94464. lajstromszámú szabadalom • Gép kövező kövek vagy effélék lesulykolására

Megjelent 1930. évi január hó 15-én. ___ MAGYAR KIRÁLYI S^Hft SZABADALMI BIRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 94464. SZÁM. — VlII/i. OSZTÁLY. Gép kövezőkövek vagy effélék lesúlykolására. Carlsson Ernst Hjalmar mérnök Oskarshamn (Svédország): A bejelentés napja 1927. évi április hó 13 ika. Svédországi elsőbbsége 1926. évi augusztus hó 28-ika. A találmány kövezőkövek vagy effélék sulykolására szolgáló oly gépre vonatkozik, melynek fel- és lemozgatható verőkosa (rendszerint szíj vagy efféle alakjá-5 ban kiképezett) emelőszerv útján ide-oda forgatható, egy forgatható hajtószervvel összekapcsolható és erről lekapcsolható résszel van összekötve, még pedig akként, hogy az említett rész az összekapcsolás 10 alkalmával a hajtószerv mozgásában a verőkos felemelésére alkalmas út darabon reszt vesz, ezután azonban a hajtószervről lekapcsoltatik és a szabadon leeső verőkos behatása folytán visszaforgattatik, 15 Ezen visszaforgatás a verőkos jelentékeny súlya és az aránylag nagy esési magasság folytán nagy sebességgel megy végbe. Amint a verökos felcsapódott, a szóbanforgó rész forgómozgását meg kell akasz-20 tani, mert különben az emelőszervben, amelyen a verőkos fel van függesztve, igen nagy igénybevételek lépnének fel, melyek következtében az emelőszerv előbbutóbb eltörne. A találmány rugalmas, fo-25 kozatosan hatásba lépő fékezés létesítését célozza, hogy a szóbanforgó rész közvetlenül a' verőkos felcsapódása után megállítlassék. A rajzon a találmány foganatosítási pél-30 dája látható. Az 1, ábra az új berendezés felülnézete, a 2. ábra az 1. ábra 2—2 vonala mentén vett függőleges metszet, mely a verőkost felemelt helyzetében mutatja; a 35 3, ábra a 2. ábrához hasonló metszet, mely azonban a verőkost alsó helyzetében szemlélteti. A 4. és 5. ábrán a 2., illetve 3. ábrának megfelelő oldalnézetek láthatók. 40 Az (1) verőkos a (2) szíj vagy hasonló hajlékony emelőszerv útján a (3) dob alakjában kiképezett, ide-oda forgatható részszel van összekötve, mely a (4) hüvely alakjában kiképezett forgó hajtószervvel ismert módon önműködően kapcsolódik és* 45 úrról önműködően lekapcsolódik. Ezen (4) hüvely a rajzon fel nem tüntetett mótorral van összekötve. Ha a (3) dob a (4) hüvellyel, mely a 2. ábrán jelzett nyíl irányában forog, essze van kapcsolva, a dob 50 a forgó résszel egy bizonyos útdarabon együttmozog, mimellett az (1) verőkos a talajról felemeltetik. Ha a (3) dobot a (4) hüvelyről lekapcsoljuk, a leeső verőkos a hüvelyt közvetlenül nagy sebességgel visz- 55 szaforgatja, mire a dob a hüvellyel újból kapcsolódik stb. A verőkos mozgásai közben való vezérlése céljából függőleges (5) rudakat alkalmazunk, melyek a gépállvány (6) vezetékeiben mozognak és alsó 60 végükön a verőkost hordják. A (3) dob a (7) agyrésszel (1—3. ábra) tSxen van összekötve, ezen agyrész pedig a (4) hüvelyre lazán van rácsúsztatva. A (7) agyrész a kiugró (8) bütyökkel van el- 65 látva (2. ábra), az agyrész fölött pedig la£án a (9) süveg van elrendezve, amelyen az egyik végén kilendíthetően ágyazott (11) kart hordó (10) csap van megerősítve, A (11) kar másik vége a (12) görgővel van 70 ellátva, mely a (8) bütyökkel azonos fiig- ' gőleges síkban fekszik. A (11) karhoz az elcsúsztatható (13) csap vagy efféle támaszkodik, mely az aránylag erőteljes (14) rúgó befolyása alatt áll, mely a (13) csa- 75 pot a (11) karhoz hozzászorított helyzetben tartja. A (9) süveg a (15) karral van ellátva (2. és 3. ábra), mely a (16) hasitokon át a gépállványon megerősített (17) hüvelybe nyúl. Ezen hüvelyben az arány- 80