93565. lajstromszámú szabadalom • Különböző vezetéknyomások számára való nyomólégfék

- 3 -lásait nyitotta, miáltal vezetéklevegő áramolhat az (x3) nyíláson, az (xl) csatornán, az (a) vájaton, a (gl) nyíláson és a (g) csőcsonkán át a (C) fékhengerbe. 5 Ezáltal elérjük azt, hogy a nyomásesés a teljes vonaton végighaladó vezetékben igen gyorsan és egyenletesen terjedhet tova. Ennek folytán a vonat hátsó kocsijainak fékei époly gyorsan és egyenlete 0 sen hozatnak működésbe, mint az elől levő kocsiké. Ha a mozdonyvezető a vezetőfékszelepet a zárási helyzetbe hozza, hogy levegő a vezetékből többé ne távozhasson, úgy .5 a (KI) vezérlődugattyú a nyomáscsökkenés által részére egyértelműen megszabott helyzetbe azonnal állva marad, nyoimólevegő pedig a segédlégtartályból és a vezetékből a fékhenger felé csak ad-10 dig áramolhat, míg a fékhengert megtöltő levegőnek az (s) vezérlőtengelyre visszaható tengelyirányú nyomása az (FI) rugónak a vezérlőtolattyú elcsúsztatása által létesülő feszültségével egyen'5 lővé nem lesz. A vezérlőtolattyú tehát oly helyzetbe tolatik visisza, amelyben a (k) és (xl) csatornákat újból zárja (zárási helyzet). A vezetékben bekövetkező további csekély nyomáscsökkenésnél ugyan-IO ezen folyamat ismétlődik, miáltal a hengerben magasabb nyomást érünk el. Ha a mozdonyvezető a fékhatást kissé csökkenteni kívánja, úgy a légnyomást a vezetékben kissé megnöveli. A (KI) •5 vezérlődugattyú ekkor ismét a vezetéknyomás megnövekedésének megfelelően lefelé mozog. Az (s) vezérlőtolattyú kezdetben, mert a (d) dugattyúrúdon a (C) fékhengerben uralkodó nyomás és az (FI) 0 rúgó feszültsége által egyensúlyban tartatik, ezen mozgást követi mindaddig, amíg a (h) kibocsátó nyílást nem nyitja (oldási helyzet) és a levegőt a (C) fékhengerből részben kiengedi. Ha a nyomás a 5 vezetékben tovább nem növeltetik, úgy a (KI) vezórlőtolattyú azonnal állva marad és levegő a fékhengerből csak addig távozhat, amíg az (FI) rúgó csökkentett feszültsége a fékhengerben uralkodó csök-0 kentett nyomás által a vezérlőtolattyúra kifejtett nyomást le nem győzi ós a vezérlőtolattyút zárási helyzetébe nem hozza. Ha a vezetéknyomás további megnövekedése indul meg, úgy ugyanezen 5 folyamat újból beáll. Ennélfogva a fék tetszőleges erős meghúzása, valamint oldása válik lehetővé, még pedig a vezetékben bekövetkező minden nyomáscsökkenés határozott nyomással jár a fékhengerben; ezen nyomás független a t>0 mindenkori dugattyúlökettől és a fékdugattyú, az (s) vezérlőtolattyú stb. esetleges tömítetlenségeitől. A fék csak akkor van teljesen oldva, ha a vezeték újból fel van töltve azon kezdeti nyomásra, mely 65 a fékezés megkezdése előtt uralkodott. A (B) segédlégtartály a vezetékből a visszacsapó szelepeken át mindig önműködő utántáplálástnyer, ha a segédlégtartálya mindenkori vezetéknyomás alá süllyedne: 70 oldott féknél a segédlégtartály újból ismét teljesen fel van töltve. A külön (R) tartály egy (V3) visszacsapó szelep segélyével is akként lehet, ösíszeikötve a segédlégtartállyal, hogy 75 segédtartálylevegő áramolhat az (R) tartályba, ha a nyomás az (R) tartályban bármely okból a (B) segédlégtartályban uralkodó nyomás alá süllyedne. Ennek folytán gyors fékezéseknél, illetve vonat- 80 szakadásoknál a (KI) vezérlődugattyú csakis a hengernyomás, a segédlégtartálynyomás ós az (R) tartályban uralkodó nyomás tökéletes megszűnése után térhet vissza a fék teljes oldásának meg- i-5 felelő helyzetébe. A 2. és 3. ábrán feltüntetett további kiképzés a következő meggondolásokon alapul: A különböző vezérlési feladatok foganatosítására egy tolattyiira van szük- 90 ség, mert ezen célra szelepek nem jönnek tekintetbe. Azon célból pedig, hogy ezenkívül az elállításra szükséges erő lehetőleg kicsiny legyen, dugattyús tolattyú alkalmazandó. Az ilyen dugattyús tolaty- 95 tyú a beömlési vezérlési éleken mindig kevés levegőt bocsát át, miáltal a hengernyomás fokozatosan nő, amíg a dugatytyús tolattyú a hengernyomás által anynyira vissza nem tolatott, hogy a tolaty- 100 tyú a kiömlési csatornákat kissé megnyitja és ezáltal kevés levegőt kibocsát. A találmány további kiképzése értelmében ezen okból az eddig egységes dugatytyús tolattyút két, a beömlés és kiömlés 105 számára elkülönített és hátul megfelelő játékkal egymással újból összekapcsolt vezérlőszervre osztjuk, úgyhogy a beömlési tolattyúnak a zárási helyzetben stelepszerűen egy pótlólagos tömítést ad- 110 hatunk. Ily módon az említett tömítetlemségiek kiküszöbölhetők, anélkül, hogy ezáltal viszont a kiömlési vezérlés akadályoztatnék. Az alkalmazott játék következtében ugyanis, a kiömlési dugattyús tolaty- 115 tyú az állva maradó beömlési dugattyús tolattyútól függetlenül szabadon tovább mozoghat, úgyhogy a kiömlési tolattyú