nyomóan benzol áll elő, míg kisebb felesleg a naftalin képződését mozdítja elő. Az aromás termék mineműségére ezen kívül befolyással van a kontaktusanyag összetétele, az, áramlási sebesség és a hő- 80 mérséklet, A hőmérsékletre vonatkozólag figyelembe veendő, hogy ne menjünk magasabbra, mint amennyire szükséges, mert különben növekszik a gázképződés ve 85 szélye. Nem előnyösek a túlalacsouy hőmérsékletek sem. Bizonyr

os körülmények között ajánlatos a kiindulási anyagokból a jelen munkamóddal előbb magasabbrendű aromás szénhidrogéneket elöúllí- 90 tani, kisebb-nagyobb tisztaságban és azután ezekből az alacsonyabb aromás szénhidrogéneket. Az eljárásnál gondoskodnunk kell arról, hogy a készülék, ill. annak azon 95 részei, melyek a forró, pl. 400—500° feletti orgános reakcióanyagokkal érintkezésbe jönnek, mentesek legyenek olyan anyagoktól, melyek szénkiváláshoz vagv me tánképződéshez vezetnek, pl. szabad vas- 10c tói vagy nikkeltől. Célszerűen erősen ötvözött acélokat alkalmazunk, pl. a Kruppféle V2

A vagy WT2

-acélt vagy krómnikkelacélokat, különösen szénben szegényeket, amilyen a vákuumban megolvasztott 10= Ileraeus-féle B-krómnikkel vagy pedig kobaltötvözeteket, vagy pedig amennyire a hőmérséklet megengedi, alumíniumot. Ha kénmentes kiindulási anyagok kerülnek feldolgozásra, rézből, vagy egyéb uc ehhez hasonlóan viselkedő anyagból, pl. ezüstből való készülék is használható. Az esetleg alkalmazott katalizátorokat is úgy kell megválasztani, hogy azok az alkalmazott magas hőmérsékleten ne segítsék llf elő koksz, korom és metán képződését. Mindezek ellenére természetszerűen a reakcióval gázalakú szénhidrogének bizo-