93550. lajstromszámú szabadalom • Eljárás darabos testeknek, főlg szeneknek és hasonló tüzelőanyagoknak szárítására, valamint a pároláshoz és elkokszoláshoz való előkészítésére

Megjelent 1930. évi március hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 93550. SZÁM. — Il/a. (II/e.) OSZTÁLY. Eljárás darabos testeknek, főleg szeneknek és hasonló tüzelőanyagokrak szárítására, valamint a pároláshoz és az elkokszoláshoz való előkészítésé ce. Dr. Fleissner János tanár Leoben. A bejelentés napja 1926. évi november hó 9-ike. Darabos testeknek, főleg kolloidális tulajdonságú ilyen testeknek szárításakor, aminők pl. a nagy víztartalmú barnaszenek, gyakran az anyag nagy mértékű 5 szétesése következik be. Ez a kellemetlen .jelenség bizonyára arra vezethető vissza, liogy a szárításkor, mindenekelőtt a legkülsőbb rétegeknek, meglehetősen messzemenő rezgése következik be, melynek foly-10 tán azután e rétegek lerepedeznek, mire ugyanez a folyamat ismétlődik a következő rétegeken, úgyhogy végül az egész tömegen keresztül bekövetkezik a szétesés. Azok a kísérletek, melyek arra irá-15 nyúltak, hogy ezt a kellemetlenséget, pl. szenek szárítása esetén, azáltal szüntessék meg, hogy a szeneket, hosszabb időn át, zárt vaskazánokban, túlnyomás alatt, melegítik, meghiúsultak azon, hogy az 20 anyag kolloidális tulajdonságait nem vették figyelembe. A jelen találmány értelmében már most a szárítandó anyag kolloidális tulajdonságait egészen vagy részben meg-25 szüntetjük és a kolloidokat úgyszólván kragulálásra kényszerítjük azáltal, hogy az anyagot magasabb hőfokokra melegítjük és emellett gondoskodunk arról, hogy eközben a nedvesség ne távozhassék el az 80 anyagból. Az anyagot, pl. a szenet, tehát vízgáz jelenlétében, a szárító hőfokra, azaz kb. 100°-ra melegítjük, amikor is a, szén felett lévő vízgőz parciális nyomása oly nagy, hogy a víz eltávozása az anyag-35 ból, a melegítés közben, be nem követkeZ' hetik. Emellett a melegítést közvetlenül, megefelő hőfokú vízgőzzel is végeztethetjük. Ha azután a szenet bizonyos ideig ezen, a szárításhoz szükséges hőfokon tartottuk, 40 a gőznyomás fokozatos csökkentésével a víz eltávozását a szénből lehetővé tesszük. Ez célszerűen forró levegő bevezetésével történhetik, melyet a szén felett elvonulni engedünk és így, a vízgőz nyomásának 45 folytonos csökkentésével, tökéletesen egyenletes szárítást végzünk a szén darabos alakjának megtartása mellett. Nagy mértékben végzett kísérleteknél azonban több izben beigazolódott, hogy a 50 szárító hőfokra való melegítés nem kielégítő, mert ezen hőfokra való melegítéssel, némelyik szárítandó anyagnak kolloidális tulajdonságai nem szüntetettnek megbízhatóan meg és mert az utólagos szárítás, 55 a vízgőz nyomásának csökkentésekor, meglehetősen időt rabló volt, minthogy csak igen lassan kellett hogy végbemenjen. A nagyban végzett kísérletek már most 60 azt eredményezték, hogy a szárítás végbemenetele annál gyorsabb, minél nagyobb az a hőfok, melyre a szenet a tulajdonképeni szárítás előtt, a gőzzel való kezelésnél, felmelegítjük. Ha 100°-nál jóval 65 magasabb, kb. 120—180°-ú hőmérsékeket tartunk be, akkor a gyorsaság a keresztülvitelben előnyösen észrevehetővé válik. Ekkor, a gőz feszültségének csökkentésekor, már a víz jelentékeny része eltávozott 70 a szénből. A gőznyomás csökkentése mellett történő utánszárítás is jóval rövidebb időt igényel, mint megelőző, magasabb hőfokra való melegítés nélkül és a vízgőz parciális nyomásának csökentése hideg 75 levegő alkalmazásával történhetik, hogj