94807. lajstromszámú szabadalom • Vészfékező és jlezőberendezés személyszállító gépkocsikhoz

— 3 — lis, azaz a (4) fékemelő segélyével való működtetésekor csak az (5) féktengely forog el szabadon a vészfékezőberendezés (13) emelőkarjának agyában. Világosan lát-5 ható ebből, hogy mindkét fékezőberende'/és egymástól teljesen függetlenül működtethető. A leírt vészfékezőberendezést mármost a szükség beálltakor egy a kocsi belsejé-10 ben, az utasok kezeügyében forgathatóan ágyazott (22) emelő segélyével lehet kikapcsolni, illetőleg működésbe hozni. Erre a célra a (22) emelő forgási tengelyén ülő (23) kar a (14) tolórúd szögemelőalakú 15 (15) reteszemelőjének szabad karjával, egy (24) vonórúd útján kapcsolatban áll. A (22) emelő maga rendszerint egy felszakítható zár segélyével jogosulatlan működtetés ellen nyugalmi helyzetében 20 biztosítva van. Ha veszély esetén a (22) emelőt ezen zár felszakítása mellett az 1. ábrán pontozott vonalakkal rajzolt helyzetébe forgatjuk, akkor a (15) reteszemelő a (23) kar és (24) vonórúd útján a ponto-25 zott vonalakkal rajzolt helyzetébe forog és a (14) tolórúd végét szabaddá teszi, mire ez a fentismertetett módon a (16) rúgó hatása alatt a (19) bütykös kerékkel kapcsolatba jön és a fékeket megszakítá-30 sokkal mindaddig működteti, amíg a kocsi megáll. A leírt vészfékezőberendezés ezzel egyidejűleg működésbe jövő vészjelzők és egy a kocsimótort is megállító berendezés vannak összekötve. A 35 vészjelzők hallható ós látható jelzőkből állanak, melyek a vészfék kikapcsolásakor a (22) emelő közvetítésével egy (25) elektromos akkumulátornak vagy galvántelepnek áramkörébe iktattatnak be, míg 40 a kocsimótort megállító berendezés egy a mótor elektromos gyűjtővezetékébe beiktatott kontaktusszerkezetből áll, melyet a (22) emelő segélyével meg lehet szakítani. A hallható vészjelző pl. egy (26) elektro-45 mos szirénából, a látható pedig pl. egy sTíínes (27) elektromos lámpából áll. Mindkettő a (25) áramforrás áramkörébe egymással párhuzamosan van bekapcsolva. Az áramforrásból kivezető egyik veze-50 tékág a (22) emelő forgási tengelyén ülő (28) kommutátortárcsán csúszó (29, 30) kontaktusoknál meg van szakítva. Két további, (31) és (32) kontaktus, melyek szintén a (28) kommutátortárcsán csúsz-55 nak, a kocsimótor (33) gyűjtővezetékéhez van kapcsolva. A (28) kommutátortárcsának (34) kontaktuslemeze van, mely a (22) emelő nyugalmi helyzetében, a (31, 32) kontaktusokat zárva tartja és ezzel a mótorban a gyújtást fenntartja. A másik 60 két, (29) és (30) kontaktus ellenben a (28) kommutátortárcsának elszigetelt részére fekszik és ezzel a (26, 27) vészjelzőket kiiktatva tartja. Ha most a (22) vészfékemelőt, a vészfék kikapcsolása céljából, a 65 nyíl irányában, a pontozott vonalakkal feltüntetett helyzetébe forgatjuk, akkor azzal együtt a (28) kommutátortárcsa is el forog, ennek (34) kontaktuslemeze tehát elhagyja a (31, 32) kontaktusokat, tehát 70 megszakítja a kocsimótor (33) gyújtó áramkörét és ezzel ezt a motort megállítja, mire a (34) kontaktuslemez a (29, 30) kontaktusokhoz jut, melyeket tehát zár és ezzel a két (26) és (27) vészjelzőt a 75 (25) áramforrás áramkörébe beiktatja és ezzel működésbe hozza. A (27) vészlámpa, célszerűen, egy (35) szekrényben vagy más burkolatban, egy (36) tengely körül forgathatóan van ágyazva, úgyhogy 80 rendszerint láthatatlanul el van rejtve ebben a burkolatban, beiktatásakor illetőleg működtetésekor azonban egyúttal ki is forog ebből a burkolatból és csak ezzel válik láthatóvá. Erre a célra egy, a (27) 85 vészlámpa (36) forgási tengelyén ülő (37) kar, egy (38) rúd segélyével, a (22) vészfékemelő forgási tengelyének egy második, (39) karjával van kapcsolva, inely a (22) vészfékemelő működtetésekor, a (27) 90 lámpát lefelé kiforgatja a (35) burkolatból ós ezzel láthatóvá teszi. A kocsimótor gyűjtővezetékének megszakításával, mely vészfékezőberendezésnek a (22) emelő segélyével való kikap- 95 csolásával egyidejűleg megy végbe és a motornak ezzel előidézett megállításával a vészfékezőberendezésnek nagymértékű támogatásával is elérjük, minthogy a motort most a még forgó hátsó kocsikerekek 100 hajtják és így a mótor, a súrlódás és a lolytonos kompresszió következtében, maga is igen nagy mértékben fékezően hat a kocsira. A (14) tolórúd, célszerűen, úgy van kiképezve, hogy az általa gya- 105 korolt, egymásután következő, a íékeket működtető (a íéktuskókat meghúzó) lökések nem kemények, hanem puhán, rugalmasan hatnak, hogy a töréseket elkerüljük és másrészt, hogy ezek a lökések no folytonosan erősbödnek. Az előbbit a (14) tolórúdba egy (40) ütközőrúgó beiktatásával érjük el, amint ez a 4. ábrán fel van tüntetve, az utóbbit pedig azáltal, hogy az (5) féktengelynek a (14) tolórúd által 115 működtetett (13) emelőkarja löketét, ezen