94746. lajstromszámú szabadalom • Önműködő sebességváltómű
— 2 — áttételi gépalkatrész teljesen ki van kapcsolva, tehát a meghajtás minden erőveszteség nélkül mehet végbe. Ezl azáltal érjük el, hpgy a lendítő tö-5 meg mpzgását egy oly tolattyú révén viszszük ál a liajiandó tengely szakaszos mozgatására, amely tolaityúnak vezetéke nem mereven, hanem oldhatóan van rögzítve és forgathatóan vau ágyazva; ilvkép a ve-10 zeték rögzítésének megszüntetése után maga is részt vehet a lendítő tömeg és hajtótengelv forgó mozgásában, s ennek következtében a rajta vezeteti tolattyú is most már nem szakaszosan, hanem folv-15 Ionos menetben fogja az erőt a hajtandó tengelyre átvinni. A hajtandó tengely szakaszos mozgatására tetszőleges kilincsműszerű szerkezet szolgálhat, amely csak egy értelemben kap-20 csolódva hat, vagyis egyik irányú mozgásnál kapcsolódik és erőt visz át, míg az ellenkező irányú mozgatásnál nem kapcsolódik. vagyis üresen jár. A példaképen bemutatandó kivitelhez oly hajtószerkeze-25 tel választattunk, amely egy fogaskerék kerületén vezeteti, közös keretben ágyazott oly kerékpárból áll, melynek egyik kereke kerületi irányban eltolható anynvira, hogv kikapcsolódik a másik kerék-30 bői, úgyhogy a kerékpárnak bizonyos értelemben való mozgatásnál a kerekei szabadon gördülhetnek a hajtandó fogaskerék kerületén, míg az ellenkezű értelmű mozgatásnál az említeti eltolható kerék öiimíí-35 ködően kapcsolatba jön a kerékpár másik kerekével, ss ennélfogva mindkettő forgásában gátollatván, merev kapcsolat létesül közöttük és a hajlandó kerék közöli. A mellékelt rajz szolgáljon a találmány 40 lényegének közelebbi megvilágítására. Az 1. ábra a készülék egy egyszerű kiviteli alaívjanak vázlatos oldalnézete, a 2. ábra pedig annak liomloknézete. a 3. ábra a tolattyúvez,eleket rögzítő, ill. 45 fékező szerkezetnek egy másik kiviteli alakját mutatja, míg a 1. ábrán a fékezőszerkezet önműködő kikapcsolásának egy más megoldása látható. Az (1) hajtótengelv, amely maga a mő-50 tortengely is lehet, egyirányban fekszik a meghajtandó (2) tengellyel, amely a megfelelően átalakított mozgási energiái a járműkerekekre vis'/.i át. Az (1; hajtótengelv végén a (3) és (3") lartórudak fog-55 lalnak helyet, amelyek a lendítő tömegek gyanánt szolgáló (4'i súlyokat hordják; ezek az (5) karok útján csuklósan vannak a (3) rúdon vezetett (0) hüvelyekhez kapcsolva, úgyhogy az (1 tengely forgása alkalmával a röperő hatása alatt a ten- © gelyhez képest kisebb-nagyobb mértékben kilendülnek. Az (1) és (2) tengelyek közölt, még pedig a (2) tengely végén lazán ágyazva, a rúdalakú (7) tolattyúvezeték foglal he- 6. Ivet, amelyen két (8) tolattyú vagy csúszka vezettetik. Ezek egyrészt a (9, 10) csatlórudak révén a (1) lendílősúlyok egyikéhez, másrészt a (11, 12) csatlórudak útján egy-egy, a (2) tengelyen lazán ágyazott n (13), ill. (14) hajtókarhpz vannak kapcsolva, mely hajlókarok végein a (15) és (16' keretekben ágyazott liajtéjkerékpárok foglalnak helyei .amelyek a (2) tengelyre Jólékelt (17) fogaskerékkel kapcsolódnak. 7i Az említett kerékpárok egyik kerekének ágyazása eltolható, úgyhogy a (13) karnak a jelz,ett nyíl irányában való elmozgatásakor a (15; keret kerekei egymással kapcsolatba jönnek, tehát nem gördülhetvén, 8( elforgatják a (17) fogaskereket, míg a (14) karon lévő (16) keretnek ugyanekkor bekövetkező nyíiirányú elforgatásánál a kerékpár kerekei önműködően kikapcsolódnak egymásból és szabadon gördülhetnek 8! a (17) kerék kerületén. lukiig a készülék működése könnyen követhető: Az (1) tengelyíorgatásakor körülfutó (4) lendítő tömegek egyike fprgattyúként mozgatja a vele kapcsolt (8i tolattyú- 9( kai, még pedig a kilengés mérvének megfelelő lökelhosszal. A (8) tolaltyúk azután mozgásukat löketük arányában közlik a (13, 11) karokkal, amelyek viszont hajtókerékpárjaik révén elforgatják a (17) fo- 9í gaskerekel és vele a (2) tengelyt, még pedig a felfelé menő löketnél a jobboldali (13 kar 'működik, míg a baloldali (l-l) kar ürcs; en jár, ellenben a lefelé irányuló löketnél a (i-l) kar hal és a (13) kar jár u üresen. Nyilvánvaló tehát, h( ogv a mótor fordulatszámának növekedése esetén a (4) súlyok jobban kilendülnek, vagyis nagyobb íorgattyúkarral hajtják a (8) tolattyúkat. te Ezeknek lökethossza tehát növekedvén — amennyiben feltételezzük, hogy a terhelés nem változott - - nagyobb mozgást fognak közölni a (13, Ili karokkal is, ami viszont nagyobb szögelfordulást is eredményez u minden löketnél a (17) kerék tengelyén. Ily kép folytatólagosan és minden megszakítás nélkül vállozik az (1) és (2) tengelyek közötti áttételi viszony, a mindenkori ha jtóerő és végzendő munka (terhelés) arányá- n han. Egy bizonyos meghatározott terhelésnél tehát a hajtóierő növelésével (amenynyihen pL a motornak több g'ázl adunk) az
