94807. lajstromszámú szabadalom • Vészfékező és jlezőberendezés személyszállító gépkocsikhoz

jelzőberendezés vastag" vonalakkal van felrajzolva. Az először említett fékezőberendezés, mint az 1. és 2. ábrán látható, az ismert (1) mellsőkerékfékekből, (2) 5 hátsókerékfékekből, a (3) mellső i'éktengelyen ülő (4) kocsivezetői fékemelőből, l5) hátsó féktengelyből és e két, (3) és (5) íóktengelj't egymással összekötő (6) vonórúdból áll, mely a (3) és (5) íéktengelynek 10 (7) és (8) í'ékkarjaihoz csatlakozik. A (3) mellső féktengely két rajta ülő (9) kar és (10) vonórúd útján, az (1) mellsőkeréklékekkel, az (5) hátsó féktengely pedig a rajta ülő (11) emelők és (12) vonórudak 15 útján, a (2) hátsókerékfékekkel áll kapcsolatban. A (4) fékem el írnek az (a) nyíl i rányában való elmozgatásával tehát a leírt berendezés folytán valamennyi féket egyidejűleg meg lehet húzni. Ha most 20 eleresztjük a (4) fékemelőt, akkor, mint ismeretes, a (3) és (5) tengely, úgyszintén a (4) emelő maga, a fékeket megoldó rúgok segélyével, a (10, 12) és (6) vonórudak közvetítésével újból visszatér nyugalmi. 25 helyzetébe, amely körülményt az alább ismertetett vészfékezőberendezésnél értékesítettük. A találmány egyik részét képező vészfékezőberendezés tulajdonképpen a fent vázolt ismert i'ékezőberende-30 zést működtető, második, de önműködő berendezés, mely úgy van kiképezve, hogy rendszerűit nyugalmi helyzetében KKiik az utas által kikapcsolható záró ^terkezet segélyével állandóan rögzítve 85 vau, úgyhogy ebben a helyzetében sem a lékeknek a kocsivezető által való rendes működtetéséi nem beiolyásolhatja, sem megfordítva maga nem beí'olyásoltatik amaz által, míg ellenben ha ezen nyu-40 ;:

':ümi helyzetéből ki van kapcsolva, működésbe jön és tekintet nélkül a (4) kocsivezetői fékem elő elreteszelt helyzetére, az égisz fékezőberen dezést önműködően működésnek indítja, 45 IDz a vószJékezőberendezés lényegében egy a (3) vagy (5), itt pl. az utóbbi féktengelyen ülő (13) emelőkarból áll, melyik ea egy (14) tolórítd van csuklósan kapcsolva; utóbbinak szabad végét, a riyu-50 icaimi helyzetbeu egy (15) reteszemelő, a (l-l) tolómdat lefelé forgatni törekvő (16) rí! 'tó hatása ellenében magasan tartja és eV. ben a helyzetben rögzíti. Egy a (13) emelőkart és ezzel a (14) tolórudat is a 55 H")) rpteszernelő felé húzó (13') rúgó biztosítja a (14) tolórudat ebben az elrete; ; i 1 helyzetben. Ezen, a (17) kengyelben íiiggélyesen vezetett (14) tolórúdnak szabad vége előtt egy (18) orra van, mely akkor, ha a (15) reteszemelőt kikapcsol- 6i ;iuk és a (14) tolórudat a (16) rúgó lefelé forgatja (lásd az 1. ábrán a pontozott vonalokkal rajzolt tolórudhelyzetet), egy a hátsókeréktengelyen felékelt (19) bütykös kerékkel jön kapcsolatba, amiátal a (13') 6; rúgó hatása alatt hátrafelé szorított (14) tolórúd ide-odajáró mozgásnak indul és így a (13) emelőkar útján a fékeket megszakításokkal mindaddig működteti, amíg a kocsi megáll. Természetesen a (14) toló- 7( rúd ezen ide-odamenő mozgása tetszőleges más módon a kocsinak valamely más mozgásban tartott szervétől vagy periig külön elektro- vagy rúgós motortól is levezethető anélkül, hogy ez a találmány 7i lényegét érintené. Hogy mármost a fékeknek ezen megszakításokkal való működtetését a folytonosan elreteszelt (14) kocsi vezetői fékemelőtől és az ezzel kapcsolatban álló (6, 7, 8) áttételtől függetle- sc nül lehetővé tegyük, a (4) fékemelő és az (f>) íékíengelynek ezáltal befolyásolt (8) emelőkarja. valamint a (13) emelőkar oiVíiii aggyal van kiképezve, melyben a (3) és (5) féktengely a (b) r.yil irányával 85 ellentétesen (3. ábra), mely irányban azokat a (6) én (10—10). illetőleg a (12—12) rudazatok útján a fékeket megoldó rúgók forgatni igyekszenek, szabadon elforgathatnak anélkül, hogy az illető emolőkaro- 9C kai is magukkal vinnék, míg viszont s\ (4, 8) vagy (13) emolőkarok, ezen (b) ny.il irányával ellentétesen elforgatva, a (3) és (5) íéktengelyt magukkal viszik és ezzel a lékeket működtetik (meghúzzák). E 95 célra a legegyszerűbb módon a (4, 8) és < 13) emelők agya, mint a 3. ábrán látható, t; íorgási irányban haladó (20) hosszhasííékkal van ellátva, melybe egy (3), illetőleg (5) féktengelyen megerősített (21) 10 menesztőesap nyúlik be, mely utóbbi a iékten eelyeknek a (b) uyil irányában működő íosrüUsésre folytán a hozzátartozó (20) hasítéknak állandóan a feszültség irányában elül lévő végéhez támasz- 10; korlik. A (3) és (5) féktengely továbbá még a (7) és (8) karjával ellentétes irányú, merev (7') és (8) karral is van ellátva, mely két kart egy (6') vonórúd köti egymással össze. Ez a (6', 7', 8') kapcsolat u( a (13) emelőkar által megindított fékező mozgásnak a (3) féktengelyre való átvitelére szolgál, amikor is utóbbi a rögzített (4) kocsivezetői fékemelő agyában, az (5) féktengely pedig a (8) fékemelő agyában n; szabadon el forog, míg a fékeknek normá-